Most egy lélegzetvételnyi kikapcsolódás következik az őrült karácsonyi forgatagban. Ennyi pont elég is, hogy a Carlton Dry legújabb elmebeteg szpotjaiból megnézzünk egyet. A 15 másodperces, gifszerű jelenetek gegjeit nézve csak arra tudok gondolni, hogy a készítők annyira rajta maradtak a Skittles-en, hogy már ilyeneket halucinálnak tőle.
A karakterek sem hatnak totálisan újszerűen: leginkább a Munka hősei sorozat lógós irodai patkányai juthatnak eszünkbe. Ezzel szemben a meló után megpihenni vágyó, nagyra nőtt gyerekek bohóckodásai tényleg eredetiek, és valódi felüdülésként lehet majd nézegetni őket nyáron az amerikai reklámblokkokban. A laza nyári sörnek egyébként egészen jól áll az e-fajta elmebaj.
A Coca-Colától megszokhattuk, hogy ügyesen játszik az érzelmekkel. Van, amikor ez megragad az édibédi jegesmedvék szintjén, de van, amikor valami mélyebb igazságra tapintanak rá az aktuális reklámjukban. Ezúttal szerencsére az utóbbiról van szó. A legújabb divathullámnak megfelelően steviával, azaz természetes édesítővel készült Coke Life-hoz (a zöld címke mekkora már!) készítettek egy filmet, amiben azt mutatják meg, milyen egy gyermekes család élete. A kampányon valószínűleg családos kreatívok dolgoztak, mert nagyon jól sikerült elkapniuk a lényeget, vagyis hogy az élet gyerekkel bizony nem fenékig tejfel.
A romantikus elképzelések már az első otthon töltött napon eloszlanak, mert a kicsi véletlenül sem úgy működik, ahogy azt a cuki filmekben bemutatják. A csöppség nagyon gyorsan átalakul egy bömbölő gépezetté, ami elképesztően hatékonyan alakítja át az anyatejet kakivá, majd amint kiürült, éles hanghatásokkal jelzi, hogy töltést kér. Az ember azt képzelné, hogy ahogy nőnek, úgy lesz egyre könnyebb velük az élet, de ez is hiú ábrándnak bizonyul, mert ahogy egy probléma megoldódik, jön helyette kettő. Így áll a gyerekes szülők élete a feje tetejére, és bizony ott is marad egy jó ideig. Így aztán ki is vállalna szívesen az első után újabb gyereket? A reklámból kiderül.
|
A többi érdekes, emlékezetes reklámot se hagyd ki, csatlakozz az addicthoz a facebookon! |
Edward Norton nevét nekem elég csak megemlíteni, és képes vagyok róla nagyobb rajongással beszélni, mint egy átlagos tinilány a One Direction tagjairól és Robert Pattinsonról együttvéve. Ezért aztán azon ritka alkalmak, amikor nem filmben, hanem reklámban szerepel, külön ünnepnapként vonulnak be a blog történelmébe. Amikor megtudtam, hogy a Motorola Droid mobiljához adta az arcát, egy kicsit megijedtem, de bíztam benne, hogy Ed nem nyúl félre akkor sem, ha reklámokról van szó. És igazam lett, de még mennyire!
48 órán át szolgálatkész mobil? Nem teljesen unalmas, de nem is hihetelenül izgalmas tulajdonság egy telefontól. Hacsak egy jó ügynökség azzá nem teszi. Ha megvan az alapötlet, már csak egy jó rendező és egy jó főszereplő kell hozzá, aki képes kihozni belőle a legjobbat. A Droid reklámban minden együtt van. A hullaházban telefoncsörgésre ébredő főhős visszaemlékezéséből kiderül, milyen kalandokon ment át az elmúlt két napban. A zseniálisan megírt fordulatokkal teli sztoriban egyetlen biztos pont van, az pedig nem más mint a mobil, ami soha, semmilyen körülmények között nem hagyja cserben a tulajdonosát. Nézzétek meg a látványos filmet, és rajongjunk tovább együtt Edward Nortonért, akinek a kedvéért akár még Motorolát is vennék! (Na jó, azt azért mégsem) Nektek is tetszett?
