Méghozzá itt a Földön, London szívében a Trafalgar Square közepén. A különös jelenség 30000-szer nagyobb mint egy focilabda, a felülete 200 négyzetméter, súlya 2500 kg és fényereje 60000 villanyégőnek felel meg. Az új Napot állítólag még az űrből is látni lehet. De miről is van szó?
A gyümölcsleveket forgalmazó Tropicana legújabb ambient kampányáról, melyben a “Világosabb reggelek” szlogent átültették a valóságba. A márka saját napja minden reggel 6:51-kor kel a híres londoni téren – hogy még hány napig, azt sajnos nem sikerült kiderítenem. A különleges installáció nem csak nagyon ötletes, de biztos vagyok benne, hogy rendkívül költséges is. Éppen ezért minden elismerésem az ügynökségnek és a bevállalós ügyfélnek, szerintem megérte.
Így készült:
Már csak párat kell aludni és jön a Super Bowl, amerika legnagyobb sport- és reklámeseménye, ahol minden a fociról és a márkákról szól. Volkswagen, Nike, Doritos, Chrysler, Snickers, Coca-Cola, Go Daddy – csak néhány példa az állandó “fellépőkből”, akik minden évben sok-sok humorral, látvánnyal és őrültséggel kápráztatják el a nézőket.
Immáron megszokottnak számít, hogy néhányan előzetesekkel, mások pedig komplett reklámfilmmel rukkolnak elő a nagy esemény előtti hetekben. A 1st Bank az utóbbiak közé tartozik, így a szpotjuk pár napja már kering a világhálón. Mivel a bank számára ügyfelei a legfontosabbak, ezért reklámjában is nekik tesz szívességet: lehetővé teszi, hogy elmenjenek pisilni. Csak egy szó jut eszembe ezt a zseniális filmet látva: touchdown!
Feltételezett ügyfél: Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola
Feltételezett megbízás:
Sziasztok!
Idén is lesz nyílt napunk, ezért kampány is :) A tavalyi fiaskó után most valami szuperinnovatív dolgot szeretnénk, ami "out of the box" képes megfogni, hogy a BKF a legjobb hely / a legjobbak helye. Aki tehát elég királynak érzi magát, jöjjön el a nyílt napunkra!
Üdv,
Sándor
Feltételezett Válasz:
Kedves Sándor!
Köszönjük a felkérést! Igazi kihívás volt!
Több ígéretes ötletünk is volt, de egyértelműen a "Próbatétel" konceptünk a leginkább out of the box, ezért ezt küldjük Nektek.
Az alapötlet az, hogy az üzenetet (hozzánk csak a legjobbak jönnek) úgy tesszük kézzelfoghatóvá, hogy eleve olyan hirdetéseket készítünk, amit csak a legjobbak fognak (tudnak) elolvasni.
Bonyolultnak tűnik? Szerencsére ez a kreatív nem csak szuperdrága eszközökön működik - a példánk is egy (első látásra) egyszerű plakát.
A mellékelt képen láthatjátok a tervet: a látszólag hétköznapi plakátban az a trükk, hogy direkt mozgólépcső mellett állítanánk fel, így csak azok tudják majd elolvasni, akiknek tényleg baromira vág az agyuk - hiszen mindössze kb 5 mp-ük lesz felfogni a hirdetés összes szövegét!
Természetesen mondhatnátok erre, hogy 5 mp egész hosszú idő - no de a mi hirdetésünkben több mondat szöveget helyezünk el, és azt is nehezen olvasható színkombinációkkal (például szürke alapon fekete, narancs alapon fehér stb). Ezen belül arra is ügyelünk, hogy a konkrét információk (hol lesz a nyílt nap, mikor lesz stb.) csak azok számára tárulkozzanak fel, akik eljutnak az apróbb betűs részig - így minden egyes ember, aki eljön a Nyílt Napra, garantáltan átlagon felüli képességekkel rendelkezik majd.
