Nem mondom, volt már olyan hogy nem a valós okot mondtam be a munkahelyemen, amikor valamiért nem akartam vagy nem tudtam bemenni, de az, hogy egy családtagomat ért szerencsétlenségre hivatkozzak, eddig még nem fordult elő. Egy szimpla hányás-hasmenés vagy torokfájás bőven megteszi, nem kell mindjárt sírba küldeni szegény nagymamát. Pedig épp ez történik ebben az argentin reklámban, ami egy tündéri nagyi viszontagságokkal teli, szerencsére csak elképzelt életét mutatja be. A kedves, idős hölgy a legváltozatosabb módokon lesz mindenféle baleset áldozatává, kezdve a szimpla gázolástól egészen a felrobbanó autóig, hogy aztán újra és újra feltámadjon.
Mindezt azért, mert az unokája nem akar dolgozni menni, ezért újabb és újabb sztorikat talál ki a nagyijáról, hogy arra hivatkozva igazolja a hiányzását. Pedig csak állást kellene váltani, és egy olyan helyet keresni, ahová szívesen megy be nap mint nap, és végre nyugtot hagyhatna a nagyijának. Elég nyakatekert logika, és mintha a film is eggyel durvábbra sikerült volna a kelleténél, de mit lehet tudni, lehet hogy az argentin munkavállalók ingerküszöbét csak így lehet átlépni. Nektek bejön?
Annak, hogy a gazdik összeszedik a kedvenceik által elpottyantott végterméket az utcáról, automatikusnak kellene lennie. Nem kellene hozzá semmiféle ösztönzés, egyszerűen egy belső késztetésből kellene erednie. Ez azonban még mindig sokakból hiányzik, így nem csoda, ha sokan, sokféleképpen igyekeznek felhívni a kutyások figyelmét arra, hogy nem kellene elaknásítaniuk a környezetüket. Ezúttal a mexikói DDB ügynökség és a Terra nevű telekom cég rukkolt elő egy megoldással, ami ha egész Mexikóban nem is, egy parkban viszont biztosan megoldja ezt a problémát. Egy olyan gyűjtőtartályt helyeztek ugyanis ki, ami leméri a belepottyantott kutyaszar súlyát, majd azzal arányosan egy időre szabaddá teszi az azzal összekötött wifit. Minél többen dobják bele a meleg meglepit, annál tovább élvezheti a park közönsége az ingyen wifi előnyeit. Szerintem óriási az ötlet, ráadásul ezentúl senki nem mondhatja a Terra hálózatáról, hogy szart sem ér!
Az elekrtomos járműveknél mindig probléma, hogy a tisztán elektromos üzemmódban a gép nem ad semmi motorzajt, így a körülötte közlekedő gyalogosok, biciklisek nem vagy sokszor csak későn észlelik annak közeledtét. Japánban, ahol a hibridek és az elektromos autók már elterjedtebbek, egy egész kis iparág épült arra, hogy a motorzúgást más figyelemflkeltő hangokkal helyettesítsék, ezzel csökkentve a baleset veszélyét.
Amszterdamban a Domino's Pizza éttermei használnak a házhozszálításhoz elektromos robogókat, és ezekhez találtak ki egy vicces megoldást, ami egyszerre kelt figyelmet az utcán balesetmegelőzési és reklám célból. A robogók hangja ugyanis egy emberi berregésből, zümmögésből és a motor hangjait utánzó Domino, finom és pizza szavakból álló egyveleg lett. Még így videón keresztül is viccesen hat az egész, de amikor az emberek az utcán találkoznak ezzel az őrült szerkezettel, tutira emlékezni fognak rá még egy jó darabig. Talán akkor is az eszükbe jut, amikor majd pizzát szeretnének rendelni...
Egyszerű, de nagyszerű eladáshelyi promót eszelt ki a mexikói Puma, amit sokáig emlegetni fognak még a marketingesek. Mivel a sportmárka állítása szerint övé a világ leggyorsabb cipője, ezért egy ehhez méltó kampányt ötöltek ki a Circus reklámügynökséggel. A promóció lényege az volt, hogy az üzletbe betérő vevők annál nagyobb kedvezményt kaphattak a cipő árából, minél gyorsabban megkeresték és megvásárolták azt. Három percen belül 20%, négy percen belül 15%, öt percen belül pedig 10% kedvezményt kaptak.