A Youtube preload videók hatékony elérést biztosítanak, az tény. Hogy mindenki utálja őket, az is tény. Egy szerencsétlen videót nem tudunk úgy megnézni, hogy ne üvöltene az arcunkba valami elképesztően bosszantó reklám, miközben a skip ad gombot ütögetjük ingerülten, ami meg csak számol visszafelé tüntetőleg.
A Colenso BBDO is jól tudja mekkora közutálatnak örvendenek ezek a spotok, ezért arra gondoltak, hogy valahogy szerethetővé kellene tenni őket. Vagy legalább kevésbé bosszantónak. A megoldás 64 egyedi kis szpot lett a Burger King-nek, ami a megnézni kívánt videóra reagál viccesen, miközben az 5 dezsős ajánlatot is elmondja. Win-win.
Ezt a posztot muszáj egy óriási közhellyel indítani: a karácsony a szeretet ünnepe. Feltéve, hogy ha van kit, mert ha nincs, akkor igencsak szomorú. A svájci IKEA megoldotta ezt a problémát: készített egy oldalt, ahol az egyedül ünneplő idegenek jöhetnek össze egy meghitt vacsorára. A karácsonyi chairsurfing oldalon kiválaszthatod, hogy vendég vagy vendéglátó szeretnél lenni, és már böngészhetsz is a leendő vacsorapartnereid között. A ne legyen üres szék karácsonykor című oldal egy nagyon kedves kezdeményezés, kíváncsi vagyok hányan fogják használni. Egyébként csak nekem jut róla eszembe ez a film?
A fiúk szerint minden lány hülye, mert csak Barbikkal, Kenekkel és énkicsipónikkal akarnak játszani, aztán ha felnőnek, mégis ingyen mehetnek a Dobozba. Az egyik tévhittel Teczár Szilárd számolt le, a másikkal pedig a GoldieBlox nevű játékgyártó, ami arra építi a merketingstratégiáját, hogy rózsaszín hercegnővilág mellett a lányokban is ott munkál a teremtő fántázia, ami kis copfos mérnökökké alakítja a csajokat, ha megfelelő eszközöket kapnak a kezükbe.
Márpedig a GoldieBlox épp ilyen lányos tervező-szerelő játékokat kínál a kicsiknek, amelyek segítségével egy pillanat alatt őrült Rube Goldberg masinává alakíthatják a családi fészket a gyerekszobától a nappalin át egészen a garázsig. Ezt mutatja be ez a kisfilm, ami cukimukibb és édibédibb egy új-zélandi panda ikerpárnál. A film elkészítésénél nem mellesleg az a Brett Roar segítkezett, aki az Ok Go! együttes egyik klipjéhez már szerkesztett egy őrült gépezetet. A reklám megtekintése cukorbetegeknek csupán bekészített inzulin injekcióval ajánlott!
Ha nem láttátok még Kanye művészúr legújabb klipjét, ami még Hasselfhoff művész úr elmebeteg videoklipjén is erőlködés nélkül tesz túl, azonnal nézzétek meg, és ámuljatok. Az elképesztő Kanye klipet, ami úgy néz ki, mint egy jobbfajta szakközepes osztályvideó, a holland Hi nevű mobilszolgáltató is megirigyelte, mivel ők is pont ilyen trash műfajban utaznak a jelenleg futó kampányukban.
A főként fiatalok szívéért versengő, #morecrap fedőnevű kampány, magát az internet lényegét próbálja megfogni: a beszélőkutyás, éneklőmacskás és csillámpónis gifeket. A FHV BBDO tolja is magából a vicces videókat, amelyekhez még egy helyi humorista celebet is sikerült megszerezniük. És itt jön a lényeg, ha már bolondot csinálnak magukból és az internetből, akkor fogták a Kanye agymenést, és olyan paródiát rittyentettek belőle, hogy még Kardashianék is megemlegetik.
Miközben ezt írtam, megjelent Seth Rogen és James Franco értelmezésében is a szerzemény:
Egyre divatosabb a marketing egyik sötét bugyra, a prankvertising. A gyanútlan fogyasztók átverését általában még azok is szívesen nézik térdcsapkodva, akiket egyébként abszolút hidegen hagynak a reklámok. Ki ne emlékezne a liftpadló-omlasztó, vagy állásinterjút apokalipszisbe oltó LG kampányokra, amelyek szereplőibe - ha nem színészek - rendesen bele fagyhatott a szar. Ezt a trendet próbálta kifigurázni nemrég egy ügynökség, akik a vicces promovideójukban számolnak be arról, hogy most már ők is az exfeariental-nak nevezzett, félelmközpontú reklámban utaznak.
