A plázákban sétálgatva gyakran nézegetem a néhány évvel ezelőtt még zsúfolásig megtelt játéktermeket, amik mostanság konkrétan konganak az ürességtől. Nem is csoda, a Kinectes, motion szenzoros, 3D LED tévés korszakban kit érdekelne egy szimpla zombigyapáló játék? Azt, hogy a játéktermeknek van jövőjük, csak fejlődniük kell, érdekes módon éppen egy konzolra fejlesztett játék mutatta meg. Ez nem más, mint a Battlefield 3 nevű aktuális FPS (First Person Shooter) lövöldözős játék, amelyet megpróbáltak minél inkább valósághűbre formálni. Sok kísérlet volt már erre, de ezúttal azt hiszem olyan élethű szimulátort sikerült megalkotnia a Gadget Show nevű geek műsor készítőinek, amilyenre még nem volt példa.
A szimulátor lelke egy ezernyi kis görgőből álló szerkezet, amely tökéletesen szimulálja és leköveti a játékos mozgását. Mindezt egy, a játékost 360 fokban körbevevő igluszerű építmény egészítette ki, amelynek falaira vagy egy tucat projektorral lőtték ki a játék képét. A mozgásérzékelős fegyver segítségével pontosan lehetett célozni, így az egész valami hihetetlenül élethűre, és a felvételekből ítélve egészen fosatosra sikeredett. Ehhez persze hozzájárult az a körben elhelyezett 12 paintball fegyver, amelyek a megfelelő helyen valóban is meglőtték a játékost, ha az a játék közben virtuális találatot kapott. Nézzétek meg a beszúrt trailert, vagy a majdnem 20 perc hosszú videót a műsorból, amiben végig lehet követni az egész építési folyamatot. Hi-he-tet-len!
Az utóbbi években már nem csak a kortárs művészek és kísérletező vizuálzsonglőrök használják a virtuális épületfestés (projection mapping) technológiát, hanem a nagyobb márkák is. Szinte alig telik el hét anélkül, hogy ne látna napvilágot egy újabb videó, amiben gyönyörű fényjátékkal közvetítik a márkaüzenetet. Láttam már vetítést templomra, felhőkarcolóra, hegyre, autóra, óriási gyárkéményre, de még cipőre is.
A Nike a Wieden+Kennedy közreműködésével most azonban egy teljesen más halmazállapotú felületre, a vízre festett. A cipőmárka a Jordan Melo M8-as kosárcsuka debütálásának alkalmából egy New York-i öbölben rendezett partit, ahol menő rapperek, dj-k és egy “feka-vurstli” közepette vetítettek egy óriási vízfüggönyre. A buzz persze nem maradt el, blogok és hírportálok tucatjai cikkeztek az eseményről és tették közzé a felvételeket. Nézzétek meg most Ti is!
Az Axe halloween idején sem hazudtolta meg magát, és most is a jól bevált szexista formáját hozza. Ezúttal egy klasszikus horrorfilmes klisét, az egyedül otthon lévő jócsajt megtámadó titokzatos gonosz alaphelyzetét használták fel, és alakították át egy csavarral. Hogy pontosan mi ez, azt nem árulom el, a lényeg, hogy a szokásos áltanulságot vonhatjuk le a végén, vagyis hogy ha Axe van rajtad, akkor lehetsz akár a legvisszataszítóbb fickó a földön, akkor is esélyed van egy kis akcióra. A film amúgy egész igényes, leszámítva a zombit, ami talán szándékosan lett ennyire gagyi. Tényleg, nálatok működött már valaha a híres Axe effect?
Sokféle bevállalós bankreklámot láttam már, sokféle megközelítésből, de olyat, mint amilyet a cseh Komerční Bank készített, még sosem. Pedig igencsak furcsa volt az ING halott nénije, a BBVA bank megcsalós sztorija, a Barclayard csúszdája, vagy az ausztrál New Comm Bank koala-inváziója is. De a cseh bank reklámkampányban még ennél is tovább merészkedtek, a szexhez hasonlítják a bankolást. “Élvezd az első banki tranzakciódat” – szól a filmek végén a fősor. Bármennyire is szeretném befogadni ezt az analógiát, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy át akarnak verni. Persze lehet, hogy egy sorban állás egyeseknél felér egy hosszú előjátékkal, egy számla megnyitása pedig egy orgazmussal, de akkor sem hiszem, hogy van értelme ebben a szektorban erotikával reklámozni. Ti mit gondoltok?
