A napokban indult a Budapest Bank új kampánya, amelyben a bank egy újabb kísérletet tett arra, hogy az Emese karakterének kiiktatása után támadt űrt kitöltse. Zoltán, mint a bankot megszemélyesítő központi figura továbbra is megmaradt, mellé pedig három külföldit igazolt le a bank. A kampány alapgondolata az, hogy a BB szeretné jobban megismerni a fogyasztók igényeit, és ehhez kívülállókat hív segítségül, akik friss szemmel, külső szemlélőként talán majd lényegre törőbb kérdéseket tudnak feltenni nekik. Ebben talán az a furcsa, hogy az eddigi a kampányokban használt Térjünk a lényegre! sor és maguk a kampányok is azt sugallták, hogy a bank pontosan ismeri a fogyasztók igényeit, most mégis azt kérdezi tőlük, mitől lenne jobb a bankolás (igen, a BB nem adja könnyen az Erstének ezt a kitekert szót).
A három karakter érdekes választás, van köztük egy finn családapa némi black metálos beütéssel, egy kissé hebrencs spanyol lány, és egy indiai fickó, akinek figuráját valószínűleg az Ogilvy volt kreatívigazgatójáról, Dalbirról Singhről mintázták, ami persze a nem szakmabelieknek tökéletesen érdektelen információ, de gondoltam elmondom, hogy lássátok, milyen tájékozott vagyok. A kampány során közülük kell majd kiválasztani, ki legyen az új reklámarc Zoltán mellett, aki valószínűleg a következő néhány filmben is feltűnik majd az ügyfeleknek feltett kérdéseivel. Annyiban mindenképpen dicséretes az egész, hogy elszakadt a hagyományos sémáktól, és igyekezett kinyitni, a párbeszéd irányába elmozdítani a banki kommunikációt. Az, hogy az újabb kreált reklámkarakterek behozatala jó húzás volt-e, vagy már nálunk is tele velük a padlás, majd elválik. Szavazzatok, és döntsétek el ti!
Egy érdekes videó kering a Youtube-on, amiben két dögös csaj járja Malibu utcáit, felszerelkezve egy popsi-kamerával, ami rögzíti a járókelők minden éhes pillantását. A filmet stílszerűen Valentin napon töltötték fel, és máris 4,5 millió nézőnél jár. Okos ötlet? Mindenképp. De ezen túlmenően ügyes marketingfogási is, mivel a videót a Levi’s készítette. A két csaj, Jessie Gurunathan and Reanin Johannink korábban már részt vett a Levi’s Curve ID kampányában, ami a márka szerint forradalmasította női a farmereket – a termékcsalád egyedi szabásmódjával a női formát veszi alapul, nem pedig a méretet.
Mint ahogy azt valószínűleg sokan tudjátok, a Rainbow Warrior egy tengerjáró hajó, ami évtizedek óta a Greenpeace szolgálatában áll. Ez idő alatt sok a szó átvitt és konkrét értelemben vett csatát megvívott már a világ különböző pontjain, és fokozatosan a Föld megmentésért folytatott küzdelem szimbólumává vált. A hajó azonban szép lassan elöregedett, ezért a Greenpeace kénytelen kivonni a forgalomból. De a Föld nem maradhat védelmező nélkül, ezért a szervezet egy új harcost szeretne csatasorba állítani. A Greenpeace egy eddig nem látott kampányt indított, hogy összegyűjtse rá a pénzt. Arra kérik a támogatókat, hogy alkatrészenként dobják össze a hajót.
Ezt ebben az esetben szó szerint kell érteni, ugyanis ha segíteni szeretnénk, lehetőségünk van arra, hogy megvegyük a hajó valamelyik berendezési tárgyát, műszerét, kommunikációs eszközét vagy bármi mást, ami felkerül majd a hajóra. Szinte az utolsó csavarig szétszedték az új Rainbow Warriort, amit a kampány honlapján egy rövid bevezető film után kedvünkre nézegethetünk, miközben a különféle alkatrészek között válogatunk. Ha megveszünk egy tárgyat, akkor a nevünk felkerül a támogatók listájára, amelyet kifüggesztenek majd a fedélzeten. Így valóban úgy érezhetjük, amikor a hírekben a RW akcióiról hallunk, mintha mi magunk is kivettük volna a részünket az aktuális bálnamentő vagy éppen az esőerdők esztelen irtását megtorpedózó akcióból. Szerintem fantasztikus ötlet, nézzétek meg a honlapot!