Ezek között az ijesztő reklámok közt vannak egészen szellemesek is, de azt hiszem az alábbi videóval már nagyon messzire mentek a készítők. A brazil éjszakában játszódó jelenetek röviden arról szólnak, hogy a gyanútlan buszra várakozók egyszer csak horrorfilmbe illő lámpafény vibrálásra lesznek figyelmesek, majd egy ördögi gyerekkacaj után a kis Chucky szó szerint kitör a mellettük lévő billboard üvege mögül, és egy késsel kezdi a már amúgy is halálra ijedt szerencsétleneket kergetni. Szívroham és álmatlan éjszakák sorozata garantált. A videóból egyébként úgy tűnik, hogy a helyi kész átverés show rendezte ezt az egészet, de a horrorfilm reklámnak ugyanúgy beillene. Ti, hogy reagálnátok hasonló szituációban?
Az elmúlt napokban végigszáguldott a teljes interneten a Volvo legújabb reklámfilmje, amelyben a Volvo kamionokkal végrehajtott lehetetlen küldetések közül ezúttal Jean-Claude Van Dammot rántották elő, majd szerelték fel két tolató kamion visszapillantótükrére, hogy ott csinálja meg az ő híres spárgáját. Imádnivaló a reklám, imádják is, amit egyrészt a néhány nap alatt 24 milliósra hízott YouTube nézettségszám és az elképesztő médiafigyelem jelez. Rég nem foglalkoztak ennyit önszántukból és ingyen bármilyen reklámmal a sajtótermékek. Természetesen az egyik visszatérő kérdés -már persze nem azoknál az okosaknál, akik azonnal trükköt látva legyintenek - , hogy na de mégis hogy a fenébe csinálták ezt az egészet.
A témának a Wall Streat Journal járt utána, és ki is derítette az igazságot. A Volvo pr menedzsere, Anders Wilhelmson elmondta, hogy a trükköt Spanyolországban, egy Madridhoz közel eső, lezárt kifutópályán hajtották végre, és nem alkalmaztak hozzá számítógépes animációt. Az egyetlen trükk az volt, hogy a biztonság kedvéért a JCVD-t egy biztosítókötéllel rögzítették, hogy ha menet közben leesne, ne zúzza magát halálra. A kötelet aztán utómunkában kiretusálták a képkockákról, de ezen kívül minden úgy történt, ahogy az a filmben látható (akit érdekel, hogy néz ki, amikor a Volvónak nem sikerül egy live stunt, az nézze meg ezt)
Az egyetlen, hosszú felvételből álló reklámot reggel, napfelkeltekor rögzítették, hogy a fényeknek köszönhetően még epikusabb legyen. Ugyanezen okból mennek a kamionok hátrafelé és nem előre, és ezért nem akartak semmiféle trükköt alkalmazni a forgatásnál. Mint ahogy nem alkalmaztak a korábbi filmjeiknél sem, hiszen a kreatívkoncepciók lényege éppen az olyan, látszólag lehetetlen tesztek végrehajtása, amelyekről korábban már itt az addicton is írtunk.
Akit még jobban érdekel a dolog, annak itt egy ötperces kisfilm a háttérről, nyilatkozó rendezővel, ügyféllel, tesztvezetéssel, Vad Damme-mal, nyilatkozatokkal:
ermészetesen egy ekkora hatású reklámnál elkerülhetetlen, hogy mások is ráugorjanak a témára. Rengeteg mém született már a film alapelemeiből, de egy híres utómunka sítúdió, az Artjail is elkészítette a a saját verzióját mindössze két nap leforgása alatt, hogy bebizonyítsa, ők akár CGI segítségével is meg tudnának oldalni ilyesmit pillanatok alatt. Bárki bármit is gondol a reklámról, az egyszer biztos, hogy bár későn érkezett, ez a 2013-as év egyik, ha nem éppen a legnagyobb durranása. Nem lennék meglepve, ha díjeső hullana majd a nagy fesztiválokon az alkotók nyakába, akikről már csak a tisztesség kedvéért is érdemes tudni, hogy a nem túl ismert, de annál viccesebb nevű svéd, Forsman & Bodenfors.
