Minden autó könnyedén átalakítható kabrióvá! Ezt ígérte egy óriásplakát kampány, amelyet néhány hónappal ezelőtt indítottak el az amerikai Colorado államban. A hirdető nélküli plakátok sokak figyelmét felkeltették, pláne, hogy egy terepjáró látszott rajta, ami nem éppen az a kabriós típus. Aztán néhány hét elteltével csavartak egyet a billboardokon, mégpedig egy egészen látványos megoldással. Feltekerték a felső részt, ami az autó tetejét is felgyűrte. Mellette az elsőként olvasható mondat egy átalakított verzója volt olvasható, miszerint nem kell mást tenni ahhoz, hogy a kocsinkat "nyáriasítsuk" mint nagyon szorosan tapadni (az angol tailgatingnek nem tudok pontosa magyar megfelelőt) egy kamionra, ami alá majd aztán egy hirtelen fékezésnél ügyesen becsúszhatunk, leszakítva az autó tetejét, egyúttal a benne utazók fejét. Nagyon jó ötlet, ami újfent bizonyítja, hogy sokszor egy ügyes megoldás többet ér, mint több hektó fröcsögő vér.
Idén 40 éve vágott neki pár elszánt hippi egy szakadt halászbárkán, hogy leállítsák az amerikai kísérleti atomrobbantásokat. És mi lett belőle? Mára a Greenpeace a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete, amely 41 országban rendelkezik irodával. A szervezet célja a kezdetektől az volt, hogy kampányaival minél szélesebb körben terjessze a környezettudatos szemléletet és életmódot, valamint hogy rávilágítson a környezetet pusztító tevékenységekre, és azok felelőseit változtatásra bírja.
Ezeket a felelősöket mutatják a jubileumra készült videóban, amelyet állítólag néhány Greenpeace-hez közeli barát készített. A filmben olyan cégvezetőket és milliárdosokat láthatunk, akik épp elveszítenek egy csatát a zöld szervezet ellen. A meglepett arcok, durva káromkodások és váratlan dühkitörések szavak nélkül is átviszik az üzenetet.
Boldog szülinapot!
Őszintén bevallom, engem sosem kapott el igazán a Foursquare mánia. Persze kipróbáltam még régebben, párszor be is csekkoltam helyekre, de sosem éreztem azt, hogy extra élményt nyújtana számomra. Most viszont rátaláltam három kreatív tanonc próbamunkájára, a Foursquaropoly nevű játékra, ami egész más megvilágításba helyezte a geolokációs appot.
A több mint 80 éves múlttal rendelkező Monopolyban területeket és épületeket venni, eladni vagy bérelni egészen addig, ameddig valamelyik játékos monopóliumhoz jut. A Foursquaropoly is hasonlóan működik, de a képzeletbeli épületek helyett igaziakat vehetünk (pl. kávézó, hotel, szórakozóhely, stb). Ha később bárki becsekkol Foursquare-n az adott helyre, pénzt kapunk utána, amiből tudjuk fizetni a képzeletbeli számláinkat. A játék főleg nagyvárosokban működne, hiszen ott használják a legtöbben az alkalmazást. Ilyen formában talán még én is kipróbálnám. És ti?
Míg Budapesten többnyire csak peron plakátra, oldalfal reklámra vagy balusztrádra futja a márkáknak a metróban, addig New Yorkban egy egész metrót is felhasználnak egy reklámra. Pont ez történt pár napja a Nagy Almában, ahol az HBO legújabb sorozatát, a Boardwalk Empire-t népszerűsítették egy nosztalgiajárattal, egy kb. 80 éves metróval.
A Boardwalk Empire egyébként az HBO idei második látványos és igen drága nagy dobása, egy olyan sorozat, aminél nem nagyon spóroltak semmin – beleértve a marketingkommunikációt is. Az 1920-as években játszódó filmben állítólag olyan részletességgel jelennek meg az akkori hangulatok, hogy az ember nem nagyon tud kikerülni a hatása alól. Valószínűleg ez volt a cél a metróval is, amit úgy fényképeztek a helyiek, mint ha turisták lennének. Jár a piros pont az HBO-nak.
Bár sokan még most sem ismerik el hivatalosan, hogy az üvegházhatás eredményeképpen visszafordíthatatlanul és gyorsuló ütemben olvad az Északi-sarkot borító jégpáncél, a folyamat egyre egyértelműbb és bizonyíthatóbb. Kutatók már a nyár közepén jelezték, hogy drasztikus mértékben csökkenhet idén a jégmennyiség, egyes becslések szerint szeptemberre akár a felére is olvadhat a jelenleg még mintegy 10 millió négyzetkilométeres jégtakaró. A nyár hatásait bemutató méréseket néhány nap múlva publikálják majd, és hogy erre, valamint az egész problémára felhívja a figyelmet, a Greenpeace egy látványos kampányt szervezett.
