Zseniális az az ötlet, amivel a FoxP2 nevű cég rukkolt elő Dél-Afrikában, hogy legújabb spam filter szolgáltatását reklámozza. E célból megvásároltak egy dupla oldalt az egyik legolvasottabb helyi magazinban, és ahelyett hogy ők maguk is egy "kéretlen" hirdetéssel bombázták volna az olvasókat, magában az újságban demonstálták, milyen hatásosan működik a szűrő. A kisebb-nagyobb reklámok helyén az "Ezt a reklámot a Mweb Spam Filter blokkolta" szöveg volt olvaható egy szimpla fehér háttéren, ami persze szinte kiugrott az újságból. Azt leszámítva, hogy ez a megoldás inkább egy adblocker szoftverhez passzolt volna, zseniális az ötlet. Kár, hogy a kihulló szórólapoktól még ez sem véd meg. Talán majd a 2.0 verzió. via:creativecriminals
Azért, mert az orrukig sem látnak, ezért aztán azt lehet csnálni a jelenlétükben, amit csak akarunk, hisz úgysem veszik észre. Legalábbis első ránézésre ez az üzenete a Vakok Norvégiai Szövetsége által készített ironikus reklámjának, ami csak akkor nem rosszízű tréfa, ha vakok készítették. Persze, lehet ezzel a témával viccelődni, itt is az volt a szándék, hogy ne komolykodva, ne a szokásos szánalomkeltő hangvétellel közelítsék meg a kérdést. Erre törekedett a hazai Kerülj közelebb kampány is, ami próbálta hétköznapi, átlagos emberekként bemutatni a vakokat, és igyekezett elérni, hogy ne a fogyatékkal élőt, hanem a személyt lássuk bennük.
Itt azonban a norvégok nagy igyekezetükben mintha egy kicsit átestek volna a ló túlsó oldalára. A filmben a klasszikus főnök vs. Micike felállást láthatjuk a printerszobában, ahová a vak kolléga gyanútlanul benyit. Itt aztán semmi nem történik, és kedélyesen elbeszélget a főnökkel a teljesítményéről, na meg az új nyomtatókról. Majd jön a fősor, miszerint, ha el akarjuk kerülni a munkahelyi pletykákat, érdemes vakokat alkalmaznunk! A film akár még vicces is lehetne, de valahogy inkább fáj, és nem biztos, hogy sikerül átvinnie az eredeti, pozitív üzenetet. Szerintetetek?
A blogot már a kezdetektől fogva igyekeztem arra is felhasználni, hogy az erre tévedő reklámosok vagy reklám iránt érdeklődők az érdekes információk mellett hasznosakkal is találkozhassanak. Ezért indítottam el másfél évvel ezelőtt a jobaddict kezdeményezést, amelynek keretében először a twitteren, aztán itt a blogon és a facebookon adtam lehetőséget arra, hogy a cégek, akik valamilyen reklámmal kapcsolatos pozícióba embert keresnek, itt is közzétehessék a hirdetéseiket, persze ingyen. Ezen a jövőben sem fogok változtatni. Ami változni fog az az, hogy ezentúl nemcsak a direkt nekem küldött reklámos illetve marketinges állásajánlatokat fogjátok megtalálni az oldalon (és hamarosan a facebookon is), hanem szinte az összeset. Mától ugyanis a jobb oldali sávban egy oldaldobozban a profession.hu legfrissebb marketinges és reklámos álláshirdetései fognak futni. Így elég lesz majd egy pillantást vetni ezekre, miközben valamelyik aktuális reklámot böngészitek itt a blogon, és máris láthatjátok, keres-e éppen titeket valaki. Használjátok egészséggel, keressetek jól!
A reklámokban nem szokatlan eszköz a fekete humor, de ehhez hasonlóan vaskos, és valahogy mégis vicces kampányt rég láttam már. Talán nem véletlen, hogy Novgorod környékén lehetett vele találkozni, az oroszoknak sosem kellett a szomszédba menniük az őrült ötletekért. Az óriásplakátra applikált, a kezében kormányt szorongató és a plakáton keresztülzuhanó figura egészen morbid hatást kelthetett az arra autózókban, és ha a mellette olvasható "Ez az ön teste is lehetne" fősort nem is, a próbababa mikulássapkáját biztosan megjegyezték. Már ha nem hajtottak a nézelődés közben ők is egy óriásplakátnak. Hogy ez egy hivatalos reklámkampány vagy csak egy gerilla akció, még vitatott, mindenesetre van olyan kemény mint a novgorodi tél.
