Egy macska mindig, minden esetben a talpára esik. Éppúgy mint ahogy egy vajaskenyér is mindig a vajas felére esik. De mi történik, ha egy macska hátára erősítünk egy megvajazott kenyeret úgy, hogy a vajas fele felfelé legyen, és leejtjük őket? Igen, én is tudom, hogy ez már régi poén, de épp azért mosolyodtam el a filmen, mert sikerült valami egész vicces ökörséget kihozni a szakállas alapötletből. A Flying Horse energiaital filmjében bemutatott kísérletet hatására zavar támad az erőben, megnyílik a tér-idő kontinuum, és egy kisebb fajta ősrobbanás energiái szabadulnak fel. Nem a legjobb reklám, amit valaha láttam, de egy gegnek teljesen jól működik.
Azt hiszem, nem véletlenül fordul elő olyan ritkán, hogy egy reklámban a vizelettel poénkodjanak, hiszen a Tena Ladyn vagy Prostamol Unón kívül ki szeretné, hogy a vizelet jusson az eszébe valakinek a márkájáról. Pedig a prostamol Uno mellett ezúttal a Fiat Uno is erre az ösvényre lépett, és a szúrós szagú, sárgás folyadékra építette legújabb brazíliai aktivitását. Mert mi sárga és jellegzetes szagú még a húgyon kívül? Hát az üzemeanyag! Ezzel meg is van a kampány alapötlete, jöhet a kivitelezés! Már csak egy speciális pisszoárt kell felszerelni néhány szórakozóhely mellékhelyiségében, ami megméri a magukon könnyítani kívánók hólyagjából eltávozó vizelet mennyiségét, és azt átszámítva üzemanyagra kiszámolja, hogy ekkora mennyiségű benzinnel - még ha csak pár cseppet is sikerült csak kipréselnie magából a delikvensnek - mekkora utat lenne képes megtenni a hipertakarékos Uno.
Ha ez megvan, nincs más dolgunk, mint egy egyszerű animáció és egy a falba épített iPad segítségével demonstrálni a folyamatot, és bemutatni a megelepő adatot: egy hólyagnyi benzinnel körbeautózhatnánk a brazil esőerdőket (és nem azért mert már alig vannak). Kérdéses, hogy egy autó reklámjára éppen a férfi mosdó-e a legmegfelelőbb helyszín, és hogy néhány pohár sör elfogyasztása után kelle-e betámadni az célcsoportot, de ettől eltekintve annyi bizonyos, hogy maga az ötlet emlékezetes. Ha a vásárlásnál nem is, a benzinkút vécéjében biztosan eszébe jut majd a srácoknak, hogy milyen jó lenne, ha tényleg vizelettel menne az Uno
.
Ugye milyen bosszantó, amikor nem tudod hordani az újonnan vásárolt, több tízezres napszemüveged, mert nem süt rád a nap? Nos, a Ray Ban legújabb okostelefon alkalmazásának köszönhetően mostantól nem lesznek ilyen problémáid. Az app ugyanis megmutatja egy térképen, hogy épp hol süt a nap a városodban. Csak oda kell menned, és máris mehet a sütkérezés. Ha netán pedig sétálni támadna kedved, akkor sem kell egy pillanatra sem lemondanod a D vitaminról, hiszen az árnyékmentes-útvonaltervezővel csak és kizárólag az út napos kell majd haladnod.
Félretéve a gúnyolódást, az ötlet szerintem zseniális, tökéletes választás lenne a napszemüveggyártónak. Kár, hogy egyelőre csak a svéd BSC reklámsuli diákjainak a fejében létezik. Ti használnátok?