Az érdeklődőknek nem volt más dolguk, mint a bejáratnál és a fizetésnél is tépni egy számot, ami egyértelműen megmutatta mennyi időt töltöttek a boltban. A kampány szépsége nem csak abban rejlik, hogy remekül összhangban volt a fő termékelőnnyel, hanem abban is, hogy egy ősi ösztönt hívott elő az emberekből. Alig 6 óra alatt 118 vásárlás történt, így nem csak a vásárlók, de a Puma is biztosan elégedett volt. Ti hallottatok már idehaza ilyenről?
Szeretném veletek megosztani a japán Cogoo vírusfilmjét, melyben a bringakölcsönző cég egy különleges DJ pultot varázsolt egy BMX bicikliből. A bringán minden alkatrész kihatással van az éppen futó zenére, mivel a kormány egy keverő, a kerék egy jog wheel, a fék pedig egy effektező szerepét tölti be. A “Turntable Rider” nevű installációt egy csapat programozó, ismert japán dj-k és profi biciklisták tervezték meg, így a végeredmény tényleg lélegzetelállító. A vájtfülűeknek ajánlom a werkfilmet is, hiszen sok apró részlet kiderül belőle!
A Two and a half men című nagy sikerű soroaztból nem véletlenül rúgták ki páros lábbal mindenki Topper Harley-jét. Ekkor úgy tűnt, hogy a drog- és alkoholproblémái miatt teljesen szétesett, és az alakításai helyett inkább csak a durván szétcsapott éjszakáiról és kurvázási szokásairól ismert színész pályája ezzel hosszú időre megfeneklett. Charli Sheent azonban nem abból a fából faragták. Pillanatok alatt összeszedte magát, és előnyt kovácsolt hirtelen jött népszerűségéből.
Az addig a reklámokban mellőzött színész szinte rögtön egy Fiat Abarth szpotban tűnt fel (amit a Superbowlon kellett volna leadni, de végül a Fiat túl keménynek ítélte), most pedig egy sörreklámban tűnik fel, egy teljesn rá szabott szerepben. Az éppen a rehabilitációs intézetből, (vélhetően) tisztán kilépő Charlie rémeket lát, hiszen akárhová néz, a legutolsó járókelő kezében is sörösüveget lát a nyílt utcán. Aztán persze jön a csavar a végén, aminek köszönhetően Sheen az öniróniájának köszönhetően megint jól jön ki az önégetésből, ahogy azt a Roast című - most már nálunk is futó - szívatós showban tette. Nem az évszázad reklámja, de jó felismerés és jó megvalósítás. Igyunk most Charlie Sheen egészségére! Ameddig köztünk van...
Aki nem a mexikói focikatasztrófa után született, annak még gyerekkori élményei kell hogy legyenek a Pong nevű játékról, ami nálunk inkább tévéfoci néven vált ismertté. A lényege, hogy a két egymással szembenálló játékosnak egy-egy "ütővel" kellett egy ide-oda pattogó labdát az ellenfél kapujába juttania, mondhatjuk azt is hogy ez volt a léghoki pixeles előképe. A németországi BBDO ezt a játékot vette elő a Smart legújabb kampányához, hogy ennek segítségével mutassák be a kis autók elektromos változatainak gyors reagálását és gyorsulását, vagyis azt, hogy egy elektromos kisautó vezetése is lehet fun.
Ehhez egy pályát építettek, amelyen az egymással megmérkőző játékosok egy-egy Smartot vezetve, hol gázt adva hol tolatva irányíthatták fel-le a velük szemben felállított kijelzőn megjelenő ütőiket. baromi szívesen kipróbáltam volna egy ilyen menetet, brilliáns ötlet, ami ráadásul még csak nem is kerülhetett olyan sokba, pláne ha az akciót körülvevő médiafigyelmet is számításba veszük. Akinek megjött a kedve egy kis nosztalgia-ponghoz vagy még nem ismerte a játékot, az itt játszhat egy gyors menetet.