A kampányhoz egy férfi verzió is tartozik. Ha kíváncsi vagy rá, itt megnézheted.
A szó konkrét és átvitt értelmében is teljesen hangyás lett a legújabb svájci országimázs kampány. Ahelyett, hogy az elszabaduló frankot próbálnák megfékezni, a du svájciak egy egészen furcsa filmmel igyekeznek a turistákat magukhoz csalogatni. A szpotban egy Martin Horat névre hallgató, leginkább Bilbo Bagginsre hasonlító alpesi hobbitot látunk, aki foglalkozására nézve időjós. De nem ám műholdképekből, de még csak nem is egy létrán mászkáló békától nyeri az értesüléseit, hanem a hangyáktól. Ő ugyanis egy speciális hangyameteorológus, akinek az a szokása, hogy hatalmas hangyavárakat keres, hogy rájuk üljön, és összecsípesse magát egy rakás hangyával.
Miközben a kis dögök a különböző testnyílásain ki-be járkálnak, a fazon valami elképesztően elkorcsosult német nyelven elbeszélget velük, majd az egészen abszurd procedúra végén megállapítja, mennyire lesz kemény az idei tél. Mindenki megnyugodhat, a fickó szerint lesz elég hó a síeléshez, úgyhogy aki szeretne egy jót síelni, vagy hangyvárba ülne a két ünnep közti szünetben, már fizetheti is be magát egy útra.
Egy erotikus filmfesztivált hirdetni elég hálás téma, amire egy valamirevaló kreatív agya szinte magától pörög rá. Meg is látszik ez a Calgary Nemzetközi Filmfesztivál keretében megrendezett erotikus filmek éjszakájának, azaz a Hump Nightnak a népszerűsítéséhez készült anyagokon is. A képen látható pattogatott kukoricás dobozokat a mozi előcsarnokában és annak környékén osztogatták a gyanútlan járókelőknek. Az első pillantásra ártalmatlannak tűnő dobozokban persze nem a kék-sárga dizájn a lényeg, hanem a dobozok alján kialakított kis bemeneti nyílás, ami ugyebár jól jöhet, ha a műsoron lévő erotikus film nagyon megtetszene a férfi nézőknek. Elég hülye egy ötlet ez a pop porn, de arra mindenképpen jó, hogy egy egyszerű kis húzással kedvet csináljon az eseményhez. Már akinek van kedve egy erotikus film alatt a mellette ülők dobozait figyelni. Mellesleg a sajtos vagy a vajas lehet jobb erre a célra?
Mire ez a poszt megjelenik, talán már meg is lesznek a vasárnap Tunéziában lezajlott választások eredményei. Amikor azonban a szóban forgó kampány készült, még az volt a legfontosabb, hogy a valós téttel zajló választásokhoz nem szokott tunéziaiak minél többen menjenek el szavazni. Azt, hogy milyen fontos is ez, egy szerintem hatalmas ötlettel demonstrálták a járókelőknek az ország több pontján. Hogy provokálják az arra járókat, a január elején elkergetett, az ország felett 24 évig egyeduralmat gyakorló diktátor, Ben Ali képét ábrázoló óriásposztereket, pontosabban reklámmolinókat helyeztek ki.
A diktátort tipikus, irritáló pózban ábrázolták, ami ahogy azt előre jósolni lehetett, kiakasztotta a tunéziaiakat, akik nem akartak hinni a szemüknek. Pillanatok alatt elégedetlen tömegek verődtek össze a molinók körül, amit nem sokkal később dühösen leszaggattak a helyéről. De épp erre számítottak a hirdetők, akik egy reklámüzenetet helyeztek el a molinó alatt, amin arra figyelmeztették az ott lévőket, hogy szavazniuk kell, mert a diktatúra könnyen visszatérhet.
A termékdemók, ahogy azokat a pelenka-, mosópor- vagy éppen fogkrém reklámokból ismerjük a legfájdalmasabb dolgok egy Schmitt Pál újévi beszéd után. Azt, hogy lehet jól csinálni, eddig sem volt kérdéses, de az, hogy egy puszta termékbemutató ennyire szórakoztató, érdekes és meglepő lehet, bevallom, még én sem gondoltam volna. Pedig ezúttal éppen erről van szó, viszont azt, hogy pontosan milyen termékhez készült a bemutató, inkább nem árulom el, mert azzal előre lelőném a poént, amiért nagy kár lenne. A film ugyanis egy hatalmas csattanóval fejeződik be, amit érdemes úgy megnézni, ahogy azt szánták, nem véletlenül második tegnap óta a szpot a Viral Video Charton. Akit a reklám elkészítésének folyamata is érdekel, az itt megnézheti a werkfilmet is, aki pedig maradna inkább Horst Fuchsnál, annak ezt a klasszikust ajánlom.