Sokan megjósolták már a banner halálát, mondván a display hirdetési formák egyre kevésbé tudják megragadni az internetezők figyelmét. Én csak részben értek ezzel egyet, ezért is szeretem az olyan bannermegoldásokat, amelyek egyszerű, mégis szórakoztató módon vonják be a látogatókat. Ennek egy szuper példája, ez a bannerkampány, amely az őrült reklámjairól ismert Stride rágógumimárka nevéhez fűződik. A Stride hosszan tartó ízével igyekszik magát pozícionálni a piacon, és az ötlet is a kitartásra épül.
Egy olyan bannerkampányt indítottak, amelyben arra voltak kíváncsiak, ki a legkitartóbb a netezők közül, ha klikkelésre kerül a sor. Hogy izgalmasabb legyen a dolog, 500 dollárt ajánlottak fel a nyertesnek, az unalmas klikkelést pedig vicces gegekkel, a célterület mozgatásával, figyelemelterelő manőverekkel dobták fel. A végeredmény egy kifejezetten vicces aktivitás lett, ami tökéletesen mondja el a főüzenetet. Nem tudja valaki, hol lehet nálunk Stride-ot venni? Egyelőre még nem találtam, de kitartóan keresem.
Aki használt már életében mobil vécét - és azt hiszem nem sokan vannak, akiket megkímélt ettől az élménytől a sors - az tudja, milyen megrázó tud lenni már csak belépni is egy ilyen helyiségbe. Valami ilyesmi élményre számíthattak a gyanútlan milánóiak is, akikre az utcán jött rá a szükség. Legrosszabb rémálmaiktól kísértve, a legszörnyűbb dolgokra is felkészülve léptek be az egymás mellett felállított kis tojtojokba, amik azonban nem közönséges mobil pottyantós budik voltak, hanem az Ikea csalivécéi. Belépés után ugyanis nem egy ülőkét, hanem egy kis átjárót találtak magukkal szemben, ami egy a mobil vécék mögött felállított kis épületbe vezetett. Ebben egy kifejezetten otthonos és barátságos mellékhelyiséget rendeztek be kizárólag Ikea bútorokból (én még vécécsészét ugyan nem láttam tőlük, de ettől még lehet, hogy máshol ezt is kínál a svéd bútoróriás). A belépők ennek láttán a kandikamerák tanúsága szerint összepisilték magukat a gyönyörűségtől, és mi csak remélni merjük, hogy azért még időben eljutottak a célállomásig. Mindezt a milánói nemzetközi bútorkiállítás alkalmából követte el a cég, ezzel is elrabolva egy kicsit a showt a többiek elől. Nektek tetszik? Szerintem beszarás jó!
Rendkívül merész víruskampányra szánta el magát a Felelős Fiatal Autóvezetők (RYD) alapítványa. A belga szervezet szerette volna bebizonyítani a 25 év alattiaknak, hogy mekkora őrültség vezetés közben sms-ezni. Jogos az aggodalom, hiszen ez a generáció már nem csak sms-eket, hanem egyéb üzeneteket és értesítéseket is kap az okostelefonjára.
Hogy bebizonyítsák mekkora bolondság együtt csinálni a kettőt, az RYD és a Publicis reklámügynökség bevezetett egy új közlekedési szabályt a rutinpályán a kezdő autóvezetőknek: kötelesek vezetés közben üzeneteket írni! A kandikamerás jelenetekben végignézhetjük miként rendelnek a vezetők vacsorát, tolnak későbbre egy találkát, vagy írnak be egy telefonszámot, miközben sorra ütik el a kirakott bólyákat.
A videó profi munka, hiszen mi nézők is a tanoncok (és az oktató) szerencsétlenségén keresztül jutunk el a végkövetkeztetésig – ez pedig remekül helyettesíti a hasonló témájú filmek sokkoló autóbaleseteit és véres kliséit. Nem tudom, hogyan sikerült rávenni erre az oktatókat és a tanpályát, de bravúros kis gerillaakcióról van szó. Minden elismerésem a bevállalós ügyfél-ügynökség párosnak.