Mindig jó érzés érdekes, izgalmas és szép hazai kezdeményezésekről beszámolni. Ezúttal az egyik kedvenc nemzetközi design oldalamon, a Fubiz.net-en bukkantam rá egy érdekes kampányra. Azt tudtam, hogy egy lelkes csapat igyekszik új életet lehelni a Csepel márkába, és Csepel Royal néven elsősorban a fixie bicajokra koncentrálva próbálja meg leporolni a régi márkát.
De ezúttal nem csak a szép kerékpárjaik miatt kerültek a figyelem középpontjába, hanem a szintén hazai, Suppré-Neopaint stúdióval közösen elkészített anyaguk miatt. A Lookbooknak nevezett, a márka vizuális megjelenését népszerűsíteni hivatott anyag egy kopmlett vizuális orgazmus, amit igazából nem lehet, de nem is kell magyarázni. A csepel Royal alkatrészei színes, mozgalmas, érdekes kompozíciókba vannak rendezve, amelyeket én bármeddig el tudnék nézegetni. Remélem nektek is tetszik. Az összes kép és egy szép bicaj a Tovább után!
Lágy zongorafutam, érzelmes hangulatképek néhány magasztos gondolattal körítve. Ha így nézzük, nem is lehetne ennél sablonosabb egy reklám. Hogy ennek ellenére a Procter&Gamble legújabb filmje mégis működik, sőt, egyenesen telibe találja a célcsoportot, csak látszólag ellentmondás. Mert valójában semmi sablonos nincs a filmben. Egyszerűen arról van szó, hogy a szokásos melldöngető üzenetek helyett egy mély és igaz gondolatot állít a középpontba, aminek átadásához ez volt a tökéletes megvalósítási forma.
A P&G zseniálisan ismerte fel, hogy ha szeretné megszólítani a célcsoportját, ami elsősorban édesanyákból áll, egy olyan üzenetet kell találnia, ami betalál náluk, ami relevánsan kapcsolódik a márkához, és ami nem elsősorban az értelemre, hanem az érzelmekre hat. Ami képes valamiféle érzelmi reakciót kiváltani belőlük, és képes arra, hogy valamit elmondjon a márkáról, és annak az életükben betöltött szerepéről. A Procter olimpia kommunikációja ezért nem a mindenre elszánt szurkolókról, nem a minden rekordot megdöntő sportoló hősökről szól, hanem az anyukáikról, akiknek a sikereik nagy részét köszönhetik.
Anyának lenni az életben az egyik legnagyobb, ha nem éppen a legnagyobb kihívás, ami tele van nehézségekkel, buktatókkal és problémákkal. Ennek ellenére az édesanyák nap mint nap újrakezdik ezt a küzdelmet, és igyekeznek a legjobban teljesíteni és a lehető legtöbbet nyújtani a gyerekeiknek. Ha ők nem vinnék őket hajnali úszóedzésre, ha ők nem mosnák ki százszor és százszor a focimezeket, karateruhákat vagy tornadresszeket, ha nem tennének meg mindent, nem hoznának hatalmas áldozatokat a gyerekek sikereikért, akkor biztos, hogy nem érnének el ilyen sikereket.
Ráadásul a filmben a P&G nem nyomul előtérbe, nem nyomja az arcunkba a mosóporos zacskót, öblítős flakont, nem erőlteti bele anya kezébe a mosogatószert címkével a kamera felé fordítva, egyszerűen csak ott van, és ugyanolyan észrevétlenül támogatja az édesanyákat, ahogy azt a mindennapokban teszi. Tökéletes gondolat, gyönyörű kivitelezés. Ennyi elég is egy működő, szép reklámhoz. Az akciós csomagolás és az extra mosóerő majd jöhet a termékfilmekben:)
A napokban már több helyen is írtak a szállás.hu kampányáról, ami jól jelzi, hogy a filmjük nem csak nálam vágta ki a biztosítékot. Mert hogy ezúttal rendesen kivágta, az biztos. De mi is akasztott ki rajtam kívül még oly sok embert az egyik legnagyobb hazai utazási portált népszerűsítő reklámfilmjében? Nézzük!