Persze a metróreklám csak az alap, lehetne hirdetni repülőgépek alján, magas épületek legfelső emeletére firkálva, lesötétített termekben stb - azért is szeretjük ezt a koncepciót, mert tényleg végtelen lehetőséget rejt a folytatásra.
Várjuk a visszajelzéseket!
Üdv
Kovács Ferenc
Úgy gondolom, hogy férfitársaim nagy része igennel felelne erre a kérdésre, de csak azért, mert még nem látták a CenterParcs reklámfilmjét. A holland turisztikai cég legújabb kampányában ugyanis óriási csöcsök repkednek lassított felvételeken, ám nem egy dögös bombázóé, hanem egy – szexinek korántsem nevezhető – kövér férfié.
Ez már önmagában is megérne egy kattintást, ám a film igazi ereje a hangulatában, a jól eltalált zenében és a finoman elbújtatott márkaüzenetben van. Ráadásul készült egy másik verzió is egy ügyetlen házaspárról, ami legalább olyan rendhagyóan mutatja be a CenterParcs fő ígéretét, mint az első. "Legyen bármilyen szar is az otthoni életed, nálunk a turistaparadicsomban minden jó lesz." Nézzétek meg ti is a filmeket, és mondjátok el, mit gondoltok! Én mindenesetre imádom őket.
Pár nappal ezelőtt hivatalosan is bemutatták a Nike+ legújabb találmányát, a FuelBand-et, amely egy olyan speciális csuklópánt, ami érzékel minden emberi mozdulatot, a kapott értékeket pedig egy ehhez kifejlesztett mértékegységgé, „NikeFuel” pontokká alakítja át. A találmány ezzel a pontrendszerrel folyamatosan arra motiválja viselőjét, hogy minden nap aktív, sportos életet éljen – legyen profi sportoló, vagy egy átlagos családapa. A Nike+ FuelBand használói naponta kitűzhetnek maguknak egy elérendő pontszámot, amit a nap végére a – 20 LED fényből álló – kijelző piros színről zöldre történő változása igazol. És, hogy mi számít pontnak? Nézzétek meg ezt a pörgős kis videót és kiderül!
Szeretem az argentin söröket, pedig még sosem kóstoltam egyet sem. De ha csak fele olyan jó minőségűek, mint a reklámkampányaik, már akkor is megérdemelnek egy nagy elismerést. Itt elsősorban a Cerveza Andes - Teletransporter és a Norte - Best Excuse díjnyertes kampányaira gondolok, melyekben annyira zseniális volt az insight, hogy mai napig emlegetik őket a dél-amerikai országban.
A Norte most ismét jó oldalról közelíti meg a férfiakat, mégpedig a közösségi oldalra feltöltött, kompromitáló fotóik felől. A sörmárka létrehozott egy különleges szerkezetet, egy ún. fotóblokkolót, ami egyfelől sörhűtőként funkcionál, másfelől meggátolja, hogy lencsevégre kapjanak minket és másnap magyarázkodni kelljen a barátnőknek, főnököknek, stb. “Ami a kocsmában történik, az ott is marad” – szól a szlogen, ami valóban megnyugtató lehet sok argentin számára. Ti kipróbálnátok?
Az Ikeában sétálgatva, pláne két gyereket magam után húzva, a hol előre mutató, hol hirtelen szembe jövő nyilaktól és szobalabirintusoktól elcsigázva nem egyszer támadt már az a gondolatom, hogy szundítanék egyet valamelyik kompletten berendezett szobában. Azt, hogy ezzel nem vagyok egyedül többek között az is bizonyítja, hogy a Facebookon alakult egy több mint 100 000-es csoport I Wanna have a Sleepover in Ikea, azaz Szívesen aludnék az Ikeában elnevezéssel.