Szeretnél egy lépéssel közelebb kerülni a reklámszakmához? Szeretnéd megmutatni, hogy több van benned? Hogy ott van a helyed valamelyik jónevű reklámügynökségen? Vagy csak szeretnél találkozni a legnagyobb hazai ügynökségek kreatívvezetőivel, hogy beszélj velük, bemutatkozz nekik, jó benyomást tegyél rájuk, vagy épp csak hogy meghallgasd a tanácsaikat? Akkor neked is ott a helyed az idén már 2. alkalommal megrendezésre kerülő Portfolio Night rendezvényen, amelyet ismét a KirowskiIsobar és Umbrella hoztak össze, kapcsolódva a nemzetközi rendezvénysorozathoz.
Idén is 20 kreatív igazgató jön el, hogy a 60 legrátermettebb pályakezdő kreatívjelölt protfolióját szemlézze, és kiválassza a legjobbakat, vagy legalábbis neki legjobban tetszőket. Nem babra megy a játék, hiszen tavaly is 14-en kaptak gyakornoki állásajánlatot (vagyis majdnem minden negyedik ember!) és közülük hat még most is húzza az igát valahol.
A rendezvény menetéről, programokról és az idén résztvevő kretívigazgatókról rengeteg infót találtok a Portfolio Night Facebbok oldalán, a budapesti rendezvény Facebook oldalán pedig munkáikkal és az ideális jelöltről alkotott véleményükkel is megimerkedhettek. Az esemény nemzetközi oldalán a külföldi kreatívigazgatók is bemutatkoznak és a "creative bites" szekció alatt néhány inspiráló gondolattal is megajándékozzák a reklámszakmába vágyókat. Ez egyébként világszinten a rendezvénysorozat 10. jubileumi eseménye, melyre az itthoni szervezők javaslatára ez alkalomból kreatívigazgatói roulettet rendeznek, amely néhány embernek lehetőséget biztosít majd arra, hogy meghatározó külföldi kreatívigazgatókkal is beszélgethessen, akár Chicagoból, Los Angelesből vagy épp Mumbaiból, ahogy a szerencse épp dobja.
Nem mellesleg az esemény nemzetközi kampánya (vírusfilm és print anyagok) a Kirowski és Umbrella ötlete alapján és gyártásával valósul meg, és olyan arcok szerepelnek majd benne, mint Graham Fink (CCO Ogilvy Shangai), Anselmo Ramos (VP Ogilvy Sao Paolo) David Angelo (a DAvid&Goliath egyik alapítója). A kampány alapötlete, hogy nehéz a megfelelő pillanatban megtalálni egy kreatívigazgatót, és ahelyett hogy a szerencsére bíznád, jókor kopogsz-e be hozzájuk, inkább a Porfolio Nighton próbálkozz. Ízelítőnek itt egy film, a többit nézzétek meg a PN10 honlapján.
Egyszóval nyavajgást befejezni, portfóliót beélesíteni, és hajrá!
Annak ellenére, hogy hazánkban még mindig van egy fajta bizonytalanság a QR-kódokkal szemben, tagadhatatlanul ez az egyik leggyorsabb és legegyszerűbb módja annak, hogy az okostelefon felhasználókat egy weboldalra, videóra vagy képre tereljük. A kezdeti fekete-fehér kódok után ráadásul most már itt vannak a színesebb verziók is, melyek még csalogatóbbá tehetik az emberek számára a szkennelést. Külföldön azonban még ennél is messzebbre mentek a márkák, és az eddig elrejtett kis kódot a kampány középpontjába helyezték. A következőkben két ilyen remek példát szeretnék mutatni nektek.
Árnyékos QR-kód
A dél-kóreai Emart szupermarket egy súlyos problémával nézett szembe. Dél és egy óra között drasztikusan lecsökkent a vásárlóik száma, sőt, gyakorlatilag üresen tátongtak az üzletek. Hogy megnöveljék a forgalmat, a Cheil Worldwide ügynökséggel egy olyan speciális QR-kódot hoztak létre, amely csak ebben az időszakban szkennelhető, ezáltal csak ekkor nyújt extra kedvezményeket a vásárlóknak.
