Az az üzenet, hogy ittasan ne vezessünk, mindenkinek a könyökén jön ki, és nem hogy nem hat az újdonság erejével, de néha már kifejezetten idegesítő tud lenni. Ezért érdemes legalább a megfogalmazásban újszerűnek és eredetinek lenni. Ez a Mattelnek és ügynökségének a mumbai Ogilvynek ezúttal tökéletsen sikerült. A cég, amelynek egyik legnagyobb márkája a Hot Wheels a kisautókat használta fel a balesetbiztonsági üzenet becsomagolására. Együttműködtek az egyik legnagyobb klubbal és a szórakozni érkező sofőröket egy összetört kisautós kulcstartóval ajándékozták meg, amelyeken arra hívták fel a figyelmet, hogy már egy kis alkohol is elég egy nagy balesethez. A megfelelő pillanatban kapott impulzus és a kellően érdekes kivitelezés szerintem elég volt ahhoz, hogy az esetleg bizonytalanokat visszatartsa az ittas vezetéstől, és ha megőrizték a kulcstartókat, később is az eszükbe juthatott az üzenet.
Nincs annál erősebb, mint amikor egy reklám a legegyszerűbb eszközökkel tud hatni. Ilyen a kanadai MADD szervezet filmje is, amely a felelőtlen, gondatlan vezetők okozta balesetek áldozataira igyekszik felhívni a figyelmet. Ha tragédia történne, ők ott vannak, és segítenek az áldozatnak vagy azok családjának mindenben, amiben csak tudnak. A film egy ismert megoldással él, a megrázó családi jelenet alatt nem az eredeti hangokat halljuk, és ettől egy egész szpotnak egy különös hangulata lesz. Alattomosan bekúszik a bőr alá és hat.
A Google immár harmadik éve összegzi látványos formában a rajta keresztülfittatott kereséseket és az azokból kirajzolódó tendenciákat. Idén is a Los Angeles-i Whirled ügynökség volt, aki elkészítette az egész évet összegző, gyönyörű és tanulságos videót, amelyben végigkövethetjük az idei év eseményeit, illetve azokat, amelyek sokak figyelmét keltették fel az interneten. A közel-keleti forradalmak, Felix Bauggartner, az Olimpia, a Sandy hurrikán, a görögországi államcsőd és még rengeteg kisebb-nagyobb, de egyaránt emlékezetes esemény sorjázik egymás után a videóban, ami nem véletlenül viseli a Zeitgeist nevet, hiszen egy sajátos lenyomatát adja egy év fontos történéseinek.
Különösen tanulságos lesz összehasonlítani majd több év távlatából a régiekkel és újakkal, amelyeket egyébként a Google ennek dedikált oladalán a Zeitgesten tehetünk meg. Érdemes az országok között Magyarországra kattintani, mert az itteni keresési eredményekből is egy egészen furcsa kép rajzolódik ki rólunk, és arról, mit tartottunk fontosnak 2012-ben.
A Turkish Airlines szívesen alkalmaz a reklámjaiban méregdrága világsztárokat (még a repülésbiztonsági szabályokat is Manchaster United játékosok bohóckodják el a fedélzeti vieóben), ami nem véletlen, hiszen ez mindig könnyebb és egyszerűbb és nem utolsósorban gyorsabb módja a feltűnésnek, még ha nem is kifejezetten építi a márkát. Előző, felejthető reklámjukban az akkori női tenisz-világranglista vezetője, Caroline Wozniacki volt a reklámarc, de a szpot elég gyengécskére sikeredett, és csak próbált humoros lenni. Most azonban szerintem emgugrották ezt az akadályt, és annak ellenére vagy talán épp azért, hogy két szupersztrt is szerepeltettek a reklámban, kifejezetten jóra sikerült.
Messi és Kobe a Turkish Airlines egyik járatán keverednek presztízsharcba egymással, aminek a tétje, hogy ki adhat elsőként autogramot egy kiskölyöknek. Hülyébbnél hülyébb trükkökkel próbálják túllicitálni egymást a kissrác kegyeiért, ami a végére már egészen ökör túlzásoktól lesz szórakoztató. Végül jöhet a kicsit kiszámítható lezárás, de még ezzel együtt is egy jól sikerült darab lett a film. Ez az ötszörös pengével borotválkozó Federerek, alsógatyás Beckhamek és kanapén fetrengő Claudia Schifferek között kifejezetten üdítő.