Adott egy lapos, de legalább érthető alapgondolat. A családosoknak otthon kevés nyugalom adatik, így ha igazán pihenni szeretnének, akkor érdemes szállodába menniük, ahol igazán kikapcsolhatnak egy kicsit, mert a vidéken élő nagymama és a méregdrága bébiszitter mellett végre van, aki vigyázzon a gyerekre. De hogy ebben a szállás.hu szerint mi az igazi benefit? Hát hogy anyu végre addig és úgy kényeztetheti szájjal élete oly sokat nélkülöző párját, ahogy szeretné, mert nem nyit rájuk se a gyerek, se az anyós, és nem kell a tévét sem nagyobb hangerőre venni, hogy a szomszéd szobában ne halljanak semmit a büdös kölkök! Legalábbis a szállás.hu marketingesei szerint, akik - talán saját insightból kiindulva - ebben látják a szállodai kikapcsolódás legfőbb vonzerejét.
Felfoghatatlan, hogy gondolhatta komolyan bárki, hogy ezzel az igénytelen, talponállóba való "poénnal" meg lehet szólítani a piehésre vágyó, családos célcsoportot, pláne tévében, főműsoridőben, a Barátok Közt és a hétvégi családi mozi közötti reklámblokkban. Annyira bántóan rossz a film hangulata, felfogása, stílusa (beleértve a zenét, a kiegészítőket, a "színészi játékot" és a úgy egyáltalán mindent), hogy egy pillanat alatt ökölbe szorul a néző keze. Egész egyszerűen egy magát komolyan vevő márka nem mehet le ilyen szintre, nem sütögethet kocsmai, csöcsös-pöcsös poénokat főműsoridőben, csak mert az a marketing osztályon valaki szerint vicces. Nem tudom, ki gondolta a döntéshozók közül, hogy ez belefér, ki volt az, aki jó poénnak tartotta a többi, amúgy kellemesen észrevehetetlen verzió mellett -amelyekben szolid összebújás vagy romantikus vacsora van -, ennek az elkészítését is.
Persze abban sem lehetünk biztosak, hogy nincsenek még további extra verziók a dobozban. Könnyen lehet, hogy még egy anál, egy dominás, vagy akár egy animál pornós változat is készült, és a marketingesek csak arra várnak, hogy még nagyobbat durranthassanak mondjuk a kutyabarát szállodai ajánlatokat hirdetve. Persze lehet, hogy csak engem zavar ez az egész. Kommenteljetek és pontozzátok a reklámot, ebből majd kiderül!
Felettébb különös ötlete támadt egy angol édességgyártónak, amely a londoni székházában lévő lift belsejét 1325 sütivel dekorálta ki. A valódi édességeket bárki nyalogathatja a felvonóban, feltéve, ha van gusztusa hozzá. A Charlie Csokigyárát megszégyenítő őrületre állítólag buknak az édesszájú alkalmazottak, különösen a csajok.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi történik a megcsócsált sütikkel. Állítólag külön személyzet van arra, hogy cseréljék a megkezdett finomságokat – képzelem micsoda munka lehet. A Mischief PR ügynökség által kitalált süti-tapéta híre minden bizonnyal bejárja majd a világot, ám nem vagyok benne biztos, hogy olyan kontextusban, mint ahogy azt a megrendelők remélték. Ti mit gondoltok róla? Megnyalnátok?
Úgy tűnik, hogy Kony után egy újabb diktátor bukkant fel a Youtube-on. Ez a népirtó azonban már nem Ugandában, hanem 1500 kilométerrel északra, Szudánban keseríti meg az emberek életét. Omar al-Bashir uralkodása alatt több százezer embert gyilkoltak meg, kényszerítettek menekülttáborokba vagy tettek földönfutóvá. Bár a diktátort már több emberjogi szervezet és bíróság is megvádolta, mégsem tesznek ellene semmit.
Erről a nagy igazságtalanságról szól a TBWA Paris és a Stop Bechir két vírusvideója is, ám két különböző megközelítésből. Az első – humorosabb hangvételű – videóban nagy diktátorokat láthatunk új köntösben, hiszen Hitlert kisállat-kereskedőként, Szaddámot büfésként, Milosevicset pedig ügyes virágkötőként ábrázolják. A videó végén persze jön a tanulság és az üzenet, na meg persze pár korhatáros (0:40-től) jelenet, ami szinte már kötelező ebben a műfajban, hogy hihetőbb legyen a történet.