QR-sör
Az amerikai Guinness szerette volna, ha a pubokban és a bárokban többet beszélnek a márkáról. Ezért a New York-i BBDO reklámügynökséggel legyártottak több ezer speciális söröskorsót, melyeken a QR-kód csak akkor vált láthatóvá, ha barna sört öntöttek az üvegbe. Azok az érdeklődők, akik beszkennelték a kódot egy választóoldalra jutottak, ahonnan bármely közösségi oldalra (Facebook, Foursquare, Twitter, Instagram) publikálhatták, hogy épp Guinnesst isznak.
Természetesen a TASZ-t, vagyis a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezetet, legalábbis Kovács Gergő, a legismertebb magyar kétfarkú álpoilitukus, az MKKP elnöke szerint. Mindezt a TASZ fillérekből leforgatott 1%-os kampányfilmjében fejti ki, és bíztat mindenkit arra, hogy őket támogassa az adófelajánlásával. Így tesz egy másik videóban a TÁP Színház vezetője, Vajdai Vilmos is (akitől volt már szerencsém egyszer díjat is átvenni egy reklámfesztiválon), aki persze közben egy kis saját üzenetet is becsempész a filmbe, hogy ezzel "összezavarja" a célközönséget. A harmadik filmben egy képzeletbeli drogbáró tiltja meg, hogy a TASZ-t támogassuk, mondván megnehezítik a dolgát azzal, hogy a marihuána legalizációjáért szállnak síkra. Benneteket meggyőztek a kisfilmkek? Ha igen, támogassátok a TASZ-t.
Vonzó, csinos nő vagy, de nincs elég pénzed, hogy utazgass a világban? Akkor két út áll előtted: megdolgozol érte, vagy regisztrálsz a legújabb társkereső oldalra, ahol kurvaként utazhatod körbe a planétát.
A nemrég indult Miss Travel vírusvideójában nem rejtik véka alá, kiket is keresnek. Orvosok, ügyvédek, bankárok, színészek, sportolók, szakácsok és milliomosok mellé olyan hölgyeket, akik hajlandóak egy hosszú út során elszórakoztatni a partnereiket. A pasik fizetnek, a csajoknak pedig csak shoppingolniuk kell – legalábbis ezt állítja a vidám hangulatú videó. Arról persze már nem esik szó, hogy a lányok hol fognak lakni, és milyen extra szolgáltatásokat kell nyújtaniuk a luxusért, de van egy sejtésem.
Bevallom, először azt hittem, hogy ez az egész csak egy átverés. Bíztam benne, hogy a honlapra érkezve egy kijózanító üzenet fog várni. Szinte már láttam magam előtt a második filmet, amiben a mosolygó férfikarakterekből szadista állatok válnak és jól ellátják a csajok baját. Ennek ellenére egy egész komoly website fogadott, melyen egy pár perces regisztrációt követően tényleg bekerülhetünk az adatbázisba. A gazdagok és szépek számára létrehozott oldalról elég sok amerikai médium írt, de többségük csak átvette a pr-szagú sajtóközleményt. Lehet, hogy naív vagyok, de engem akkor is megdöbbentett ez az nyíltan vállalt "emberkereskedelem". Ti hogy vagytok vele?
Több ismerősömtől is hallottam mostanában, hogy a francia közlekedéskultúra – enyhén szólva – nem oly kifinomult, mint az ételeik vagy a művészeteik. Ép autót csak elvétve találni, karcos, behorpadt és megtört verdákat viszont annál inkább. A helyiek a párhuzamos parkolással sem törődnek sokat, többnyire mások meglökésével állnak be a szűk helyekre. Ez volt az alapötlete a Ford legújabb ambient kampányának is, melyben egy gigantikus flipper játékká változtatták a "bonyolult" műveletet.