Felkértek egy amerikai művészt, John Quigley-t, hogy alkossa meg az Északi-sarkon Leonardo híres Vitruvius tanulmányának óriás mását. A négy úszómedence nagyságú alkotás rézhuzalokból készült, amelyeket az akció után a Greenpeace tájékoztatása szerint természetesen újra felhasználnak majd. A gyönyörű alkotás szerintük azért jó szimbólum a klímaváltozásra való figyelemfelkeltésre, mert az olvadó jégsapkák az emberiség elevenébe vágnak, és a létünket, jövőnket fenyegetik, éppen úgy, ahogy a tanulmány is csak hiányosan készült el.
Új értelmet nyert a viral marketing kifejezés, mióta a kanadai Warner Bros. Pictures mikrobiológusokat kért fel arra, hogy baktériumokat telepítsenek egy óriásplakátra. A különleges installáció a nemsokára mozikba kerülő Fertőzés című filmet népszerűsítette egy torontói bolt kirakatában.
A tudósok augusztus 28-án két nagy Petri-csészét töltöttek meg penicillinnel, penészgombával és pigmentált baktériumokkal. Az organizmusok szépen elkezdtek szaporodni, így pár nap után kirajzolódott a film címe. A rendhagyó plakátok csak úgy vonzották a járókelők tekintetét, akik közül ötvenen ingyen belépőt is kaptak a premierre.
A CURB Media által gyártott billboard állítólag az első a kategóriában, de nekem úgy rémlik, mintha már láttam volna hasonlót. Ti mit gondoltok róla?
Pisilnie mindenkinek kell, még akkor is, ha épp nincs a közelben egyetlen nyilvános vécé sem. Erre az alapigazságra építette két amerikai kreatív, Hillary Young és Deanna McDonald legújabb okostelefon alkalmazását. A CLOO névre hallgató app végre lehetővé teszi, hogy a városban kószálva ne csak a nyilvános budikban, hanem mások mosdójában könnyítsünk folyó-ügyeinken. A közösségi pisiléshez csupán ki kell választanunk egy közelünkben lévő mosdót, majd ha a házigazda visszaigazolt, már mehetünk is.
Az Ági Mama babérjaira törő alkalmazást ráadásul összeköthetjük a meglévő közösségi csatornáinkkal (Facebook, Foursqare, Twitter), így megnézhetjük azt is, hogy milyen közös ismerőseink vannak vendéglátónkkal. A vécén ülve így nem kell azon gondolkoznunk, mit mondjunk, ha a kis dologból netán nagy dolog lett.
Sokféle iPhone alkalmazást láttam már, de ekkora őrültséget még sosem (valószínűleg nem is létezik), ennek ellenére mégis nagyon tetszik a dolog. Kíváncsi lennék mennyien lennének hajlandóak regisztrálni idehaza. Ti mit gondoltok a dologról?
Így első hangzásra elég szenzációhajhásznak, és értelmetlennek hangzik ez az ötlet, de még másodikra, sőt harmadikra is. Ha viszont hozzátesszük, hogy nem idén ősszel, hanem legkésőbb 30 éven belül szeretnék ezt megvalósítani, akkor már nem is tűnik olyan lehetetlennek az elképzelés, sőt, szinte már kézzelfoghatóvá válik. Ezt határozta el ugyanis a Domino's étteremlánc japán leányvállalatának vezetője, aki ezt a bizarr pr-ötletet egy még bizarrabb videóban hozta a mit sem sejtő japán pizzaimádók tudomására. Scott K. Oelkers úrnak, az étteremlánc vezetőjének ugyanis a lényegi információt átadó másfél mondat mellett olyan mennyiségű közhelyet sikerült felhalmozni az alig kétperces videóban, amihez foghatót utoljára Pintér Dezső egykori TV2 vezér újévi köszöntőjében hallhattunk, és amihez képest Schmitt Pál, de még Medgyessi Péter beszédei is visszafogottnak, józannak és összeszedettnek tűnnek.