Nem mellesleg itt egy hazai változat:
Itt pedig egy másik leleplező film, ahol a sofőröket is láthatjuk:
Feltételezett ügyfél: UJJÉ!
Feltételezett levél az alkotónak:
Sziasztok!!!!!!!
Őrület, hogy szalad az idő!!!!! Már csak 1 hét és nyituuuuunk!44! Kéne nekünk valami a metróra ez alkalomból!!! Mivel kértétek, hogy valami infót adjunk át, csináltam egy kis minikutatást a témában!!! Megkérdeztem az összes munkatársunkat meg barátomat mag rokonomat!!!! És az jött ki, hogy mindenki alig várja, hogy megnyissssuuuuuunk!!4!! Szóval akkor az is megvan, hogy miről legyen szó!!4!4!! Akkor várjuk a kreákat holnapra!!444!! HAJRÁÁÁÁ!!44!
Dórika!!444!!!!
UI: ja és még valami!!!! Legyen a hirdetés fanki!!!444! Mondjuk legyenek a plakáton idióta fejek vagy szopós szájú csaj vagy vicces szemcsi vagy ilyesmi!!!! De ez csak 1 pár ötlet!44!!!
Feltételezett válasz:
Üdv Dóra!
Köszönjük az insightot. Mi is lelkesek vagyunk. Küldöm az anyagot. Beleraktuk, amit kértél. Reméljük tetszik. Küldöm a számlát futárral. Szólj, ha kell valami.
Károly
Most, miközben egy ország marad éhen, az egyik webszakácskönyv leállása miatt, és senki nem talál igazi bundáskenyér receptet az egész interneten, Németországban gyorsétteremláncok semmitmondó hirdetését írták felül otthon egyszerűen elkészíthető receptekkel. Az alulról jövő, őszinte népnevelő megnyilvánulásból konyha német nélkül is könnyen leszűrhetjük, hogy alig több, mint egy kis spagetti, hagyma, és paradicsom, vagy rizs, paprika és hagymából már egész korrekt vacsit lőhetünk magunknak a plakáton szereplő, olajjal lespriccelt, ínycsiklandozóra fényelt műanyaghamburger helyett. Valószínüleg most látunk először egészséges receptet gyorsétteremlánc plakátján - természetesen hozáadott cukor nélkül.
Mint minden brandnek, a reklámügynökségeknek is szükségük van néha reklámra. Ezek az önpromók természetüknél fogva viccesen szoktak kreatívak lenni. Most ezek közül mutatunk két egészen frisset. Az első nem aprózza el, és nem is saját magából, hanem rögtön az egész reklámszakmából indul ki, míg a másik egy speciális tulajdonságunkra, a reklámdíjak szeretetére épít.
A Lowe Roche által készített videó dióhéjban foglalja össze, és pontos számokkal támasztja alá, hogy milyen is egy átlagos reklámos. Innen - és ugye a sztereotípiákból tudhatjuk -, hogy például kilencszer több whiskeyt iszunk, mint mások, miközben 50%-unk heti rendszerességel bort iszik, 17%-unk volt már Cannes-ban és háromszor annyi külföldi filmet és majdnem kétszer annyi pornót nézünk, mint a világ másik része. Kedvenc betűtípusunk a Helvetica, 62%-unk tudatosan táplálkozik, 68%-unk nem tud internet nélkül élni, 30%-unk kevesebbet, míg 30%-unk többet akar inni. És ami a legmeglepőbb: többször némítjuk le a reklámokat, mint bárki más. Hát ezek lennénk mi nagyvonalakban...
Amikor bemész egy reklámügynökségbe, nem tudod nem észrevenni a gondosan odakészített díjakat. A kanadai Rethink ügynökség is - mint az összes többi - szeret díjakat nyerni, és azt a vendégek orra elé dörgölni, ezért arra gondoltak, ennek érdekében bevetik a kreativitásukat és technikai felkészültségüket. Ez olyan jól sikerült nekik, hogy a legújabb húzásuk 811 cannes-i arany oroszlánt, 194 ezüst One Show ceruzát, és a világ első Publicis-Omnicom Év Ügynöksége díját hozta a recepcióra. Ja és persze ezt a rendkívül vicces, önironikus videót, amiben ezt mind saját maguknak nyomtatják a 3D nyomtatójuk segítségével. Így válhatsz a világ legjobban díjazott ügynökségévé. Zseniális.