Ez a csoport az angol Ikeásoknak is feltűnt, és mindjárt egy ragyogó ötlet is körvonalazódott a fejükben. Meghirdettek egy hatalmas bulit az Ikeába, ahol 100 facebook rajongó valóban eltölthetett egy éjszakát a kiállítótérben. Vacsora, beszélgetés, iszogatás, aztán esti mes, amit egy híres tévés személyiség olvasott fel nekik, majd jöhetett a jól megérdemelt pihi a Klippan kanapén, vagy egy nagy szunya a MALM franciaágyban. Megjelenni szigorúan csak pizsamában lehetett, de a vendégek ajándék csomagot is kaptak, tele mindenféle ikeás jósággal a papucstól a törölközőn át a éjszakai nassokig. Szerintem nagyon jópofa ötlet és egy ügyes módja annak, hogy a facebook rajongókból valódi márkanagyköveteket varázsoljunk.
Bármilyen soknak is tűnik, de immáron 6 éve küzdenek a lájkokért a Facebook rajongói oldalak. A márkának presztízskérdés, hogy mekkora szám van a profilképük alatt – pedig jól tudjuk, hogy nem mindig a méret a lényeg. Ennek ellenére a brandek mindent megtesznek, hogy beszippantsák az újabb és újabb rajongókat, még akkor is, ha azok soha sem fognak interakcióba lépni velük. Ezek a “quick and dirty” kampányok többnyire csak az ügynökség image-t növelik, nem pedig az ügyfelét. Az elmúlt napokban két ilyen példába is belefutottam, ezeket szeretném megosztani veletek. Fontos megjegyeznem, hogy nincs velük semmi bajom, jól hozzák a számokat, ám mégis úgy érzem, hogy inkább hasonlítanak dinamittal halászatra, mintsem kreatív kampányra.
.jpg)
Lufit a lájkért
Az első példa a brazil Heineken nevéhez fűződik, amely egy elég bugyuta trükkel próbálta becsábítani az új rajongókat a nemzetközi Facebook oldalra. Az “Egy lájk, egy lufi” kampányban minden csatlakozó után egy zöld lufit fújtak fel és helyeztek el egy irodában. A közel egyhetes kampány alatt olyan sokan jöttek, hogy a lufik végül ellepték az irodát.
Lángot a lájkért
A belga Mini számára készített kampány mechanizmusa hasonló volt a Heinekenéhez: te lájkolsz virtuálisan, valami pedig történik a valóságban. A friss rajongók jelen esetben egy Bunsen-égő lángcsóváját láthatták, amellyel el kellett égetni egy Minit tartó kötelet. Az a szerencsés, akinél elszakadt a kötél, egy autóval gazdagodott.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem rosszak ezek a kampányok, de számomra nem közvetítenek semmilyen márkaértéket. Ez pedig a mai világban – mikor minden marketing célú kiadást meg kell fontolni – nem épp a legjobb választás. Ti hogy gondoljátok?
A múlt csütörtökön valami olyasmi történt a hazai reklámszakmában, amire eddig nem nagyon volt még példa, és ami még engem is meg tudott lepni. Amikor először hallottam arról, hogy az egyik legnagyobb és legpatinásabb nemzetközi reklámügynökség, a BBDO hazai irodáját egyik napról a másikra bezárják, bevallom, először kacsára gyanakodtam. Amikor azonban fény derült a részletekre, én változtam kacsává, mert másodpercekig csak hápogni tudtam. Csütörtök este ugyanis kis túlzással azt közölték a vállalat mit sem sejtő alkalmazottaival, hogy az utolsó kifelé menet kapcsolja le a villanyt, mert holnaptól már nem nyit ki többet a BBDO. Csütörtökön még volt BBDO, pénteken már nem. Szomorú dolog ez, ráadásul számomra valahol érthetetlen is, mivel eddig semmit nem lehetett hallani arról, hogy ekkora gondok lettek volna az ügynökség háza táján.