Az ötlet mindenesetre ügyes (bővebb infót a Domino's honlapján találnak a japánul tudók), hiszen 30 éven belül simán elképzelhető, hogy lesz már egy állandó holdbázis, de még az is lehet, hogy addigra a magánűrhajózás olyan elterjedt lesz, hogy simán lehet majd egy jó holdutazást venni valakinek karácsonyra a zokni-nyakkendő kombó helyett. Ha mégsem jönne össze, hát majd szállítanak valamelyik űrállomás lakóinak egy pizzát, és elismerik, hogy nem teljesen úgy jött össze a dolog, ahogy tervezték, de legalább velünk ellentétben mertek nagyot álmodni. Ráadásul, ha azt veszem, nálunk az ellenkezőjét már egy sima pizzéria is hozza, hozzánk a II. kerületbe legalábbis néha tényleg annyi idő alatt hozzák ki a kaját, hogy azt akár a Holdról is küldhették volna.
Részegen minden kicsit más. Jobbak a zenek, szebbek a lányok, felszabadultabb a hangulat és mi is levetkőzzük a gátlásainkat. Mindent másképp látunk, mint amilyen valójában. De vajon milyennek látnak minket mások?
Erre a kérdésre ad választ a Byturen.com kampánya, amiben egy kétrétegű, interaktív videón keresztül szemlélhetjük a kétféle tudatállapotot. Az egyikben mi vagyunk a sztárok, míg a másikban csak részegek és gázok. A különbséget akkor láthatjuk, ha a kurzort a videó fölé visszük. Bár a reklámos túlzás mindkét verzióban tetten érhető, azért akadnak benne nagy igazságok. Ti melyik jelenetekkel tudtok azonosulni?
Az ausztrálok mindig is nagy figyelmet fordítottak a közlekedésbiztonságra és annak kommunikálására. A helyi TAC (Transport Accident Comission) reklámfilmjei például olyan sokkolóak és szívbemarkolóak, hogy az elmúlt évek alatt ténylegesen csökkentek a közúti balesetek. De nem panaszkodhatnak a mellettük lévő sziget lakói sem, ugyanis most mindenki egy új-zélandi kampányról beszél. Az Ogilvy New Zeland által készített printeken megmutatják, milyen, ha két autó karambolozik, és ezzel egy újfajta “hibridet” hoznak létre. Így születtek meg az olyan járgányok, mint a Nissbaru, a Toyazda vagy a Volksubishi, melyekhez bármelyik nagyobb kereszteződésben hozzájuthatnak a figyelmetlen vezetők. A koncepció egyszerűen zseniális és az art direkcióra sem lehet panaszunk. Az egyetlen probléma, hogy az ötletet két évvel ezelőtt már kitalálta egy belga ügynökség, szintén egy hasonló szervezetnek. Az akkori kampányban Volvokswagen, Lanciaudi és Hummercedes neveket találták ki – amik nekem speciel jobban tetszenek mint a mostaniak. Az újakban viszont nagyon jó, hogy ténylegesen megmutatják az autókat. Na, ki szeretne egyet?
A brüsszeli pisilő kisfiú vagy éppen a párja, a Jeanneke Piss, azaz pisilő kislány után nem könnyű feltűnő és újszerű szökőkút variációval előrukkolni. Azért egy Vénuszt idéző női alak látványára, aminek az orrából spriccel elő a víz, azt hiszem még én is felkapnám a fejemet. A Sao Paolóban felállított, a Naldecon nevű orrfolyást elállító sprayt hirdető köztéri szoborral éppen ez volt a készítők célja, ami a képeket és a hirdetésről készült videót elnézve sikerült is. Nem tudom, ott a helyszínen mennyire volt élethű a szobor, és mennyire idézte inkább csak a kertvárosi házak kerítésén figyelő ízléstelen, gipsz oroszlánokat, így a képek alapján egész tűrhetőnek tűnik.
Aki nem rajong a Fűrész sorozatért, csak óvatosan nézze meg ezt a reklámot, amit az ausztrál kormány megbízásából készített egy helyi ügynökség. Az ártalmatlannak tűnő képsorokkal kezdődő film ugyanis egy elég bestiális jelenetbe fut ki, amit az ember önkéntelenül is folytat a képzeletében. A szpotból megtudjuk, hogy egy vonat több mint ezer lóerős, és ennek ábrázolására szabadon vágtató lovakat látunk egy mezőn. A lovak mindegyikéhez egy kötél, illetve lánc van rögzítve, amit ezernyi irányba húznak. Az autóreklámokból ismert metaforát (Mini, BMW) vagyis a lóerőt jelképező lovakat ábrázoló képek egyre baljóslatúbbakká válnak, míg a végén megpillantjuk, hogy mire is futott ki ez az egész. A láncok végéhez ugyanis egy a földön fekvő srác végtagjai vannak rögzítve, akit a lovak úgy tépnek szét mint az egyszeri felségárulót a középkorban. Nem szép jelenet, ami csak egy pillanatra látszik, de az aberráltabb olvasók kedvéért azért egy screenshotot készítettem róla. És hogy mindezt miért? Hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a vonatátkelőknél ne szórakozzanak az emberek, hanem vegyék komolyan a veszélyt.