Minél többször koccantak neki más autóknak a parkolók, annál magasabb pontszámot kaptak egy óriási kivetítőn. A vicc az egészben, hogy a legbénább vezető egy parkolássegítő-rendszerrel felszerelt Fordot is nyert. Mon Dieu! Ebből kiindulva, ha legközelebb Párizsba megyek, tuti minden autót megtörök. De félretéve a gúnyt és az irigységet, úgy gondolom, hogy mind az ötlet, mind pedig az összefoglaló videó megér egy lájkot a helyi Ogilvy-nek.
Egy egészen meglepő reklámkampánnyal rukkolt elő az utóbbi napokban a Szerencsejáték Zrt. Elsősorban azért meglepő, mert ezeket az anyagokat nézve úgy tűnik, mintha végre nem debil, ötéves gyerekeknek nézné a vállalat a szerencsejátékosokat, hanem gondolkodó lényeknek, akik akár értelmes, egész gondolatok befogadására is képesek. Egy az észak-dunántúli húsipari vállalat céges farsangjából megmentett malacjelmez, a horgászbot végén mennyiző kukac vagy a bőrönddel táncoló Szőrkenó után egészen mellbevágó a két celeb, Gyurta Dani és Harcsa Veronika szereplésével forgatott két film, amelyekben végre nem az a legfontosabb átadni kívánt információ, hogy 600 millió. Az imidzsfilmek úgy szeretnék megfofni a nézőket, hogy a szerencse fogalmát egy kicsit kézzelfoghatóbbá próbálják tenni, és a vakszerencse helyett arra igyekeznek rámutatni, hogy azt ki is lehet érdemelni.
Ha az ember megdolgozik érte - mint ahogy azt a két főhős teszi- , akkor a szerencse is melléjük pártol majd a végén, és hozzásegíti őket a sikerhez. Persze egy kicsit sántít ez a "jó kapusnak szerencséje is van gondolat", hiszen a lottóötöshöz nem nem tudok közelebb kerülni kemény munkával, ha két plusz műszakot vállalok a tükörképemmel, akkor se. Viszont a filmek nem is ezt sugallják a nézőnek, hanem nagyon cselesen azt az érzetet keltik, hogy ő igenis megérdemli a 3 milliárd forintot, és a sors igazságot fog szolgáltani, amiért ő olyan keményen dolgozott egész életében, és olyan jól állta a sarat. Csak annyit kell tennie, hogy megadja az esélyt, és a szombati ebéd után lecsoszog a legközelebbi lottózóba, beikszeli a sajá és a gyerekei születésnapját. Ja, hogy rajta kívül még 10 millióan gondolják majd azt, hogy ők igazán megérdemlik az élettől, hogy a szerencse melléjük álljon? Az legyen az ő bajuk!
A filmek ráadásul szépen vannak filmezve, az alapötlet is jópofa, talán a zenén lehetett volna még egy kicsit pofozni (a gyurtadanis bendzsózáson biztosan), de ne legyünk telhetetlenek. Legyünk inkább hálásak, amiért a Vadnyugati leszámolás a kenózóban című film folytatása helyett ezúttal két egészen nézhető reklámot kaptunk. Nektek hogy tetszik? Pontozzatok!
Az idei év legnézettebb vírusvideójának, a Kony 2012-nek köszönhetően az elmúlt hónapokban mindenki az ugandai diktátorról, Joseph Kony-ról és a gyermekek ellen elkövetett gaztetteiről beszélt. Valószínűleg ez ihlette a Miami Ad School tanoncait – akiknek munkáiról folyamatosan beszámolunk Reklámbuzival – az alant látható, fiktív TCR kampányra is, melyben az utóbbi idők egyik legsikeresebb lövöldözős játékát, a Battlefield 3-at használták fel. Az ötlet zseniális. Hogy miért?
