A múltkori jópofa Sonata reklám után ezúttal is a ma esti Super Bowl idejére időzített autóreklámról lesz szó, aminek a különlegességét az adja, hogy ezzel vezetik be a Kecskeméten gyártott, vadonatúj modellt, a CLA-t. Ez az autó annyira dögös, hogy azonnal beindítja az ember képzeletét, és már ránézésre is odaadná érte a fél karját. Vagy akár a lelkét is, mint a szpot főhse, akinek a Willem Dafoe által alakított ördög kinálja fel az autót cserébe. Hogy meggyőzze a főhőst, bepillantást enged a jövőjébe, ahol az autónak köszönhetően egymást követik a valószínűtlen, illetve a CLA volánjánál nem is annyira elképzelhetetlen jelenetek, amelyeket a Rolling Stones "Sympathy for the Devil" című száma fest alá.
Egy pillanat alatt a társasági élet középpontjában találja magát, Kate Upton és Usher között, hogy a rajongó lányoktól menekülve még félkézzel megnyerje az egyik Indycar futamot is. Elég csábító jövő, a srác már kész is lenne ráállni az üzletre, amikor kiderül, hogy annak ellenére, amit ez a kocsi nyújtani tud, az ördög és a konkurencia nagy bánatára potom 30 000 dollárért már vihető is, ami ha átszámítjuk, valóban elég jó vétel. Annyira, hogy én valami ördögi trükköt sejtek a háttérben.
A GoDaddy domain hosztolással foglalkozó cég már jó ideje magyarázza a a felhasználóknak, hogy egy online szolgáltatás akkor az igazi, ha egyszerre szexi és okos. Szerintük ez a GoDaddyre teljesen igaz, és hogy ezt bebizonyítsák, a Super Bowlra időzítve készítettek el egy elég meghökkentő reklámot, amiben egész didaktikusan mutatják be ezt. Bar Rafaeli testesíti meg a GoDaddy szexi ldalát, egy klasszikus geek srác pedig (akire bőven ráférnének Hoffmann Rózsa kötelező tesiórái) a site okos oldalát. Mi történik, ha ez a két dolog találkozik egymással. Az leírhatatlan! A csókjelenet annyira furcsa, hogy megáll az ember kezében az egér. Pláne, ha elképzeli, hányszor futhatott neki a srác a csóknak a forgatás alatt, hogy így sikerüljön a végére. A helyében én tuti szándékosan elrontottam volna!
Ki mozgatja a gazdasági folyamatokat valójában? Ez az, amit nem lehet igazán tudni, csak abban lehetünk biztosak, hogy nem az, akiről hisszük. Valaki kitolnak a frontvonalba az újságírók elé, hogy nyilakozzon arról, amit a szájába adott valaki, akinek szintén megmondta valaki, hogy ezt kell a másiknak a szájába adni. De valaki őt is mozgatja, és ez a sor így megy végig egészen addig, amíg már követhetetlenné válik, ki is mozgatja valójában a szálakat. Ezt az egyszerű igazságot ragadta meg szépen a Forbes magazin legújabb sajtóhirdetése is. Ez a lánc nálunk is éppen így haladna, talán azzal az egy különbséggel, hogy itt még az újságírók is csupán kesztyűbábok lennének. Gyönyörű.
A Schneider sörmárka előttem teljesen ismeretlen volt, egészen eddig a reklámig. Most viszont egy életre megjegyeztem, ami már önmagában is mutatja a reklám erejét. Hogy mitől üt ekkorát a szpot? Az őszintesége miatt, amivel a férfiakat ábrázolja. Ahogy a lassan főzött Schneider sörnek, úgy a férfiaknak is sok időre van szükségük ahhoz, hogy éretté váljanak. Addig viszont rengeteg éretlen, azaz tapló dolgot csinálnak, amiért ezúttal a nevükben a sör kér elnézést. Mert hát - legyünk őszinték - van miért. Elég csak a szexinek képzelt, kigombolt ingekre, az elmulasztott kézmosásokra, a haver viccesnek gondolt megtökörészésére, az igennek vett nemekre, a végtelenül ciki léggitározásra vagy az utcai utánfüttyögésre gondolni. Még szerencse, hogy a reklám miatt nem kell elnézést kérniük, mert kifejezetten jóra sikeredett!
