“Mondj valami fontosat, és senki nem fog figyelni. Mondj valami fontosat meztelenül, és az emberek máris meghallgatnak.” Ez az örök érvényű igazság nem csak a reklámokra, de manapság a szélsőséges aktivistákra is igaz, hiszen a médiában sorra bukkannak fel a pucér igazságtevők. Elég, ha csak az ukrán FEMEN nőmozgalomra, vagy a nemrég indult (és azóta véget is ért) Nudity for Charity akcióra gondolunk. Ezek a kezdeményezések az emberi test leplezetlen mivoltával próbálják megragadni az internetezők figyelmét, s ezáltal világgá kürtölni céljukat. Mivel a célok többnyire nemesek, nem nagyon haragudhatunk az eltökélt magamutogatókra. Vagy mégis?
Egy norvég aktivista-párosnak sikerült bebizonyítania, hogy lehet pofátlanul és aberrált módon is űzni a meztelenkedést. A “Fuck for Forest” kétszemélyes mozgalma a természetért, pontosabban az erdők védelméért jött létre. De mint ahogy azt a nevük is mutatja, az aktivisták nem csak meztelenkednek, hanem pénzért szexelnek a jó ügy érdekében. Leona Johansson és Tommy Hol Ellingse pornográf tartalmakat állítanak elő, amiért vaskos kis summát kérnek a netezőktől. Ez talán még el is menne, de az, hogy mindezt nyilvánosan, más emberek előtt teszik, az már beteges. Legutóbbi akciójukban például egy norvég templomba rontottak be, majd a mise közepén egymásnak estek az oltár előtt.
Az öko-pornósok állítólag csak a természetért csinálják, nem találnak semmi kivetnivalót a munkásságukban. A weboldaluk “Miért szexi?” menüpontjában azt állítják, hogy ők csak jól akarják érezni magukat és közben felhívni a figyelmet egy fontos társadalmi problémára. “Nem akarjuk provokációra használni a szexet. Csak azt csináljuk, amihez kedvünk van és ami természetes izgalommal tölt el bennünket. A szex fantasztikus.” – állítják a fiatal exhibicionisták. Ti mit gondoltok erről a fura jelenségről? Adnátok nekik pénzt?
Érdekes kérdést vetett fel a Cadbury csokimárka legújabb reklámja, amelyben a különleges eljárással készült, Bliss márkanevű csokijukat hirdették. Első pillantásra inkább csak bénának tűnik a reklám, amelyben a szupermodell Naomi Campbellt szembesítik azzal, hogy az ő ideje lejárt, mivel az új díva (vagyis sztár) megérkezett, és követeli magának a trónt. A reklámban megbújó utalás a modell csoki színű bőrére elsőre fel sem tűnik igazán. Pedig épp ezen akadt ki Naomi, aki egyenesen rasszistának és mélységesen felháborítónak nevezte a hirdetést. Még ha hozzá is vesszük, hogy egy kis hírverés neki sem jön rosszul, azért mégiscsak van valami a dologban, amit mi sem mutat jobban, hogy sokan osztották a modell véleményét, aminek hatására a Cadbury végül meghátrált, és hivatalos közleményben kért elnézést mind a modelltől, mind azoktól, akiket a reklámmal megbánthatott.
Őszintén szólva nekem már rég szemet szúrt ez a fajta logika, amit a reklámokban előszeretettel használnak idehaza is. Ha valamelyik termék barna, arról azonnal a egy fekete nő jut a reklámosok eszébe. Elég csak a valamelyik félbarna sör tavalyi reklámjára gondolni, ahol egy csinos félvér lány kezébe adták a sört (ha valakinek eszébe jut, melyik volt az, a kommentek között írja le légyszi), vagy az éppen most futó Pöttyös Guru szpotra, ahol a csokis verziót naná hogy egy fekete modellel hirdetik, hiszen érted, csoki-csoki, hahaha. Azt nem gondolom, hogy ez kimeríti a rasszizmus fogalmát, de hogy sekélyes, egysíkú gondolkodást tükröz, ami sokak számára akár bántó is lehet, az egészen biztos.
via: guardian
Ha az internet unalmas lenne, kevesebb ember szörfölne rajta, ezáltal sokkal jobban ki lehetne élvezni a szélessáv gyorsaságát. Ez az különös ötlet fogant meg az izraeli Bezeqint internetszolgáltató fejében, aki egy rendhagyó víruskampánnyal próbálja megszólítani a fogyasztókat. Az “untasd az internetet” kampánnyal a szolgáltató egy új, a meglévő szélessávtól független hálózatot népszerűsít, ami még gyorsabb netezést tesz lehetővé. Ahelyett, hogy szimplán a gyorsaságra helyezték volna a hangsúlyt, inkább megmutatták, milyen úgy netezni “kiber-dugó” idején, hogy mások nem lassítják be a rendszert. A koncepcióhoz egy sor unalmas tartalmat hoztak létre. Voltak Youtube videók, élvezhetetlen flash játékok és egy microsite, ahol a felhasználókat is bevonták az unalom-készítésbe.