Az elmúlt évek visszaesése után úgy tűnik, hogy 2011 végére újra beindul a pláza-boom Európában. Egy nemrég készült kutatás szerint ugyanis közel 3 millió négyzetméternyi új kereskedelmi létesítménnyel bővül a piac – persze csak ha időben elkészülnek a fejlesztések. Az egyik legnagyobb beruházás a Londonban lévő, 177 ezer négyzetméteres Westfield Stratford City, amely szeptember 13-án nyitja meg a kapuit a boltkórosok előtt.
De mi köze van ennek a tánchoz? Csupán annyi, hogy a nyitás alkalmából a szervezők egy különleges vírusvideót készítettek. A zenés-táncos filmben az elmúlt 100 év divatját és táncstílusát mutatják be – nem akármilyen formában. A jeleneteket 4 napig vették, a szereplők a forgatás alatt pedig több mint ötvenszer öltöztek át. A videó zenei aláfestéséért pedig egy ismert angol zeneszerző, Tristin Norwell felel. Ha kíváncsiak vagytok, hogy fér meg egymás mellett a swing, a pogo, a rocky, a break és még sok más táncstílus, nézzétek meg a videót!
Síelés, snowboardozás, Forma 1, deszkázás, wakeboardozás, motorozás – csak néhány sportág azok közül, melyeket a világ egyik legismertebb energiaitalmárkája, a Red Bull támogat. A test és szellem élénkítője immár több évtiezede áll a különleges mozgásfajták pártján, és közben rendületlenül keresi az újakat. Aktuális vírusvideójukban is egy eléggé rendhagyó sportot mutatnak be, nevezetesen a parkourt. Ez egy olyan őrület, ahol városi akadályokon keresztül kell ugrálnunk minél gyorsabban, egyik helyről a másikra.
A videóban Ryan Doyle, a sportág egyik “nagy öregje” mutat be látványos trükköket egy Mardin nevű, gyönyörű kis török városban – ahol még a galambok is hátraszaltóznak. Mint minden Red Bull videó, ez is tele van látványos és jól megrendezett jelenetekkel, így szinte biztos, hogy végig fogjátok nézni. Jó szórakozást!
Ronald McDonald, a MacDonald's éttermek kabalafigurája az évek során sok változáson ment keresztül, ami meglepő módon az előnyére vált. Na nem azért, mert a bohóc annyira jól nézne most ki, hanem mert az első változattal gyakorlatilag csak ijesztgetni lehetett a gyerekeket. A bohócokat a gyerekek egyik része szereti, mert vidámnak, furának, viccesnek látja őket, egy másik részük (mint a fiam is, akit a kórházban a bohócdoktorok látogatása után épp az orvosok és a nővérek tudtak csak megnyugtatni) fél tőlük, mert inkább csak az ijesztő, halott fehér arcot, a harsány gesztusokat és furcsa beszédet látják bennük. Ezért is volt nekem mindig érthetetlen, miért épp egy bohócot választott az étteremlánc gyerekcsalogatónak, de most, hogy egy Times cikkben rábukkantam Ronald első tévés szereplésére, még kevésbé értem, mi lehetett vele a céljuk.
Az 1963-as reklámban egy inkább a svájci gárdistákéra hasonlító ruhában látható a bohóc, fején egy tálcával, amin hamburgerek, shake-ek és krumplik vannak, az orrára pedig a piros orr helyett egy üdítős pohár van felgumizva. A szerepe szerint Ronald egy boldog, hamburgerevő bohóc, aki annyira boldog, hogy át is kerül egy hamburgermennyországba, ahová minden kisfiú és kislány vágyik. A karaktert mellesleg egy Willard Scott nevű akkoriban ismert tévés személyiség formálta meg, aki a Today showból lehetett ismerős a nézőknek. De nem miatta nézett ki ijesztőbben a mekis kabalabohóc mint Stephen King It (Az) című horror regényének rémbohóca. Kedves gyerekek, örüljetek neki, hogy nem 1963-ban éltetek!