Az alant látható videó szerint gyereknapon letölthetővé válna egy ingyenes update a játékhoz, melynek köszönhetően a játékosokat fegyverek és védőfelszerelés nélkül dobják le a csatába. Mivel a játékban percenként min. félmillió golyó záporozik, nem sok esélye lenne a delikvenseknek a túlélésre. Miután ledaráltak minket és a földre hullunk, jön a meglepetés: gyerekek vagyunk. A program ekkor automatikusan átdob egy oldalra, ahol kiderül, hogy évente 200 ezer gyermek válik áldozattá háborús zónákban. Ha előbújik a jobbik énünk, pár kattintással adományt küldhetünk egy segélyszervezetnek, ahol ezeken a gyereken próbálnak segíteni.
Bár az ötlet annyira jól ki lett találva, hogy akár be is lehetne vetni, nem hiszem, hogy a játékgyártó EA bevállalná a dolgot – így is megvan a maguk baja a gyerekek kontra fegyverek témában. Ti mit gondoltok az egészről?
A balesetmegelőzési kampányok készítői általában egymást licitálják túl a tekintetben, hogy ki tud elrettentőbb, véresebb, sokkolóbb filmet forgatni. Az auzstrál Victora állambeli közlekedési felügyelet ( TAC) talán épp ezért választott egy kicsit eltérő megközelítést, és az elrettentés helyett a beláttatást tűzte ki célul. Persze ebben a filmben is van egy-két brutális rész (a nyaktörés hangja elég borzalmas), de a lényeg sokkkal inkább a látványon és az azt kísérő, egyszerű magyarázó szövegen van. Ez az elképesztően szép kivitelezésű akciójelent ugyanis távolról sem öncélú, azt az egyszerű célt szolgálja, hogy demonstrálja a szabályok be nem tartásának következményeit.
A filmben egy rendőr azt magyarázza el tárgyilagosan, hogy mi vezetett a balesethez, és hogy miként zajlott le az egész, és nem a véres részletekre koncentrál közben, hanem a nyers fizikára. Egész megdöbbentő, ahogy a kiindulópontig visszakövethetjük az eseményeket, ahol kiderül, hogy ha a motoros 68 helyett 60 km/h-val hajtott volna, simán elkerülhette volna az életébe kerülő ütközést. Azt, hogy a reklám működik, jól jelzi, hogy a végén nem az sokkol bennünket, hogy milyen véres egy ilyen baleset, hanem az az egyszerű tény, hogy ha egy kicsivel lassabban megyünk, és betartjuk a szabályokat, az mennyit számíthat egy kiélezett helyzetben. Mert ilyenkor már csak a fizika számít. Meg néha egy jó reklám...
Az Ikea katalógusai kifejezetten igényes kiadványok szoktak lenni, szemben sok áruházlánc saláta prospektusaival. Ennek köszönhetően több időt is szokott eltölteni az újságok között, mire a kukába kerül. De csak oda kerül egy idő után, hiszen ez a katalógusok sorsa. Épp ezt szerette volna megváltoztatni az Ikea Ausztráliában, és arra akarta rábírni a potenciális vásárlókat, hogy tartsák meg a katalógust minél tovább. ehhez egy végtelenül egyszerű ötlettel rukkoltak elő: Fizetnek azért, hogy a lakásban tartsd a katalógusukat, és kibérelik azt a helyet, amit a kiadvány foglal a lakásodban.
Ehhez a vásárlóknak csak be kellett regisztrálniuk az Ikea honlapján, és már kapták is kézhez a katalógust, aminek fejében havi 25 ausztrál dollár értékben írtak jóvá részükre bérleti díjat, amit bármelyik áruházban levásárolhattak. Egyszerű az alapötlet mint a telefonadó, ráadásul mindkét fél jól járt vele, hiszen a vásárlók pénzt kaptak, az Ikea meg örült, hogy a katalógus tovább marad a vécé melletti újság stóc tetején.