Pláne, hogy nem egy sufniügynökségről van szó, hanem annak a nemzetközi ügynökséghálózatnak a hazai irodájáról, amelyet a legrangosabb, Cannes-i reklámfesztiválon az elmúlt négy év mindegyikében(!) az év ügynökségi hálózatává választottak. A BBDO által kezelt ügyfeleket, és az alkalmazottak egy kis részét a BBDO tulajdonosának, az Omnicomnak egy másik ügynöksége, a DDB Budapest veszi át. Az Omnicom sajtóanyaga szerint ezzel csak erősödnek a cég pozíciói, ami igaz lehet, de csak akkor, ha ezeken tényleg ennyit gyengített az önálló BBDO. De mi lehetett az, ami ide vezetett? Mi lehetett az az ok, amiért az Omnicom tulajdonosai úgy döntöttek, nincs szükség három hazai reklámügynökségre (a szintén nagyon komoly hagyományokkal rendelékező TBWA a harmadik) és úgy látták a legjobbnak, ha egy egy ilyen drasztikus döntést hoznak?
Az, hogy a hazai reklámipar komoly gondokkal küzd, nem új információ. Az sem nagy újdonság, hogy 2011 kiemelkedően rossz év volt a reklámosoknak, köszönhetően az ügyfelek előző évekhez képest is tovább zsugorodó reklámbüdzséinek. A telekomadó, a bankadó, a végtörlesztés, a csipszadó, na meg az egekbe emelkedő euróárfolyam sorra kényszerítette arra a legtöbb ügyfelet, hogy megszorításokat foganatosítson. Márpedig ilyenkor sokan szinte reflexszerűen nyúlnak a marketing büdzséhez, és egy szép nagy lefaragással kezdik a folyamatot. Persze ez önmagában még nem lehetne indok, hiszen a többiek is ezen a pályán fociznak, a többi ügynökségnek is ezen a piacon kell boldogulnia, mégsem zárt be mindenki. De akkor miért épp a BBDO?
Nyilván az egyik ok az lehetett, hogy a network ügyfeleken kívül nem maradt igazán nagy hazai ügyfelük, ami az érdekütközések miatt ne lett volna összevonható egy másik Omnicom céggel. Az is tény, hogy a BBDO veszített ügyfeleket a közelmúltban ( a legjelentősebb talán a Raiffeisen bank volt), de nyertek néhány újat is, és a networknek köszönhetően még így is egy egész szép ügyfélportfólióval rendelkeztek, ami jó bázis lehetett volna a növekedéshez. Tavaly váltottak kreatívigazgatót, amikor Hevesi László, a DDB egyik legtapasztaltabb embere került az ügynökséghez. Igaz, a váltás hatásai kiemelkedő tendergyőzelmekben vagy kreatív díjakban még nem mutatkoztak meg, de látszott remény arra, hogy a BBDO összeszedheti magát. A jelek szerint nemzetközi szinten mégsem hittek abban, hogy ez rövid időn belül megtörténhet, vagy valójában sokkal rosszabb volt a helyzet, mint ahogy az kívülről látszott.
Az, hogy ez miért alakulhatott így, kívülről nehezen megmondható, mindenesetre tetten érhető benne a hazai network ügynökségek egyik fő problémája. Nevezetesen az, hogy bár mint említettem, ugyanazon a pályán játszanak, mégis néha az az ember érzése, hogy nem ugyanazok a szabályok érvényesek rájuk. Hogy csak egy példát mondjak, nem egy hazai tulajdonú reklámcég alkalmazza trükkösen a dolgozóit (pl. a szövegírók műfordítóként, az art directorok grafikus művészekként, díszlettervezőként és ki tudja még miként ekhóznak, máshol minimálbérre jelentenek be embereket, a többit meg megoldják okosba'), amit egy komolyan ellenőrzött, auditált nemzetközi cég sokszor már csak a saját belső szabályozása miatt sem tehet meg. Nehéz a 30-40 főre szűkült csapatokkal 70-80 vagy még népesebb, "dinamikusan növekvő" cégekkel harcolni, akik árban messze alá tudnak vágni a nemzetközi ügynökségeknek, hiszen a költségeik összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak. A másik tendencia, hogy az ügyfelek egyre kevesebbet hajlandóak áldozni a reklámokra, és azért a kevésért viszont egyre többet követelnek. Ez valahol természetes folyamat, de csak egy határig. A szobafestőnél is eljön az a pont, amikor nemet mond az árra, mert abból a festék ára sem jön ki, és már akkor ráfizet, amikor az első ecsetvonást megteszi. Ilyenkor jönnek a lelkes kicsik (tisztelet a kivételnek), akik leforgatják, lefotózzák, lekoncepciófejlesztik ócsóér, ami első pillantásra nagyon jó dílnek tűnhet egy ügyfél számára, csak aztán a kasszától való távozás után jönnek majd a gondok.