Apróhirdetés? Háhá! Ebben benn van az, hogy apró! Miben van még benne? Az aprópénzben! Á, nem jó, ez nem vicces. Nézzük tovább. Apród? Aha, aha, ez már jobb. Lehetne az apróhirdetési oldal neve az, hogy apród, és már az idegesítő kabalafigurán sem kellene gondolkoznunk. Szuper! Megvagyunk. De honnan lesznek itt emberek? Hát hirdetünk a tévében! Egy netes szolgáltatást? Miért ne, van egy csomó felesleges pénzünk. Valamit ezzel az apróddal kellene csinálni, de most nem jut az eszembe egyetlen szar szóvicc sem. Apród van apród? Nem jó. Tegyük fel, hogy az apródra az tesz fel... Hoppá! Ez az! Tegyük fel az apródra! Érted! A hirdetést az apród.hu-ra, a hirdetett cuccot meg az apród fejére. Na, azt hittem, nehezebb szülés lesz! Most már csak egy kellően hülyén vigyorgó törpenövésű férfit kell találni, meg egy jó torzító effektet a narrátornak, hogy végképp hülyét csináljunk magunkból. Szuper. A filmre, rendezőre, szereplőkre, díszletre nem költünk, ennek az árából majd inkább veszünk még két szpotot a Barátok közt szünetében. Na, megvagyunk, egy hét múlva már indulhat is a kampány. Te, nem is olyan nehéz ez a reklámkészítés!
A reklámosok szívesen dolgoznak olyan karakterekkel, akiknek a megítélése egyértelműen pozitív vagy negatív. Így aztán nem csoda, hogy a gonosz, népnyúzó karaktert Ahmenidzsád vagy éppen Kim Jong Il mellett éppen Kadhafiban találták meg. Az utóbbi években nem egy reklám készült az ő képének nem egészen legális felhasználásával. Ezek között van teljesen érthető, a szabadságjogokért és szólásszabadságért küzdő társadalmi célú hirdetés mint például a bevarrt szájú Amnesty International kampány vagy a Society for Human Rights nevű szervezet egértől megijedt sajtóhirdetése.
A France 24 kampánya is őt használta reklámarcnak, hogy hirdesse a Twitteren is elinduló hírszolgáltatását, de a legfurcsább mégis talán egy ausztrál biztosító húzása volt, aki a líbiai diktátor személyével hirdette életbiztosítási ajánlatait. Nem tudom, mekkora sikere volt a kampánynak, de azt igen, hogy ha volt neki, az most sokat fizet. Én a magam részéről mindenesetre nem bánom, hogy kevesebbet látom majd az aktuális hirdetésekben, lesz helyette még sajnos elég behelyettesíthető gonosz szert a világban.
Ha jótékonykodásról van szó, elvben mindenki hajlandó, és fontosnak tartja a segítségnyújtást, de amikor már konkrétan a pénztárcába kellene nyúlni, a postára kellene vinni a csekket vagy be kellene lépni a netbankba, valahogy a legtöbbekben alábbhagy a tenni akarás. Hogy lehetne valami egyszerű módszerrel megkönnyíteni ezt a gesztust, és egy olyan dolgot felajánlani a jó célra, ami értéket képvisel, megválni tőle mégsem olyan nehéz. Erre a kérdésre adott egy hihetetlenül okos választ a phone2food nevű szervezet, illetve kezdeményezés, akik pénzadomány helyett arra kérik a segíteni vágyókat, hogy megunt mobiltelfonjaikat küldjék el nekik ahelyett, hogy a sarki GSM boltba vinnék porosodni a lejárt szavatosságú készülékeket.
Na persze nem feltétlenül az iPhone4S-re cserélt iPhone4-esekre kell gondolni, hanem olyan készülékekre, amikért az Ebey-en sem adnának többet 20-30 dollárnál. Ezeket most el lehet küldeni a közvetlenül az UNICEF-fel kapcsolatban álló szervezetnek, akik vállalják, hogy pénzzé teszik majd a telefonokat, az értük kapott pénzt pedig az alapítványon keresztül eljuttatják a rászorulóknak. Szerintem hatalmas ötlet, itthon is meg kellene csinálni valakinek!