Az élsportolók általában nem emberek, hanem emberfeletti teljesítményre képes gépek, de közülök is kiemelkednek a maratoni futók, aki valami földönkívüli sebességgel képesek lefutni 42 kilométert, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hogy az átlagemberek is képet kaphassanak arról, hogy ez pontosan mit is jelent, az Asics egy olyan aktivitást szervezett, amelyen a résztvevők egy futógépen megpróbálhattak lépést tartani Ryan Hall-lal, Amerika legjobbnak tartott maratoni futójával. A gép sebességét úgy állították be, mintha ő futná éppen a saját tempójában a 42 kilométert, a vállalkozó kedvűek pedig kipróbálhatták, meddig bírják ezt a gyilkos iramot.
Hogy ne törjék magukat halálra a lábuk alól kiszaladó futópadon, a delikvenseket hevederrel lógatták fel a gép fölé, így amikor 1-2 kilométer után összecsuklottak mint Guzmics Bukarestben az első negyedóra végén, nem taknyoltak el. Mókás és egyben tanulásgos kis kampány, aminek eredményeképpen talán egy kicsivel jobban értkelik majd a futók emberfeletti teljesítményét, plusz kapnak egy kis márkaélményt az Asictól.
Épphogy túléltük a Halloweent, de máris azon kapjuk magunkat, hogy mindenki a következő nagy dobásra, a karácsonyra figyel. Ahogy az Andrássy útra is kerülnek fel szépen lassan az ünnepi fények, a márkák is egymás után jönnek ki a karácsonyi szpotjaikkal. Tegnap egy szívhez szóló LEGO szpot jelent meg főszerepben egy apával és fiával, ma pedig a Marks&Spencer villantott egy mesés filmet Alice csodaországával, mézeskalács házzal, Aladinnal, Ózzal és Totóval. Ha a többi karácsonyi kampány is hozza ezt a szintet, nem lesz okunk panaszkodni.
És itt van már a John Lewis áruház idei nagy dobása ia, a kedves, rajzos karácsonyi reklám a téli álmot alvó maciról.
Ki ne emlékezne a Sony Bravia kampány emblematikus filmjére, amiben több tízezer, színes gumilabdát engedtek szabadon San Francisco egyik lejtős utcáján, vibráló és színes kavalkáddá változtatva az utcarészletet. A José González zenéjével kísért szpot mindenkinek beleégett a retinájába, és megtanította velünk a Bravia szlogenjét: Colors like no other. A semmihez sem hasonlítható rekám sikerét aztán megpróbálták még hasonlóan látványos mutaványokkal megismételni, ennek volt az eredménye a skót lakótelep szürke tízemeletesein felrobbanó festéklavina vagy a szerte a városban ugráló gyurmanyuszik.
Nem voltak ezek rossz próbálkozások, de nem sikerült igazából még megközelíteni sem az eredeti film hatását és hangulatát, bár még mindig jobbak voltak, mint a konkurens gyártók többnyire erőltetett reklámjai (leszámítva a szintén elképesztően látványos Philips Carouselt). Most egy újabb kísérletet tett a Sony, hogy az eredeti Bravia szpot nyomába érjen. Ehhez egy virágszirmokat lövellő vulkánt álmodtak a filmbe, amit aztán hosszú és aprólékos előkészítő munka után egy Costa Rica-i vulkán mellett le is forgattak. Ebben a tévék legújabb generációját, és az azok egy kissé feleslegesnek tűnő tulajdonságát, a full HD felbontás négyszeresét tudó, 4K felbontást akarták hirdetni nem mindennapi módon. A filmben látható 8 millió virágszirom a Sony 4K tévék által megjelenített 8 millió pixelét jelképezi és ágyaz meg egy újabb vizuális orgazmusnak.
Persze fura mindezt "szimpla" HD felontásban nézni, hiszen épp az veszik el egy kicsit, amiről a film szól, de a részletek eddig soha nem tapasztalt gazdagsága azért így is átjön a film jeleneteiből. Már majdnem lélegzetelállítót írtam, de erről azért szó sincs, én legalábbis végig kaptam levegőt a film alatt. Nálam nem hozta a pattogó labdás film szintjét, kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszik.