Sokféleképpen lehet társadalmi célú reklámkampányt készíteni. Vannak, akik a humorra és játékosságra, mások a sokkolásra és az ijesztgetésre esküsznek. Olyat azonban ritkán látni, ahol mindkét megközelítés az üzenet szolgálatában áll.
Tudták ezt Dániában is, ezért a helyi közlekedésbiztonsági szervezet egy igen véres, ugyanakkor humoros reklámfilmmel vette fel a harcot az ittas vezetés ellen. A Maffiózókra hajazó spotban szerencsére nem sulykolják, hanem ügyesen sugallják az üzenetet. Van benne minden: akció, zene, vér, izgalom és tanulság. Nem hiszem, hogy óriási eredményt értek el vele odaát, de legalább szereztek néhány kellemes percet ideát.
A dán szervezetnek egyébként nem ez az első rendhagyó kampánya. 2006-ban félmeztelen csajokkal próbálták meg betartatni a sebességkorlátokat. Az ambient akcióról sokat beszéltek, de valószínűleg senkit sem érdekelt a tábla, csak a csajok cickója.
Nehezen térek magamhoz, mióta megláttam a mozambiki rákellenes liga printkampányát, amiben rákos mellek helyett pókos- és csótányos ciciket mutogatnak. A mérhetetlenül negatív és visszataszító látvány azonban pozitív üzenetet közvetít. „A daganatok 80%-a jóindulatú. Vizsgáltasd meg a melleid!” – szól a képeken a headline, amitől valószínűleg nagy kő esik le minden hölgy szívéről. A bőr alá bemászó rovarok tehát jóindulatúak, nem bántanak senkit – maximum belepetéznek valamelyik szívkamrába.
Nagy döntésre szánta el magát Amerika kedvenc bourbon whiskeyje, a Jim Beam. Az italmárka elhatározta, hogy megkeresi az USA legmerészebb városait. Hogy miért?
Néhány hete nagyot néztem, amikor az egyik óriásplakát a dohányreklámokra hajazó fekete keretben közölte velem, hogy Én szóltam! Az igaz, hogy észrevettem, megérteni annál nehezebben ment ezt a reklámot, mert el nem tudtam képzelni, hogyan tudna rábírni ez a felelősséghárító, kissé fölényes megjegyzés bárkit is a leszokásra. Elsőre úgy tűnt, hogy a dohányzás elleni reklámok hatástalanságára és hiábavalóságára hívja fel a figyelmet, ironikusan rámutatva arra, hogy a rohadt tüdők, kipotyogó fogak és mindenféle más, riasztónak szánt szöveges vagy képi üzenet teljesen hatástalan, és csupán annyi szerepe van, hogy a nemdohányzók lelkiismeretfurdalását csökkentse. Aztán kettővel mellette megláttam egy Superman jelet, a reklámtörténelem egyik legrelágottabb csontját, amit valaki egy dohányozni tilos jellé alakított át. Erről sem éreztem azt, hogy ennek hatására kiesne a cigi egy dohányos kezéből, azt meg pláne nem értettem, mi köze van a kettőnek egymáshoz.