A napokban láttam a neten egy szöveget, ami megütött. Csak a következő, rövid szöveg volt rajta: Még ma is úgy érzem, mintha 1990 tíz éve lett volna. Akkor azt éreztem, hogy ez rohadtul igaz, és tényleg olyan gyorsan telik az idő, hogy képtelenség lépést tartani vele. Erre most itt van egy kampány, ami ugyanezt az üzenetet használja fel, mintha csak erre akarna emlékeztetni.
A spanyol Mapfre pénzintézet reklámjai egyszerűen érvelnek. A megfakult poszterek felirataiból kitűnik, hogy az idő sokkal gyorsabban múlik mint gondolnánk. 10-15 év egy szempillantás alatt eltelik, ezért érdemes előre gondolkodni, és bebiztosítani a jövőnket. Legalábbis pénzügyileg, a Mapfre nyugdíjkonstrukcióival. Ti gondoltátok volna, hogy a Toy Story már 17, a Playstation pedig már 19 éves? Hihetetlen, de igaz. És rengeteg hasonló példát lehetne még gyűjteni, ami azt bizonyítja, hogy az időérzékünk megcsal bennünket, és mire egyet csettintünk, máris eltelt 20 év. Szeretem az ennyire egyenes, szimpla ötleteket.
Ahogy közeledik december 21-e, a maják által körlevélben megjövendölt világvége időpontja, úgy szaporodnak el az ezzel kapcsolatos cikkek, riportok és természetesen reklámok is. Ezúttal egy angol söröző és sörfőzde, a Church End Brewery (kb. a Templomvégi söröző) rukkolt elő egy megoldási javaslattal, amivel ha megelőzni nem is tudjuk a bajt, legalább nyugodtabb szívvel készülhetünk a világégésre. A sajtóhirdetéseken nagyon kemény arcokat fotóztak le templomra emlékeztető környezetben, sörrel a kezükben, de mindezt olyan kompozícióban (a felülről érkező, éteri fény zseniális), hogy első pillantásra úgy tűnjön, mintha ők mindannyian papok lennének.
Pedig Phil lelkész, Gary atya és Lee tisztletes legfeljebb sörbarátok, és egytől egyig arra buzdítanak bennünket, hogy mossuk le magunkról a bűneinket. Ez a felszólítás azonban egész más színezetet kap, ha leesik a reklám valódi üzenete. Én mindenesetre megfogadom a tanácsukat, mert ők az elsők, akik valamiféle iránymutatást adtak arra vonatkozólag, hogy mit tegyünk a kritikus dátum közeledtével. Mostantól minden este leöblítem a bűneimet egy korsó sörrel, aztán ha mégse hiába vettem ki a két ünnep közötti szabadnapokat, legfeljebb volt egy jó hónapom!
November 20-án indította az Unicef hollandia szervezete a "Hiszünk a nullában" elnevezésű kampányát, amellyel a világon élő hátrányos helyzetű gyermekekre szerették volna felhívni a figyelmet. Az Unicef adatai szerint naponta 19000 gyermek hal meg olyan okok miatt, amelyek ha nem is könnyűszerrel, de megelőzhetőek lennének. Ezzel a ténnyel próbálták meg szembesíteni az embereket az Amszterdam központi részén álló Ziggo Dome oldalán lévő, óriás LCD képernyőkön. Az épületen végigfutó, végtelenített képsorokon gyermeki szempárokat mutattak, amelyek folyamatosan becsukódtak, és soha nem nyíltak többé. Az egyszerű, az üzenet súlya miatt mégis sokkoló hatású megoldás hatalmas publicitást kapott a kampány az egész országban, és talán sokaknak felnyitotta a szemét.
A Melbourn Metro közlekedési vállalat balesetmegelőzés reklámja nem elborzasztani vagy sokkolni akarta az embereket, hanem elültetni a fejükben, hogy a sínek közé esni az egyik leghülyébb, legértelmetlenebb és leginkább elkerülhető halálnem. Ezért készítettek a McCann Australia segítségével egy egész sajátságos, animációs reklámot vagy klipet, amiben hülyébbnél hülyébb, Darwin díjas halálnemeket mutatnak be. A Simpsonból ismert Itchy and Scratchy show vagy a Happy tree friends is eszünkbe juthat a jelenetek láttán, ami nem véletlen, mert épp az őrült halálnemek egészen beteg ábrázolása volt itt is a cél.
Ezek közül csak az utolsó néhány az, ami tényleg a sínek közötti veszélyekre hívja fel a figyelmet, így nem válik didaktikussá. A kampány hatalmas siker, majd 5 millióan látták már a videómegosztókon, és a Dumb ways to die című dal is instant slágerré vált a neten. Én is imádom, remélem nektek is tetszeni fog a helyi BKV társadalmi célú reklámja. Ha igen, a kampányhoz készített blogon az összes hülye halál animgifjét is megtaláljátok.