A SuperBowl közeledtével már elkezd ömleni a rengeteg reklám, amit a hirdetők az év legnézettebb közvetítésének szüneteiben vetítenek le csillagászati összegekért. Egymást tapossák a megrendelők, hogy viccesebbnél viccesebbnek szánt szpotokkal túllicitálják egymást, és a legtöbbet hozzák ki a megvásárolt másodpercekből. Én ezúttal mégsem egy ilyen hulla vicces szpotot emeltem ki a rengetegből, hanem a Hyundai Sonata jópofa reklámját, ami nem a nyakatekert poénokkal, hanem egy nagyon eltalált alapötlettel adja át az üzenetet.
Én legalábbis azt éreztem, hogy engem telibe talált a film, mert egy olyan helyzetet és érzést mutat be, ami minden autósnak ott dolgozik a zsigereiben. Ki ne emlékezne olyan helyzetre, amikor beszorult valami végtelenül kellemetlen jármű mögé, és bármit megadott volna, hogy minél előbb szabadulhasson. Trágyaszállító, lószállító, kukásautó vagy egy kellemesen billegő pótocsis IFA? Ilyenkor jól jön egy olyan dinamikus és biztonságosan manőverező autó, mint a filmben is látott Hyundai.
A kereskedelmi csatornák végtelen hosszú reklámblokkjait csak kevesen szenvedik végig, ami nem csoda, hiszen alig van olyan reklám, ami minimálisan is érdemes lenne a figyelemre. Azon kívül, hogy a nézők fejébe próbálnak tölteni egy sor információt, csak nagyon ritkán adnak valamit cserébe, például szórakozást, humort, látványt vagy egyáltalán bármilyen tartalmat. Egy nemrégiben futott orosz reklám azonban egyszerre bizonyítja és cáfolja ezt a tételt, mivel az üzenete alapvetően reklámellenes, mégis kifejezetten szórakoztató. Persze épp ettől érdekes és működő az egész. Éljen a Cserkasin felvágott, én tényleg hálás vagyok nekik ezért a reklámért!
Nem vagyok nagy rajongója Ronaldónak, de azt elismerem, hogy kampányarcnak jobb mint Messi. Jobban áll neki ez a szerep, ha marketingről van szó, Messi a nyomába sem érhet. A legújabb rá épített termék és a hozzá kapcsolódó reklámfilm is elég faszára sikeredett. Az alapötlet olyan egyszerű mint maga CR7, viszont a kivitelezés is legalább olyan látványos mint egy Ronaldo csel. A filmben lassított jeleneteket látunk, amelyek a pályán és a pálya szélén állókat mutatják, akik egy szélviharral küzdenek. A film végén persze kiderül, hogy a szelet a pályán viharos gyorsasággal végigszáguldó madridi csapatkapitány keltette, miközben keresztülgázolt a védelmen. Ha már a pályán nem megy neki mostanában, legalább a reklámban lélegzetelállító.
Nem sokkal aztután, hogy az addict blogot elindítottam 2007 őszén (még kimondani is ijesztő) belekezdtem a Copypaste blogba is, amin azokat a reklámegyezéseket gyűjtöttem össze, amelyeknél felmerült a lopás közvetlen inspiráció vagy a véletlen ötletazonosság lehetősége. Azóta volt jónéhány kampány, aminek helye lett volna azon a blogon, de ekkora telilatálat mint az Actimel legújabb kampánya, azt hiszem még nem volt. Egész egyszerűen nem értem a készítőket, miért mentek bele egy helyzetbe, amiben a külső szemlélő számára úgy tűnhet, mintha lemásolták volna a Fantastic Delites itthon talán kevésbé, a szűkebb szakma számára nagyon is ismert kampányát, ami tavaly nyáron hatalmasat robbantot.
A Fantastic Delites kampányötlete az volt, hogy az ellenállhatatlanul finom termékükért megőrülnek az emberek és a legvadabb dolgokat is bevállalják, hogy megszerezzék azt. Hogy ezt bebizonyítsák, egy automatát állítottak fel egy forgalmas helyen. Az automatán nem volt pénzbedobó nyílás, ugyanis nem pénzért, hanem különböző kihívások teljesítéséért lehetett terméket kapni. Több százszor kellett megnyomni a nagy piros gombot, le kellett térdelni az automata előtt, táncot, éneket és még ki tudja hányféle őrültséget kértek a fogyasztóktól. Nagyot szólt ez annak idején, több hazai reklámblog is írt róla (köztük az addict is), mert szerethető, jó ötlet volt.