Mikor a facebookon az egyik olvasó elküldte ezt a Google Adwords hirdetést, először nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Annyira meglepett az egész, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy egy ügyes húzás volt-e a hotel részéről, hogy így lecsaptak az aktualitásra, vagy egyszerűen csak egy olcsó és ízléstelen reklámfogás. A földrengés szerencsére nem követelt áldozatot, és sokakat még csak meg sem ijesztett. A többség inkább kalandként fogta fel az rengést - már ha érezte egyáltalán - , és úgy élték meg ezt az egészet, mintha egy pillanatra Izlandra, Japánba vagy Los Angelesbe kerültek volna. Ők biztos jót fognak nevetni, ha találkoznak ezzel a szöveggel, de sok olyan ember is lesz, például az oroszlányiak, akik nem fogják majd a hasukat a nevetéstől, amiért valaki a kárukra poénkodik. Érdekesség, hogy a tegnapi facebookos bejegyzésrre hivatkozva a térség napilapja, a Kisalföld online kiadása főoldalon számolt be a kérdéses hirdetésről. Ti mit gondoltok róla? Ártalan tréfa vagy színtiszta taplóság?
Londonban tényleg elkezdődött a jövő, és nem csupán a szlogenek szintjén. Ők már nem csak tervezgetik a zöld városi közlekedést, hanem el is kezdték annak megvalósítását. Ehhez létrehozták a London Source nevű szervezetet, ami a London Transport mintájára fővárosi csúcsszervként fogja felügyelni a tudtommal eddig egyedülálló projekt megvalósítását. És hogy mi a vállalás? Az, hogy 2015-re minden londoni lakostól legfeljebb 1 kilométeren belül legyen egy olyan pont, ahol feltöltheti elektromos autóját vagy motorját. Futurisztikusan hangzik, de az angolok teljesen komolyan gondolják, és ha ők elhatároznak valamit, azt többnyire végig is viszik.Töltőállomásokat fognak elhelyezni a bevásárlóközpontoknál, a P+R parkolókban, és az utak mentén is, gondoskodva arról, hogy mindenki kényelmesen tankolhasson.
Aki járt mostanában Londonban, és látta, milyen pikk-pakk elterjesztették a kerékpárkölcsönző rendszert, vagy hogy milyen elszántsággal vetették bele magukat a belváros autómentesítésébe, az nagyjából el tudja képzelni, milyen tempóban látnak majd hozzá a munkához. Márpedig ha ezt végigviszik, az alapjaiban változtatja meg a közlekedést, és minden londonit arra késztet majd, hogy elektromos autóra váltson. Ezzel ráadásul olyan precedenst teremthet, ami talán más nagyvárosok számára is követendő példa lehet. A London Source honlapján már most rengeteg infó fent van, többek között egy térkép a jelenleg is üzemelő elektromos töltőállomásokról, amelyek száma már most is egészen meglepő. Bár ez az egész gondolkodás fényévnyi messzeségre van tőlünk, nekünk sincs okunk panaszra, hiszen Budapesten is komoly szakmai munka folyik a közlekedés újraszervezése terén. Hogy mást ne mondjak, idén akár sikerülhet megfelelő, egységes szabványú lyukasztópisztolyokkal ellátni a BKV-ellenőröket, amielyek nélkül egy modern nagyváros tömegközlekedése manapság már elképzelhetetlen. via:psfk
Ron Jeremyt nem kötelező ismerni, de nem csodálkoznék, ha a többség már hallott volna az úriemberről, aki a saját szakterületén bizony elismert tekintély. Ez a terület nem más, mint a pornóipar, Ron Jeremy pedig kitartásának és legendás adotságainak köszönheti tekintélyét. Ezt csak azért igyekeztem már az elején tisztázni, hogy mindenki értse a meglepetésemet, amikor először láttam meg a Ron de Jeremy névre keresztelt rum reklámját, ami a mesterről kapta a nevét, és ő az, aki azt a kezében tartva egy fotósorozaton ajánlja nekünk. Nem tudom, hogy a férfiasságot szerették volna hangsúlyozni, vagy kifejezetten Ron rajongóit célozták meg ezzel a különleges itallal, azt viszont igen, hogy nekem nem hozta meg a kedvem az italhoz ez a reklám. Persze senkit nem akarok lebeszélni a rumról, sőt azt kérném, hogy aki ivott néhány cseppet Ronból, ossza meg velünk az élményt, és számoljon be a tapasztalatairól!