A második – komorabb hangvételű – videóban már többet láthatjuk Omar al-Bashirt, hiszen ő a főszereplője annak a különleges mesének, amely megmutatja, miként lehet egy ember egyszerre elítélt és diktátor. Bár a film képi világa nagyon tetszik, kicsit ellentmondásosnak érzem az üzenetet, hiszen a készítők végig azt mutatják nekünk, hogyan tud a diktátor újra és újra megmenekülni a gonosztettei elől. Vajon a néző fejében felmerül, hogy mennyit is ér az aláírása, ha még ezek a vádak sem elegendők? Az enyémben felmerült.
Ennek ellenére szerettem volna támogatni az ügyet a weboldalon az aláírásommal, de sajnos az angol videó mellett már nem maradt idő az angol website-ra. Ezúton is kérnék egy franciást, hogy szavazzon helyettem, már csak ezért a jelenetért is!
A 2010-es év egyik legemlékezetesebb és legtöbbet megosztott reklámkampánya után újra itt a Tippex. A hibajavító márka ezúttal is egy interaktív Youtube-kampányt eszelt ki, melyben a két főszereplő – a medve és a vadász – egy fergeteges időutazásra invitál minket. Nincs más dolgunk, mint a kezdő videó után beírni egy-egy évszámot a film címéhez, és máris jönnek a jobbnál jobb jelenetek.
A dolog érdekessége, hogy nem csak az elmúlt két évezredben utazhatunk, de visszamehetünk egészen a jura korba a dínókhoz, vagy ha úgy tartja kedvünk a távoli jövőbe egy fekete lyukba. Nem számoltam össze, de 30-40 videót biztosan készített a francia Buzzman reklámügynökség, akik idén is biztos be fognak zsebelni egy-két díjat. Nektek melyik a kedvenc évetek?
Akkor adj hozzá egy kis drámát! Tegnap már írtam egy olyan kampányról, ami a mostanában oly népszerű kandi kamerás alapszituációra épül. A Tic-Tac ötlete a szájszag pusztító hatására épült, a bepalizott járókelő azt nézhette végig, ahogy kipusztul körülötte a fél város. Ezúttal egy frissen induló csatorna a TNT dobta fel egy belga város álmoskás főterét. A tér közepén egy nagy piros gombot állítottak fel, amire egy nyíl mutatott, jelezve, hogy ha valaki szeretne egy kis drámát az életébe, ezt kell megnyomnia. Nemsokára volt is jelentkező, aki bevállalta a dolgot, aminek következtében magára szabadította egy egész estés tévéadás szereplőgárdáját.
Volt itt híradós katasztrófa mentővel, balesettel, filmbe illő lövöldözős jelenet, bikinis csaj motoron, majd a végén egy amerikai focicsapat érkezett, hogy eltakarítsa az utolsó áldozatot. A gyanútlan járókelő meg kissé megilletődve nézhette maga körül az elszabaduló őrültekházát, amíg meg nem jelet a házfalon a felirat, amely az új tévétársaságot hirdette, amely egyetlen gombnyomásra elhozza a napi drámaadagot mindenkinek. Nekem nagyon bejött, dráma lenne, ha nektek nem tetszene!
Hogy lehet a hererák veszélyeire és az önvizsgálat fontosságára úgy felhívni a figyelmet, hogy az ne legyen se közönséges, se túl unalmas. Az egyik elriaszt vagy épp csak elviszi a figyelmet, és nem a fő üzenetre koncentrál, a másik pedig nem üti meg az ingerküszöböt és az átlapozott hirdetések számát gyarapítja majd a magazinokban. A perui Young & Rubicamnek sikerült ezt az akadályt megugrania, és egy olyan sorozattal rukkoltak elő, amivel sikerült nem prosztó, hanem kifejezetten jópofa módon elmondani ezt a fontos üzenetet. Az ujjainkat sok mindenre használhatjuk, a konzol, a mobiltelefon nyomkodása vagy egy Rubik kocka forgatásán kívül is, de a legjobb mégis az, ha néha a golyóinkat tapogatjuk meg jó alaposan árulkodó jelek után kutatva. Persze nem olyan izgalmas, mint játszani, de hasznosnak egészen biztosan hasznos elfoglaltság.