Úgy tűnik, ezt egy hazai ügynökségnél is így gondolták, mert egy olyan kampánnyal rukkoltak elő, ami borzasztóan hasonlít ehhez. Persze a zöld automata helyett egy nagy fehér Actimeles palackot látunk, és a feladatok is mások egy kicsit, de még ezzel együtt is szembetűnő a hasonlóság. Sok helyen még a konkrét szövegezés (Készen állsz a kihívásra?- Get ready for challenge!) is szóról-szóra megegyezik az eredetivel, és a régi számítógépeket idéző 8-bites betűtípuson sem változtattak. Lehet, hogy én lettem már nagyon gyanakvó, de a két szinte jelenetről-jelenetre megegyező filmet elnézve nehezen találok magyarázatot a dologra. Fontos megjegyezni, hogy néha valóban megtörténik, hogy két márka egymástól függetlenül ugyanazzal a reklámötlettel rukkol elő, de ebben az esetben elvárható lett volna az ügynökségtől ennek a nemzetközileg is jegyzett kampánynak az ismerete, és jobb lett volna elkerülniük az ebből származó kellemetlen helyzeteket. Mert így a kampányt látva velem együtt sokan csak nézek mint az egyszeri járókelő az óriás Actimeles palackra.
A Fantastic Delites filmje:
Az Actimel filmje:
A Disney Rontó Ralph című, a gyerekeket és a klasszikus arcade játékok szerelmeseit egyaránt célzó animációs filmjét nemrég mutatták be a mozikban. Hogy a figyelmet még inkább a filmre tereljék, a Fold7 nevű ügynökség egy neves művésszel, Aden Hynes-szel együttműködve a 8 bites grafikával futó játékok világát idézte mege egész londoni utcán, mégpedig a beszédes nevű Brick Lane-en. Az egész környezetet telepakolták pixeles elemekkel, a taxitól kezdve a kutyákon (és kutyaszaron) át a fákig és vízcsapokig mindent átalakítottak, hogy így csábítsák oda az igaz geekeket, akiknek ez a grafikai világ mindmáig a szívük csücske. Az átalakítás remekül sikerült, a képeket elnézve én is szívesen sétálgatnék a helyszínen, baromi jól nézhet ki élőben a sajnos csak egy hétvégére átalakított út ahol az egyik házfalra felhúzott építkezési háló és a mobil alkalmazás segítségével "élőben lehet "rontóralfozni".
Néhány hete már kikerült néhány hirdető nélküli plakát az utcára, amiken azt kérdezték a járókelőktől hogy ki lesz a következő magyar űrhajós. Már akkor éreztem, hogy nagyon utálni fogom a hirdetőt, mert valami olyat csinál, ami hatalmasat fog szólni, ha a sejtésem beigazolódik, és nem az Anettka Space Project áll a tesaer kampány mögött. Tegnap kiderült, hogy valóban arról van szó, hogy egy márka civileket fog feljuttatni a világűrbe. Ez a márka pedig nem más mint az Axe, annak is az Apollo elnevezésű termékcsaládja. A névben ki is merül minden, az űrutazással való rokonság, de ez épp elég volt ahhoz, hogy valakinek beugorjon az ötlet, ami az egész világot lázba hozza majd. Ez legalább akkorát fog szólni szerintem mint Baumgartner ugrása. Az a teljesítmény egyedisége miatt volt mérföldkő, ez pedig azért lesz az, mert végérvényesen jelzi egy új korszak, az űrturizmus kezdetét, amikor egy csapat közönséges, hétköznapi halandó is feljuthatott a világűrbe anélkül, hogy milliárdokat kellett volna érte kicsengetnie.