A reklámokkal kapcsolatban gyakran merül fel az a vád, hogy teljesen haszontalanok, és anélkül telepednek rá az életünkre, hogy bármit is adnának cserébe. Azon túlmenően, hogy ez inkább csak egy hangzatos frázis, akadnak néha olyan reklámok, amik már a jellegükből adódóan megcáfolják ezt az állítást. Ilyen a thaiföldi BBDO az A Book nevű könyvkiadónak készített kampánya is, amelyet azért indítottak, hogy felhívják a figyelmet a könyvek hasznosságára, és megkedveltessék az olvasást az emberekkel. Ennek érdekében olyan helyekre csempésztek be egy kis olvasnivalót, ahol az fel tudta dobni az adott szituációt. Hosszabb várakozást igénylő helyeken például úgy alakították át a sorszámkiadó automatákat, hogy az abból kiadott jegyre egy nyúlfarknyi kis szöveget, verset vagy egy rövid novellát nyomtattak a sorszám mellé. Ezzel tették élvezetesebbé a várakozás perceit, ott a helyszínen demonstrálva, milyen egyszerűen el tudja feledtetni velünk egy jó könyv az esetleges bosszúságokat. A kampánynak más elemei is voltak, így például kérésre küldtek rövid szövegeket SMS-ben, helyeztek könyvrészleteket a gyorséttermekben lévő tálcákra, de ragasztottak belőlük a padlóra is, ahol sorbanállás közben a lábuk alatt olvashatták a sorokat az arra vágyók. Mert olvasni jó! via:psfk
Sok férfi meglepetésére a sex sells vezérelv az ellenkező irányba is működik, vagyis nemcsak meztelen csajokkal, hanem félmeztelenre vetkőzött férfiakkal is könnyebben el lehet adni bizonyos dolgokat. Merthogy bizony nemcsak mi, férfiak legeltetjük szívesen a szemünket a női domborulatokon, a nők is előszeretettel legeltetik a szemüket a félmeztelenül pucsító férfi celebeken. Ennek egyik bizonyítéka az Armani sok éve tartó, kampánya, amelynek keretében sorra vetkőztetik kisgatyára a sportvilág szexisebb tagjait. Az első igazán nagy port kavaró kampányarc, illetve kampánybré David Beckham volt, akinek zoknival kitömött alsógatyás képe annak idején az addictot is megjárta. Őt egy másik focista, a végtelenül tenyérbemászó képű Christiano Ronaldo követte, akinek a képeiért megőrültek a nők. Utánuk nehéz volt hasonlóan ismert és rajongott sportcelebet találni, de azért ha nehezen is, de sikerült. Nadal alsógatyás képeiért már az addict facebook csoportjában is hálásak voltak a lányok. De nem lehet egyszerre három legjobb Armani pasi, itt az ideje, hogy eldöntsük, melyikükkel vásárolt be legjobban a cég. Szavazzatok, hogy kiderüljön,idáig ki a legszexibb Armani alsógatya modell! Ha pedig ezzel megvagytok, azt is írjátok meg, hogy kit látnátok legközelebb alsónadrágra vetkőzve a sportolók közül. Messi? Federer? A Klicskó testvérek? Esetleg Peter Crouch?