A Stanfield's férfi alsóneműket gyártó kanadai márka másodszor rukkol elő egy őrült kampányötlettel a hererák elleni küzdelem megsegítésére. Tavaly egy lakást szereltek tele kamerákkal, ahol szintén egy alsógatyára vetkőzött férfi életét követhették nyomon az érdeklődők, erről akkor írtunk is a blogon. Idén még rátettek egy lapáttal, és egy újabb vállalkozó kedvű, a hererákot korábban leküzdő férfit, Markot indították útnak Kanada egyik széléről a másikon fekvő Stanfiled's gyárhoz. Ha három héten belül teljesíti az utat stoppal úgy, hogy a tél közepén alsógatyára vetkőzve próbálja megállítani az autósokat az út szélén, akkor a cég 20 000 dollárt adományoz a kanadai rákellenes szervezetnek a hererák-kutatások támogatására.
A Glitchhikernek keresztelt projekt már elindult, bár maga az utazás csak 14-én veszi kezdetét. A projekt facebook oldalán lehet majd követni az alakulását, ahol virtuális adományokkal, stop-felajánlásokkal vagy éppen szavazásokkal lehet segíteni Mark vállalását. Ti felvennétek egy útra a fickót?
Aki csak egy kicsit is dolgozott a reklámszakmában, az tudja, milyen elképesztő visszajelzések tudnak érkezni a kreatív anyagokra az ügyfelektől. Ezeknek a legtöbbször nem tulajdonít sok jelentőséget az ember, csak igyekszik őket valahogy orvosloni. Néha azonban olyan kommentek futnak be, amiket ép ésszel nem igazán lehet felfogni. Mert mit lehet azzal kezdeni, hogy "A 25 év alattti lányok nem hordanak szoknyát", vagy hogy "Az emberek nem tudnak dőlt betűs szöveget olvasni", esetleg, hogy "A banáncsepp ugye realisztikusan vezeti majd a csokitengeralattjárót?". Ilyenkor abban reménykedik az ember, hogy az egész csak félreértés, esetleg egy rossz álom, vagy egy kandimakerás átverés, és reménykedve néz körül, hátha a szekrény mögül előugrik Jáksó László bongyor, fekete parókában, egy üveg pezsgővel a kezében.
De többnyire kiderül, hogy nem ússzuk meg ennyivel, hanem tényleg kezdeni kell valamit a kommenttel. Az őrületnek ezt a már-már művészi fokát igyekezett megragadni néhány írországi kreatív, és összegyűjtöttek egy sereg ezekhez hasonló, dadaista mondatot. A legjobbakból plakátokat is készítettek, amelyeket az egyik dublini kávézóban álítottak ki. Az eseményből és a poszterek értékesítéséből befolyt összeget az egyik gyemekkórháznak ajánlották fel. Néhányat a poszt végére is beszúrok, de érdemes végiglapozni mind a 72 posztert a projekt honlapján. Nektek mi a kedvenc ügyfélkommentetek?
A 007-es egyedülálló a saját ketagóriájában, amit az is mutat, hogy a reklámozók is igyekeztek hasonlóan színvonalas és egyedi módon kapcsolódni a film körüli felhajtáshoz. A Heineken és a Coca-Cola is remek reklámokkal és promóciókkal rukkolt elő a film kapcsán, most pedig a harmadik nagy támogató, a Sony talált ki egy érdekes akciót. A film stockholmi bemutatóján a moziterembe szerveztek egy meglepő telefonjátékot, hogy a legújabb, vízálló Sony Xpreia mobilt népszerűsítsék.
A bejáratnál mindenkit egy pohár kólával vártak, amelyet a látogatók boldogan elfogadtak. A moziszékben helyet foglalva, és az italt szürcsölgetve aztán arra lettek figyelmesek, hogy egy amolyan titkosügynökös köntösbe öltöztetett nyereményakció közepébe csöppentek. A vásznon ugyanis egy kis film futott végig, amelyben egy számítógép a céleszközt, vagyis az új Xperia mobilt kereste és találta meg valahol a teremben. Ekkor elindult egy hívás, hogy kiderüljön, hol bújik meg a nyeremény telefon. A mobil aztán a látogatók nagy meglepetésére valakinek a poharából csörrent meg, amit aztán a boldog tulajdonos a kóla és a jég közül sértetlenül halászott elő, és mutatott fel büszkén a többieknek. Az biztos, hogy ezt sem ő, sem a többiek nem felejtik el egy darabig.