A legdurvább az egészben, hogy a 22 űrutas közé egy magyar is bekerülhet, aki akár én is lehetnék, ha jelentkeznék, és elég embert győznék meg arról, hogy rám szavazzon, majd a kiképzésen olyan tökös lennék mint egy Lajka kutyába oltott Nemcsák Károly, és lenyomnám a cseh és a belga indulókat. Akit érdekel - és azt hiszem rengetegen lesznek ilyenek - a kampány honlapján, az axeapollo.com/hu oldalon jelenkezhet, és itt lehet megtudni a részleteket is. A kampányt nem mellesleg az a Buzz Aldrin indította, aki Armstrong mögött másodikként lépet a Holdra, vagyis az Axe nem szarral gurigázik. Az űrutazás amúgy a californiai központú XCOR cég által kifejlesztett űrrepülőgéppel történne, ami 100 km-es magasságba viszi fel a szerencséseket, ahol a súlytalanságban és tömény eufóriában töltött idő után térne velük visssza a földre. A gép különlegessége, hogy kifutóról száll fel, és a saját erejéből hagyja el a föld vonzásterét, majd kerekekre érkezik vissza. Mit lehet erre a kampányra mondani? A végtelenbe és tovább!
Itt pedig a friss reklámfilm:
Ki ne ismerné azt az érzést, amikor a tükörbe nézve egy másik ember pillant vissza rá. Amikor meglepődünk azon, mennyire mást mutat a külsőnk, mint amilyennek mi érezzük magunkat. Merthogy bármekkora közhely is ez, az élet egy pillanat alatt elszáll, és mire kettőt pislantunk, már ott táncolnak körülöttünk a saját gyerekeink, miközben még mi is nagy gyereknek érezzük csupán magunkat. Ezt az érzést ragadta meg a Ramon & Pedro kreatív ügynökség A tükör című rövidfilmje, ami egészen fantasztikusra sikeredett. Az egész kisfilm egy fürdőszobai tükör előtt játszódik, és azt mutatja be egy egyszerű, de nagyon hatásos megoldással, hogy milyen észrevétlenül száll el melletünk az élet. Bár ez nem egy reklám, hanem egy művészi idényű rövidfilm, amelyet sok helyen bemutattak és sok nemzetközi díjat is nyert, úgy éreztem, helye van itt a blogon.
Már csak azért is, amit mindig hanoztatok, és szeretném, ha mások is megértenének. A művészet és a reklám között sokszor nagyon vékony a határvonal, és csak a készítői szándék különbözteti meg őket. Ennek a filmnek a nyitott, de határozott üzenete például állhatna egy nyugdíjbiztosító szolgálatában, és az egész végződhetne egy konkrét, üzelti célú mondattal, ami az élet múlatndóságát az öngondoskodás gondolatához kapcsolja. Ekkor már reklámról beszélnénk, ami sokak szemében már pejoratív tartalommal bírna, pedig a film és annak hatása szerintem nem sérülne. Ettől szép ez a szakma, ettől jó reklámokat készíteni.
A DIRECTV kampánya a tavalyi év egyik legjobb dolga volt, ami a reklámban született. A teljesen barom gondolatmenetekre (ha szaggat az adás, elszabadulnak az események, és mire felocsúdsz, már egy kutyanyakörves unokád van) épülő szpotok, amelyekben azt követték végig pontról-pontra, mi lesz, ha valaki nem az ő szolgáltatásukat használja, egyedülállóak voltak a maguk nemében. Kevés ilyen jól és könnyen kampányolható reklámsémát ismerek. Kíváncsi voltam, meg tudják-e ugrani ezt a szintet egy másfajta logikára épülő kampánnyal is. Most itt a válasz. Ha kicsit rezeg is a léc, azért jó lett az új film, amiben látványos példákkal teszik érzékletesebbé azt, milyen rossz a DIRECTV nélkül, vagy éppen hogy milyen jó is vele. Annál mindenesetre jobb, mintha szájbatüsszentene a fogorvos.
A Micrisoft hosszas előkészültek után, hatalmas reményekkel küldte harcba legújabb oprendszerét az Apple ellen. Minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy olyan felhasználóbarát legyen az új rendszer, hogy azt egy középsős is megértse. És úgy néz ki, sikerült is nekik. Hogy ezt bebizonyítsa, a portugál Microsoft egy borzasztóan egyszerű reklámötlettel rukkolt elő. Elektronikai szaküzletekben a kiállított, Win 8-at futtató tabletek előtt nézelődőket megszólította egy eladó, és felajánlott nekik egy apró demonstrációt.
