Aki ismeri a Tarda blogot, annak nem kell bemutatni nathanp-t , aki viszont még nem futott bele, az gyorsan ugorjon át oda, és olvasson bele a tardai hétköznapokat bemutató bejegyzésekbe, amelyek minden alkalommal tele vannak gyöngyszemekkel. Már régóta nyaggatom nathanp-t, hogy folytassa egyszer már megkezdett áldásos tevékenységét, és írjon az addicton a reklámokról is. Ennek a kérésemnek most végre eleget tett, és az Elevit terhesség alatti kismamalelkiismeretfurdalásra építő reklámjáról a tardai rögvalóságba ágyazva fejtette ki a véleményét. Én imádom az írásait, és örülök, hogy egy ilyen csereüdültetési programra rá tudtam venni. Remélem it is.
A Magdi kajakra meg van borulva, mióta Kismisikével a belében szedi a málnát a kertben, meg lesi, hogy szedheti-e már a ribizlit, azt' ha nincs egyik se', amivel azért fél délelőttöket simán el lehet szöszölni szedésileg, bámulja a tévét. Azt mondja, a szeme valahogy érzékenyebb lett, mióta terhes, csukva nem szereti tartani, pedig a doki javasolgatta neki a délutáni alvást, de nem megy, feszt nézne valamit. Bogyós gyümölcs pedig vagy már, vagy még nincs, így marad a tévé. Nyilván az állapotának köszönhető, vagy ennek a fura érzékenységnek, de amit lát, kajakra beleég az agyába. Esténként a Misikét olyanokkal fárasztja, hogy a védekezőrendszere hetven százaláka a bélrendszerében van, akkor ebből mennyi jut vajon Kismisikének, meg hogy a Csillagvirág klinikán szülne, ha tehetné, szóval a csaj totál rácsavarodott a tévére. Bólogat, mikor modják, hogy női hallgatóink sajnálhatják, hogy nem a tévében vagyunk, mer' magára veszi, és konkrétan sajnálja.
Most elkezdte azzal fárasztani a Misikét, hogy ilyen terhesvitamint tolna, mer' hogy van ez a zidekcső-elzáródás, pedig ő nagyon nem szeretné semmelyik csövét becsukni a kismókus előtt, mer' biztos fontos cuccok áramolnak rajta, azt' ha bezáródik, nagyon haragudna magára. Tulajdonképpen már azt sajnálja, hogy világéletében nem nyomta az Elevitet, mer' a nő a reklámban frankón azt mondja - ráadásul egyenesen neki - hogy szedje már a terhesség tervezésekor*. A Misi persze beidegesedik, hogy mókikám, bazmeg, nem is terveztük, meg full kamu az egész, a Magdi meg sírni kezd, hogy milyen apja lesz a Mihály a Kismisikének, ha már most ilyen lelketlen, meg amúgy is sztk-s - vagy klinikai, a kettő közül valamelyik - tesztek igazolják a hatékonyságát. Amikor meg kipityeregte magát, már csak hangosan elmélkedik, hogy sose bocsátaná meg magának, ha a kicsivel valami történne, úgyhogy ha kell, elpiacolja a kerti bogyós gyümülcsöket, csak meg tudja venni azt a vitamint.
A Misi meg inkább vállalt heti négy túlórát, meg olcsóbb cigire váltott, hogy Elevit mindig legyen otthon. Attól mondjuk bedurran az agya, mikor látja a tévében, hogy az okos picsa löki a sódert, hogy már a töcskölés utántól (Magdinál persze szerelmeskedés) kellene tolni, azt' néha felhorkan, hogy jó, hogy velem nem szedetitek be, bazmeg. Franc tudja. Ha a Magdi mondaná - aki persze a komoly hangú reklámcsajnak hisz - még talán ő is nyomná. Végülis Kismisike tényleg fontos...
* A korábbi kampányban elég volt egy hónappal a terhesség előtt... /a szerk./
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