Aki valamiféle perverz okból kifolyólag kizárólag a reklámokból tájékozódik, azt hiheti, hogy szülőként nincs annál szebb és boldogítóbb érzés, mint amikor végre pelenkát cserélhetünk a csöppségen. Pedig van! A pelenkázás szörnyű élményére egész egyszerűen nem lehet előre felkészülni, legfeljebb szépen fokozatosan hozzászokni. Ráadásul a kicsik akkor és ott végzik a dolgukat, amikor eszükbe jut. Lehet az esküvő, temetés, régóta várt családi fotózás, ők akkor könnyítenek magukon, amikor éppen rájuk jön a szükség.
Nem foglalkoznak azzal, hogy alkalmas-e a pillanat, csak óriási koncentrációval nyomják a csokítót a pelusba. De szerencsére nem is nekünk kell ilyenkor akcióba lépni, hanem a pelenkának. Márpedig az Aldi saját márkás cucca, a Mamia pelenka, éppen ezt ígéri a vásárlóknak, vagyis hogy akkor is készen állnak, amikor mi egyáltalán nem. A reklám az ausztrál BMF ügynökség munkája, akik ezzel a filmmel egyszerre bizonyították, hogy a kék folyadékokon és az "olyan piros az arca mint az" Aldi epres joghurton túl is van élet. Köszönöm!
A Peta nemzetközi állatvédő szervezet imádja provokálni a közvéleményt. Vagy botránykeltő hirdetésekkel próbálják meg felkavarni az állóvizet, vagy a szexet használják erre a célra. Eddig többnyire nőket vetkőztettek (akik inkább meztelenre vetkőztek, minthogy szőrmét viseljenek, vagy zöldségekkel imitáltak szexet), férfiakat ritkán szerepeltettek ilyen kontextusban. A nevez londoni Fallon ügynökségnek "köszönhetően" erre sem kell már tovább várni. Legújabb, a vegán életmódot népszerűsítő reklámjukban olyan srácokat és férfiakat látunk, akik a magukra akasztott zöldségekből álló, jelképes férfiasságukat lóbálják úton-útfélen. Csak úgy repkednek a tökök, himbálóznak az uborkák, csapódnak a cukkinik. Mindezt azért, mert állítólag a vega férfiaknak nagyobb a libidójuk és jobban is teljesítenek az ágyban, mert a sok zöldségnek köszönhetően kitartóbbak és keményebbek. Hát it mondjak, nem különösebben tetszik a kampány, sőt, kifejezetten olcsó húzásnak tartom. Persze lehet, hogy ez amiatt van, mert én húst is eszem, és ez elhomályosítja az ítélőképességemet. Mondjátok meg ti!
A BKV-s telefontolvajról terjedő videó óta én is érzékenyebben reagálok az ilyen témájú reklámokra, talán ez is közrejátszott abban, hogy ennyire tetszett ez a szpot. A reklámfilmben egy betörőt láthatunk, aki boldogan hatol be egy üzletbe, ahol szakszerű és gyors mozdulatokkal telepakolja a táskáját a legjobb kütyükkel, hogy aztán lelépjen, mielőtt a zsaruk fülön csípnék. Nehéz erről a reklámról elöljáróban ennél többet írni anélkül, hogy lelőném a poént a végén, ezért inkább csak annyit teszek hozzá, hogy a filmet a stockholmi Masscreation nevű ügynökség készítette. Lehet, hogy valakinek szó szerint átlátszó a poén, én mindenesetre jót röhögtem a csattanáson csattanón.
Aki volt gyerek (szerintem sokan vagyunk ilyenek), biztosan emlékszik még a kedvenc kisállatára, plüssvackára, szorongatnivaló kismackójára, ami nélkül nem tudott elaludni. Legtöbbünknek volt valamilyen kispajtása, akit jó érzés volt magunk mellett tudni. Biztonságot adott a tudat, hogy ott van velünk, és nem egyedül kell szembenézni az éjszakával a kiságyban fekve. Védelmezett bennünket a valósnak tűnő vagy éppen álombéli szörnyekkel, mumusokkal, árnyékokkal és zajokkal szemben. Elég volt csak magunkhoz szorítani Pötyit, Brumit, Foltit vagy Dörmit és máris elillant a félelem.
Mert egy kismackó 100 Hoffmann Rózsánál is jobban vigyáz a gyerekekre, bátran szembeszáll a leggonoszabb szörnyetegekkel, és az élete árán is megvédelmezi a takaró alatt vacogó gazdáját. Éppen úgy, ahogy a német Steiff játékgyár mackója is teszi ebben a hangulatos, kedves, és (engem legalábbis) megmosolyogtató reklámfilmben. Jó insight, jó koncepció, jó reklám, jó éjszakát!