Ha érdekelte a vásárlót a dolog, akkor következett is a bemutató, amit azonban nem ő, hanem egy tényleg apró alkalmazott csinált végig. Nem, szeretncsére nem az apród.hu kacsintós törpéje ugrott rájuk a pult alól, hanem egy elsős kiskölyök érkezett, hogy a magasítójára állva élő bemutatót tartson a vásárlóknak, akiknek bizony fennakadt a szemük. A legtöbben hamar levették az ötletet, hogy a nyolcas Windows olyan egyszerű, hogy egy gyerek is simán elboldogul vele, és nevetve figyelték a demót, ami önmagában is elég meggyőző, pláne ezzel a kis csavarral. Érdemes végignézni, a slusszpoénért külön pirospont az alkotóknak.
Úgy látszik, az ügynökségek kifogyhatatlanok az ötletekből, ha a dohányosok sokkolásáról van szó. Még a múlt év végén debütált az angol egészségügyi szervezet filmje, amelyben az elszívott cigarettára, slukkról-slukkra kinövő daganattal sokkolták sikeresen a közvéleményt. Most azonban nem erről, hanem a Szingapúri Rák Központ ambient megoldásáról lesz szó, ami olyan egyszerű mint a faék, de talán épp ettől üt nagyot. Ott is érvényben van egy a hazaihoz hasonló szabályozás, és csak a kijelölt helyeken lehet dohányozni. Ezt használták fel a kampányban, és ezeket a dohányzóhelyeket egy koporsó formájú területen jelölték ki, elég kelemetlen meglepetést okozva ezzel sok dohányosnak. Nem tudom, hogy az anyázáson kívül egyéb reakciókat is kiváltott-e belőlük, de talán akadt, akit elgondolkodtatott a dolog.
Casillasnak fájhat a feje mostanában a Mourinhoval való küllőakasztás miatt. A CR7 góljainak látványosan nem örülő csapatkapitány a tavalyi év utolsó meccsén a kispadon találta magát, amit az edzője formahanyatlással indokolt, de az okosok ennél nagyobb bajt szimatolnak a háttérben. Ennek Casillas után azt hiszem a Head&Shoulders örül a legkevésbé, akik ebben a fura helyzetben voltak kénytelenek elindítani az év elejére tervezett szpotjukat. A film kifejezetten vicces, ami csak annak meglepő, aki az itthoni Head&Shoulders kommunikációhoz szokott. A H&S a legtöbb piacon már értelmes lényeknek tekinti a fogyasztókat és 70-es IQ fölé célozza a reklámjait. Sajnos mi azon kevés helyek között ragadtunk, akinkek mind a mai napig bambán mosolygó, seggig érő hajukat lassítva rázó lányok és még bambábban vigyorgó, a hajukban turkáló, kidolgozott é szigorúan meztelen felsőtestű férfaik mutatják a kamerába a terméket.
Az amerikai piacon Troy Polamaluval, a Steelers legendás játékosával forgattak iszonyatosan vicces szpotokat, a a spanyoloknál pedig egy Messivel készített, kissé műanyagízű film után Casillast szeretnék a kampány arcává tenni. A szpot lényege, hogy demonstrálják a Head & Shoulders gondűző hatását, merthogy a pozicionálás szerint nemcsak a korpát és a zsírt, de a problémákat is kimoshatjuk vele a fejünkből. Ebből kap egy kis ízelítőt a spanyol válogatott kapusa, aki a lehetőségekhez képest még egész jól oldja meg a színészi feladatait is. Remélem, tényleg használ a sampon, és végetér a klasszis méltatlan vesszőfutása, bár ehhez talán Mourinhonak kellene egy jó fejmosást kapnia.
Update: Most láttam, hogy az angolok is csináltak egy saját verziót Joe Harttal, ami egy fokkal még hitelesebbnek is tűnik. Alig várom a magyar változatot, és már most találgatom, ki lesz majd a szerencsés, aki szerepelhet benne. Király Gábor lenne a nyilvánvaló, bár az hogy kopasz, egy kicsit csökkenti az esélyeit. Ha a gyönyörű hajzuhatag az elsődleges, akkor Hajdúval nem versenyezhet senki!