A minap egy áruházlánc óriásplakátja mellett mentem el, amelyen szokás szerint egy hatalmas ár és egy rosszul befotózott termék szerepelt. Ezúttal nem tokaszalonna, tojás, sonka vagy tej figyelt a plakáton, hanem valami egészen szokatlan. Egy Csízió (uhh...) fantázianevű termék, amiről első blikkre azt gondolná az ember, hogy sajt, valójában viszont nem sok köze van hozzá, mivel növényi zsíradékból készül. Azt nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, ha valaki tudja, örömmel venném, ha felvilágosítana erről. Nagy gondban voltak vele a marketingesek is, ugyanis nem lévén sajt, nem is lehet annak nevezni, valahogy körbe kell írni vagy más kifejezést találni rá. A sajtkészítményt gondolom nem akarták, mert egyből kiderül, hogy itt valami bibi van, viszont jobb nem jutott eszükbe, ezért "Toast- és pizzafeltét" névre keresztelték a termékkategóriát, ami nem sokat mond róla, cserébe viszont borzasztóan idétlenül hangzik. Segítsünk nekik, adjunk nevet szegény álsajtnak most! Mi legyen? Salyt? Sajtli? Rajt? Cheesmatalp? Sajnos? Esetleg egy őszinte sajtnak álcázott piros tárgy? Adjatok ti is nevet ennek a valaminek, és mutassátok meg, hogy simán túltesztek hülyeségben az áruházlánc marketingesein!
Bizony, Klapka György nem tejföl, amit nem lehet megunni, hanem a jelek szerint sokkal inkább tej, ami szépen lassan megalszik. Szép volt, jó volt, vicces volt, jókat nevettünk a szándékosan igénytelen, és ezzel a reklámblokkból kiugró filmben felemelt kis táblácskán. Egy ország fújta a zálogház pontos címét, ami szinte párját ritkítja a magyar reklámtörténelemben, talán csak Cillit úr keresztnevét jegyezték meg ennyien. Aztán a trash reklámok koronázatlan királya elkezdett jó érzékkel pénzt csinálni ebből a sikerből, és már nemcsak a saját, de más cégek reklámjaiban is feltűnt a kis táblácskájával, ami Kiszel Tünde naptárjához hasonló relikviája lett a hazai celebiparnak. Mostanra azonban bizony elfáradt már ez a geg, aminek legékesebb bizonyítéka a legújabb, Invázió ruhamárkának készített filmecske, ami engem inkább távol tart a boltjaiktól, mint becsábít. A film végére szúrt irigyhónaljmirigyes poén vagy inkább poénocska sajnos nem menti meg ezt a reklámot. Talán az segítettt volna valamicskét, ha a lányok a packshot alatt tényleg széttépik a nyugdíjas zacist.
A reklámszakma nagy öregje, a Benetton korábbi agya, a botrányhős Oliviero Toscani most ismét bebizonyította, hogy a reklámfotózás nem csupán unalmas packshotokból vagy beállított családi jelenetekből állhat, mert ha ügyes az ember, bármit el tud adni az ügyfélnek reklám címén. Ő ezúttal a Vera Pelle nevű divatmárkát fűzte meg, hogy fizessen neki azért, hogy egy tucat hölgy bozontos vagy trimmelt puncit fotózzon közvetlen közelről (képek itt). Számítása félig bevált, hiszen az alkotás máris kivágta a biztosítékot Olaszországban, ahol kilátásba helyezték a naptár betiltását, ami rengeteg ingyen publicitást eredményezett. Persze nem elsősorban a márkának, hanem neki, de ezt a Vera Pelle úgy tűnik nem vette zokon, vagy egyszerűen csak nem vette észre. Elmondása szerint az volt a célja, hogy az álságos, a lányokat áruvá lealacsonyító, álszemérmes divatvilágnak állítson görbe tükröt azzal, hogy a naptár képein épp azt a tenyérnyi helyet mutatja meg, amit a divatbemutatókon oly buzgón elfednek. Hogy ennek a gondolatnak mi köze van a bőriparhoz, mondjuk egy bőr kanapéhoz vagy aktatáskához? Nem sok, de ez csak azokat zavarja, akik nem voltak ott a fotózásan. Ha másért nem, azért a képért már megérte az egész, amin a mester és a riporternő egy nagy fanbozót kellős közepén beszélgetnek. via: copyranter
Mi az, ami egy lázadó kamasz srácot meggyőz arról, hogy a hirdetett termék tényleg jó? Például az, hogy az anyja utálja, mert akkor biztos lehet benne, hogy ez éppen neki való. Ez volt a gondolatmenet a Dead Space 2 nevű játék bevezető kampányánál, amelynek során azzal igyekeztek meggyőzni a srácokat, hogy bebizonyították nekik, ez a játék annyira erőszakos és véres, hogy az anyjuk kiszalad tőle a világból. Ehhez 200 jóravaló, átlagos anyukát gyűjtöttek össze, akiknek azt mondták, hogy piackutatáshoz kérik a segítségüket. Aztán a gyanútlan anyukákat egyesével egy teszt szobába vitték őket, ahol három hatalmas monitoron bejátszották nekik a Dead Space 2 legvéresebb, legdurvább, leggyomorforgatóbb jeleneteit, amitől azok azonnal a nyakukban lógó kereszt után kaptak. Rejtett kamerákkal a tudtukon kívül film készült erről, majd megkérdezték őket, mit gondolnak a játékról. A feltüzelt szülők persze teljesen kikeltek magukból, és a játék azonnali betiltását követelték, amit az EA marketingesei azonnal ellenük fordítottak, és mintegy a játék nagyszerűségét bizonyító tényként tártak a valódi célcsoport elé. Vinni is fogják, mint a cukrot, bármennyire is megkérdőjelezhető a kampány.