Nincs annál bosszantóbb, mint amikor az ember nyaralását tönkreteszi a rossz időjárás. Elég ha csak esik az eső, vagy be van borulva, a jókedvünk tovaszáll, akárcsak az értékes napok, amit a szabira vettünk ki. De vajon, hogyan lehetne biztosra menni?
Akik rendszeresen olvassák a blogot, azok tudják, hogy előszeretettel írok a Miami Ad School tanoncok reklámjairól. Most sincs ez másképp, hiszen egy bizonyos Glen Hansen és Otilia Dobrea nevű diák igazán kreatív választ talált a fent említett kérdésre. A két tanuló a Virgin légitársaságnak készített egy fiktív utazástervezőt, melyben nem a kívánt úti célt, hanem az időjárási viszonyokat lehet megadni – na meg persze az utazás idejét. A bevállalós nyaralók így biztosra mehetnek, hiszen mindig jó idő fogja várni őket, legyenek bárhol is a világon.
Az ötlet valószínűleg sosem fog megvalósulni, bár el tudom képzelni, hogy néhány újgazdag kalandor szívesen kipróbálná a rendszert. Ti mit gondoltok a dologról?
A Faber Castellt szerintem senkinek nem kell bemutatni, hiszen szinte mindenkinek lapult annak idején legalább egy ilyen márkájú grafit ceruza a tolltartójában. Nálunk nagyon keveset reklámoznak, de nemzetközi szinten sem tartoznak a nagy hirdetők közé. Amikor viszont előjönnek valamivel, az szinte mindig nagyot durran. Ezúttal Chan Hwee Chongot kérték fel, hogy az egyvonalas rajzairól ismert művész egy reklámban is megmutassa elképesztő tehetségét. Az itt látható három rajz (a kicsik kattintásra nagyok lesznek) mindegyike egyetlen vonallal készült, amit középről, ujjlenyomatszerűen kifelé haladva, egy hol vékonyabb, hol vastagabb spirálvonallal rajzolt meg. Gyönyörködjetek az elkészült képekben, vagy a belinkelt videón a készítés folyamatában. Ilyeneket látva mindig eszembe jut az a mondat, miszerint semmi baj sincs a reklámmal, egészen addig, ameddig jó.
Kicsit rendhagyó poszt következik, mivel most nem egy, hanem két kitűnő reklámot is szeretnék megosztani veletek. Az egyik egy francia tévécsatorna, a Canal+ legújabb reklámfilmje, a másik pedig egy svéd non-profit szervezet kültéri akciója. Mindkettőnek más a témája, más a hangulata és más az üzenete, azonban egyvalamiben mégis megegyeznek: mindkét filmben egy medve a főszereplő.
A Canal+ szpotjában ismét egy nagyon blikkfangos történetet lehetünk szemtanúi, akárcsak a 2 évvel ezelőtti – mai napig nagy favorit – filmjükben, ahol egy forgatókönyvíró kalandos utazását láthattuk az erdőből egy feleség ruhásszekrényéig. Az üzenet most is tökéletesen átjön, a Canal+ a legjobb tévécsatorna, amit egy ember (vagy medve) kívánhat az otthonába.
A másik film egy sokkal komolyabb témát mutat be, nevezetesen a fogyatékosokkal szembeni megkülönböztető bánásmódot. Ám az akcióról készült filmben ahelyett, hogy az előítéletet mutatnák meg, pont az ellenkezőjével világítanak rá a fő mondandóra. Attól még, hogy más vagy, nagyon is lehet szeretni. A megható ötletet a Jung von Matt ügynökségnek köszönhetjük.
Vajon hogyan lehet rávenni a nőket egy kis testmozgásra? Ezt a kérdést tették fel maguknak a francia Contrex ásványvíz marketingesei, akik szerették volna terméküket afféle Schobert Norbiként (“partner a fogyásban”) pozicionálni. A válasz egy különleges ambient akció formájában érkezett, ahol a hölgyeket egy virtuális chippendale fiúval motiválták egy kis biciklizésre.
A Marcel reklámügynökség által megálmodott akcióban 10 szobabiciklit helyeztek ki egy forgalmas téren, és arra buzdították a járókelőket, hogy üljenek fel spinningelni. Az izgalom pedig csak ezután kezdődött, hiszen a tekerésnek köszönhetően megjelent egy falra vetített chippendale fiú. Hogy mi lett a történet vége, azt megnézhetitek a videóban!