Aztán kicsit közelebb érve kiderült, hogy a 11. ARC fesztivál a hunyó, amelyen a Médiaunió, a Dohányzásról Leszokást Támogató Központ és egy gyógyszeripari cég (Csak nem a piacvezető, leszokást segítő termék gyártója? De!) közös pályázatot írtak ki, amelyen a leszokásra buzdító plakátterveket vártak. Így már legalább azt megértettem, hogy kerültek utcára a plakátok, azt viszont továbbra sem tudtam kitalálni, hogy minek. Így összehangolatlanul, átgondolatlanul, egymástól függetlenül nem sok értelme volt a plakátok kihelyezésének, amelyek a célhoz sajnos szinte semmivel sem visznek közelebb, viszont hatásosan keltik azt a látszatot, mint ha valaki tényleg tenni szeretne valamit. Nektek tetszenek a lépten-nyomon felbukkanó plakátok, vagy idegességetekben rá kell gyújtanotok, hogy lenyugodjatok? (foto:alon)
Engedjétek meg, hogy Valentin nap alkalmából egy kis válogatással kedveskedjek minden addict olvasónak. A csokor inkább színes, mintsem friss – de azért akad benne néhány idei darab is. Jó szórakozást!
Kínában vannak olyan termékek, amiket tilos tévében vagy újságban reklámozni. Ilyen például a BBJ (Bazi Bushen Jiaonang), ami egy tradicionális kínai potencianövelő szer. Mivel az ATL reklám ki volt zárva, a márka egy ötletes ambient akcióval hívta fel a figyelmet a vágykeltőre. A BBJ ügynöksége megtalálta azt a tökéletes eszközt, amivel maradéktalanul átjön a márkaüzenet: egy nyilvános parkoló sorompóját. Mikor az autósok a kijáratnál berakják a brandelt parkolókártyát a gépbe, a sorompó máris elkezd ágaskodni.
Egy ideje már figyelemmel kísérem a Samsung víruskampányát, amiben legújabb memóriakártyájukat népszerűsítik – igencsak szokatlan módon. A koreai cég a fejébe vette, hogy megmutatja, nem csak víz- és ütésálló, de „űrálló” is az új SD Plus sorozatú kártya. Az általuk szponzorált projektben ezért fogtak 200 db papírrepülőt – melyekre egy-egy memóriakártyát rögzítettek – és felküldték őket az űrbe, hogy aztán épségben visszatérjenek a Földre. A kártyákon egyedi üzenetek is voltak, amelyeket a kampány első szakaszában aktivizált rajongók töltöttek fel egy microsite-ra.
Ökörség? Hát persze? Prosztó? Az! Felfigyelnél rá, ha egy ruhamárka boltjában ezzel csalogatnának? Naná, hiszen itt is rákattintottál. Pontosan ilyen reakcióra számítottak a Diesel marketingesei Indiában, amikor az egyik bolti promójukra azt találták ki, hogy a 150 dollár felett vásárlások mellé egy ilyen hasznos kis ajándékot adnak. Ahogy azt várni lehetett, a limitált példányszámban legyártott ajándéktárgyak nagy figyelmet generáltak, rengetegen tértek be a boltba, hogy megnézzék, pontosan miről is van szó. Ha meg ott jártak, biztos vettek is valamit, talán épp annyit, hogy egy ingyen örömszerző térdalátét is becsusszanjon a papírtáskába. A célcsoport biztos zabálta az ötletet, ami a Diesel BE STUPID kampányához is szépen passzolt. A dobozán lévő szövegeket is érdemes elolvasni, amiről itt egy nagyobb kép). Térdre ugyan nem borulok az alkotók előtt, de egy elismerő biccentést azért megérdemelnek. via:adsoftheworld
Amikor megláttam ezt a reklámot, ami valójában nem is reklám, hanem egy néhány perces, gyönyörű infografika, elismerően csettintettem. Igényes, szemmel láthatólag sok pénzből készült, jól átgondolt film ez, tele tanulságos, néha megdöbbentő adatokkal, amelyeket érdemes higgadtan végiggondolni, mérlegelni. Az egyetlen szépséghibája a kampánynak, hogy egy cseppet sem eredeti, ugyanis egy alig egy éves kanadai, szintén az ottani termékeket és termelőket védő, az Unilever megbízásából a Hellmanns's márkának készült kampány másolata (erről írtam is annak idején). Nem az infografika miatt, hiszen azt sokszor sokféleképpen alkalmazták már, hanem az alapkoncepció miatt. Mindkettőben az asztalon zajlanak egyszerre kicsiben és nagyban az események, néha zavarba ejtő azonossággal. Kár érte, mert ettől eltekintve ez egy hiánypótló, elgondolkodtató és nagyon hasznos anyag, tele szebbnél szebb vizuális megoldásokkal (a felboruló cukortartó által elindított, a hazai cukortermelés drámai gyorsaságú összeomlását jelképező kockacukor-dominó például egészen zseniális). Nézzétek meg mindkettőt, kíváncsi vagyok, mit gondoltok.