Az egyik résztvevővel készült filmet ide is beszúrtam, a többit a youtube-on vagy ide kattintva nézhetitek meg.
Az Audi csak nem nyugszik, és továbbra is megmarad a minden konkurensbe belekötő márka szerepében. Korábban, az R8-assal a Ferrarinak mentek neki, és a nagy rivális fellegvárában, Maranellóben forgattak egy eléggé támadó reklámot, a BMW-vel vívott plakátadok-kapok pedig már szinte Mac vs. Pc magaslatokba emelkedett reklámkörökben. Ezúttal egy újabb vélpontot választottak maguknak, és a Mercedes kikezdhetetlennek tűnő imidzsét próbálták egy kicsit megtépázni. A minőséggel nem nagyon lehet, ezért nem is ebből az irányból támadtak, hanem a saját fegyverével próbálják meg legyőzni az honfitárs Góliátot. A Merci egyik legnagyobb érve az autói mellett az évszázados hagyomány, amit az Audi a legfrissebb reklámfilmjében inkább maradiságnak, avitt, idejétmúlt pompának igyekszik beállítani. A filmben a narrátor szépen egyenként búcsút vesz egy elegáns, de múlt századi hangulatot árasztó kastély minden elemétől, köztük egy Mercedetől is, ami ebben a manipulatív felsorolásban valóban kicsit réginek tűnik. Ezt követi az éles váltás, az új Audi A8, amit dinamikus, szépen fotózott felvételekkel tárnak elénk, hogy a különbség akkor is egyértelmű legyen, ha netán a valóságban nem létezik. Nektek bejön ez a kicsit homokozós, ha akarom pimasz, ha akarom szimplán kötekedő hang?
via: great ads.com
Aki több-kevesebb rendszerességgel olvassa a blogot, az tudja, hogy a Lego az egyik gyengém, de most nemcsak ezért posztoltam rögtön két Legot hirdető kampányt is. Egész egyszerűen mindkettő olyan jó, hogy megéri róla beszélni, és talán épp attól érdekesek, hogy teljesen más irányból közelítik meg a márka lényegét. Az egyik egy kissé őrült sztorin keresztül mutatja meg, hogy fejleszti a Lego a gyerekek képzeletét. A filmben egy mesebelei figurát, a téglatolvajt láthatjuk akcióban, aki apró kis nyílásokon a különféle lakásokba nyúlkál, és a gyarekektől gyűjti össze a kockákat, amik az újabb és újabb alkotásaihoz kellenek. Lehet ebben valami, mert nálunk is folyton eltűnnek a kis darabok, és a gyerekek minden alkalommal nagy, ártatlan szemekkel néznek rám, azt éreztetve, hogy ők is csupán áldozatai a jelenségnek, és igazán nem tehetnek semmiről. A gyerekektől való lególopkodás nem szép dolog, de ne ítélkezzetek addig, amíg nem láttátok a film lezárását.
A másik kampány három vicces sajtóhirdetésből áll, és szintén azt mutatja meg, hogy inspirálja a kicsik képzeletét a Lego, de itt néhány okos példával teszik ezt érzékletesebbé. A printeket a német Serviceplan ügynökség készítette, és a tovább gomra kattintva bukkannak elő.