Nyilván a helyzet ennél összetettebb, és nem lehet egy dologra rámutatni, ami ide vezetett. A BBDO is biztosan követett el hibákat, hiszen ha nem így lett volna, akkor most a DDB olvadt volna bele a BBDO-ba, nem fordítva. Nem is szeretnék jobban belebonyolódni a találgatásokba, ezzel a gondolatmenettel is inkább csak azt akartam jelezni, hogy akik most arra gondolnak, hogy a BBDO-nál csupa tehetségtelen ember dolgozott, akik felelőtlenül csődbe vittek egy céget, az egy kicsit gondoljon bele mélyebben a folyamatokba. Már csak amiatt is tanulságos lesz, mert lehetnek hasonló események a hazai piacon, akár még az idei évben is. Én a magam részéről nagyon sajnálom, ami velük történt, mert szegényebb lett a magyar reklámszakma, egyúttal megemelem a kalapom az elmúlt 20 évben elért - nem hízelgésből mondom - kimagasló eredményeik előtt. Viszlát BBDO, remélem egyszer még találkozunk!
Aki látta annak idején az Ünneprontók ünnepe című filmet, melyben két jó barát esküvőkre lóg be és lányokat szed fel, az biztosan elkacérkodott a gondolattal, milyen lenne valójában kipróbálni a portyázást. Hiszen nincs is jobb, mint mások kontójára mulatozni, a lányok tapadnak, a pezsgő isteni és sosem kell a második randira készülni.
A jó hír, hogy most már erre a célra is van egy iPhone alkalmazás, amellyel vad idegenek esküvőjére csempészhetjük be magunkat, ráadásul mindent tudni fogunk az ifjú párról és szokásaikról. Hogyan? Az applikáció a meglévő esküvőszervező portálok publikus adatait gyűjti össze és szelektálja a felhasználó igényei szerint. Ráadásul egy rakás extra – a Foursquare badge-hez hasonló – funkcióval buzdítja az ünneprontókat további rosszaságokra. Nézzétek meg az alkalmazáshoz készült videót és minden kiderül!
Mielőtt még elhamarkodottan válaszolnál, muszáj megnézned az IKEA legújabb ambient kampányát, amiben egy 54 négyzetméteres lakást építettek fel Párizs egyik metróaluljárójában. A kampány legfontosabb célja az volt, hogy megmutassák, még a kis lakásokat is be lehet ízlésesen rendezni IKEA bútorokkal. És hogy ne csak üresen álljon a lakosztály az aluljáróban, négy önkéntest is felkértek, hogy költözzenek be egy teljes hétre. Őket pedig egész nap figyelni lehetett az üvegfalakon keresztül, így nem csak az érdeklődők, hanem a kukkolók is megkapták, amit akartak. Szerintem telitalálat az egész kampány, hiszen a lakás felépítésétől a bent lakásig mindent láthattak az arra járó emberek. Kíváncsi lennék, hogy vajon mit kezdtek volna az installációval a hármas metró egyik megállójában.
Brad Pitt hasonmás, mutogatós bácsi, fröcskölő vér és egy különös formájú pizza – nagyjából így lehetne összefoglalni azt a furcsa videót, amellyel egy spanyol kommunikációs ügynökség népszerűsíti magát a neten. A Sofa Experience Communications filmje karácsonyi ajándékként az ügynökség kreativitását és merészségét hivatott bemutatni, ám egészen pár nappal ezelőttig nem hozta meg a várt sikert.