Íme a hazai:
A kanadai import:
Nem szoktam sem a blogot, sem a facebook oldalt személyes célokra használni, ezúttal mégis kivételt teszek. Ennek oka egy másfél éves kisfiú, Zalánka. Véletlenül, az interneten ismertem meg őt és az anyukáját, aki egyedül neveli őt és négy testvérét egy albérletben. Hogy ki ő? Egy másfél éves, teljesen hétköznapi kisfiú, leszámítva, hogy néhány hónappal ezelőtt Ewing szarkómát diagnosztizáltak nála, ami egy rossz indulatú csont, ízületi és porc daganat. Azóta hősiesen küzd a betegséggel. Jelenleg kórházban van, ahol kemoterápiát kap, hamarosan pedig csontvelő-átültetésen fog átesni. A kezelések után szeretne majd hazamenni, de sajnos csak akkor engedik haza az anyukájával, ha otthon egy steril szoba várja. Erre most nincs sok esély, mivel anyukája minden percét vele tölti, így nem tud dolgozni. Hogy egy kicsit közelebb kerülhessen ez a cél, az anyukájával közösen létrehoztunk egy facebook oldalt, ahol minden információt megtaláltok a kicsiről, és arról, hogy mi módon segíthettek, ha szeretnétek. Kérlek tegyétek meg, akár pénzbeli támogatással, akár csak megosztással. Már csak azért is, mert Zalánka megígérte, hogy ha segítünk neki, akkor meggyógyul.
Tegnap hajnalban véget ért Amerika legnagyobb sport- és reklámeseménye, a Super Bowl. A Green Bay Packers immáron a negyedik szuperkupa győzelmét szerezte meg, miután egy izgalmas mérkőzésen legyőzte a Pittsburgh Steelers-t. De kit érdekel a meccs végeredménye, mikor reklámokat is nézhetünk?
A tavaly év végén életbe lépett, új Facebook profiloldal-dizájn nagy visszhangot váltott ki a felhasználók és a szakmabeliek körében. Az új felület legszembetűnőbb változtatása a rövid összefoglaló az illetőről (hol dolgozik, mikor született, milyen nyelven beszélt, stb.), illetve az alapadatok alatt lévő fotósáv, ahol a profilképeken túl a megjelölt képek is helyet kaptak. Az új dizájn sokaknak tetszett, de akadtak olyanok is, akik nem lájkolták a változást. Egyet azonban biztosan kijelenthetünk: a frissítés jó hatással volt a kreativitásra.
Nem meglepő, hogy az olyan nagy márkák is meglátták benne a lehetőséget, mint a Schweppes – így született meg az az egyedi Facebook alkalmazás, amellyel bárki könnyedén felturbózhatta az oldalát.
Pár nappal később a német Draftfcb ügynökség is kihasználta az új dizájnt, és így keresett magának munkatársakat. A gerillaakcióban 250 reklámszakember oldalát hackelték meg, akik ezáltal több ezer potenciális jelölthöz juttatták el az üzenetet.
Mikor azt hittem, hogy nincs új a nap alatt, rábukkantam egy kanadai ügynökség videójára, amiben a fotók mellett egy videóval is erősítik az összképet. A Youtube-on terjedő filmet már majdnem kétszázezren látták, ami igencsak szép számnak mondható.
Ezek után úgy gondolom, hogy fogunk még érdekes és újszerű megoldásokkal találkozni a közösségi oldalon. Ti tudtok hasonlóról? Ha igen, írjátok meg kommentben!