Most viszont úgy tűnik, hogy bejött az ötlet, hiszen a mediterrán országban szinte mindenki róluk és fiktív termékükről, a bumeráng pizzáról beszél. A videó nézettsége pár nap alatt tízezerről 800 ezerre ugrott fel, a Google pedig 200 ezer találatot ad a "Pizza Boomerang" kulcsszavakra. Az biztos, hogy nem egy eget rengetően vírusfilmről van szó, ám az dicséretes, hogy a srácoknak volt ennyi idejük, pénzük és energiájuk a projektre. Figyelem, a film korhatáros!
A sportfogadás őrültség. Legalábbis akkor, ha jól csinálják. Mert nem is igazi szurkoló az, aki a kedvenc csapatáért nem vállal valami eszeveszett hülyeséget. Mert egy igazi fogadásnál a pénz másodlagos. A kieszelt ökörség az, ami megfizethetetlen, minden másra ott a tippmix meg a sportingbet. Hiszen az efféle tét ezerszer érdekesebb, izgalmasabb és nemesebb mint holmi pénznyeremény. Leborotvált szemöldök? Reggelire elfogyasztott mellszőr? Nyelven elnyomott cigarettacsikk? Jöhet bármi, ami elég nagy ökörség ahhoz, hogy az ember ne vállalja szívesen, és kellő elégtételt jelent a győztesnek. Én ugyan az olyan kemény fogadásokból, mint az ESPN sportcsatorna reklámjában is láthatók kimaradtam, de etós létemre viseltem egy hétig Videoton mezt, aminél megalázóbbat akkor elképzelni sem tudtam. Ti voltatok már ilyen helyzetben? Veszítettek el olyan fogadást, amit nem kellett volna?
Biztosan Ti is hallottátok már a mondást, miszerint “minden sikeres modell mögött egy porszívó áll”. Vagy nem? Pedig az ausztrál LG legújabb vírusfilmjében pont erről van szó. Az elektrotechnikai- és háztartási eszközöket forgalmazó cég egy roppant egyszerű, mégis nagyszerű videóval népszerűsíti a Youtube-on legújabb termékét, melynek olyan óriási szívóhatása van, hogy még zsírleszívásra is használható.
A Sydney-i Young & Rubicam által megálmodott film pár nap alatt 4 milliós nézettséget ért el, ami igen szép számnak mondható a kategóriában. A ráadás az egészben a packshot, amiben még a legnagyobb konkurenciának is odavágnak egyet. Érdemes megnézni!
Ha egy igazán durva arcot kellene mondanom a híres filmszínészek közül, akkor Danny Trejo és Mickey Rourke 2.0 mellett Vinnie Jones lenne az, aki eszembe jutna. Zseniális figura, aki ugyan nem feltétlenül egy színészóriás, de a tőle megszokott karaktert hiba nélkül hozza. Az, hogy ezúttal ezen arcát egy jótékony cél érdekében is megmutatta, nálam hatalmas nagy piros pontot érdemelt. Vinnie ugyanis British Heart Foundation közcélú kampányában mutatja be igencsak érzékletesen és élvezetesen, hogyan kell valakit életben tartani addig, amíg megérkezik a szakszerű segítség. Nagyon jó az alapötlet, hogy ezt a kissé steril információt egy érdekesebb csomagolásban adják át, amit egy unalmas oktatófilmmel ellentétben várhatóan sokan meg fognak majd nézni. Hasonló kezdeményezés volt a Fortnite Lingerie fehérneműk kampánya, amiben hiányos öltözetű lányok mutatták meg egymáson a fogásokat. Ez viszont csak egy sima víruskampány volt, ahol az életmentés csak mellékesen jött a képbe, A BHF filmjében viszont minden erről szól, amiért egy hatalmas őzikés pecsétet nyomok a készítők virtuális ellenőrzőjébe!
A film fordításáért köszi Plastik Józsinak