A poszt apropója azonban mégis a kampányhoz tartozó három vírusfilm, melyekben klasszikus pornófilmes sztereotípiákat szoftosítanak és tesznek unalmassá. Én nagyot nevettem rajta, főleg az alámondásos szövegen.
Ti hallottatok már a Hahn-ról? Én nem. Pedig Ausztrália egyik közkedvelt sörmárkájáról van szó, amely immáron 25 éve oltja a szomját a férfiaknak. Legújabb reklámfilmjükben is mindent megtesznek, hogy macsó színben tüntessék fel terméküket, a Super Dry sört. Az egyperces szpotban betekintést nyerhetünk a gyártási folyamatba, ahol csupa férfias dolog történik a komlóval: kigyúrt izompacsirták aprítják, bunyós filmeket vetítenek neki, dobszerkóba töltik és még trófeákra is rálocsolják. Ráadásul eközben minden idők legmacsóbb zenéje, a Knight Rider nyitódala szól a háttérben – persze kazettáról.
Az ötletet a Publicis Mojo reklámügynökségnek, a különleges és humoros jeleneteket pedig Emmy-díjas Tom Kuntz rendezésének köszönhetjük, akihez többek közt olyan nagy reklámok fűződnek, mint a népszerű Old Spice és a Skittles szpotok. Nézzétek meg legújabb művét. Vagy imádni fogjátok, vagy nagyon nem!
Feltételezett ügyfél: Telenor
Feltételezett brief:
Sziasztok, extra SOS szitu van!!! megkaptuk a múlt havi kutatási eredményeket és nagy a gyász - a vezetőség felé holnap prezentálunk, úgyhogy addig kellene valamit villantani, lehet, hogy másnap már dolgozunk a cégnél, ha nem sikerül :(
A fő para a mobil szélessáv: annyira szar a megítélésünk, hogy a fókuszcsopin a legpozitívabb hasonlat a "futórózsa" volt (mármint a sebességgel és nem a designnal kapcsolatban).
az a terv, hogy holnap nyomtatásban meg is jelentetjük azt, amit ma csináltok (a leadást kisírtuk, hogy kitolják du 3-ra) szóval extrém gyorsan kellene valami, ráadásul nem tehetünk rá apróbetüst, mert a jog mindig hetekig ül ezeken a szövegeken, szóval kerüljetek mindent, amibe egy picit is beleköthetnek (például gyors, szélessáv, internet).
cserébe viszont nem gáz, ha egyszerűcske lesz (egy Telenor logó azért legyen rajta :)) - pár helyen megjelentetjük, oszt annyi.
Ügynökség feltételezett válasza:
Sziasztok!
Abból indultunk ki, hogy ha a sebességről nem is beszélhetünk, a negatív megítélésről bizonyítékunk van, így nyugodtan kiírhatjuk, hogy a Telenor jobb annál, mint amit az ember gondolna.
Ezután behívtuk Erikát a jogról, és észrevételei alapján addig puhítottuk a kreatívot, amíg már semmi de semmi konkrétum nem maradt benne, amibe bárki beleköthet - így alakult ki a headline és a visual.
Igazság szerint Erika még ezzel sem volt teljesen elégedett, mert szerinte a download bar emlékeztet egy cigarettára, ami nem jelenhetne meg hirdetésben, de ha ezt az elemet is levesszük, akkor csak a csillagos ég marad, ami rossz asszociációkat kelt ("leígérik a csillagot az égről").
Summa-summárum az időkeretet is figyelembe véve korrekt kompromisszumnak tűnik - ha részetekről okés, akkor küldjük is a nyomdába,
Üdv.
Sajnos sokszor kellet már tapasztalnom, hogy szépen lassan felnőtt egy olyan korosztály, akiktől komoly generációs gap választ el. Az igazán fiataloknak a Dallas című sorozat, és annak egy időben minden beszélgetést tematizáló történései (hol van már az, amikor egy ország nézett össze döbbenten, amikor a halottnak hitt Bobby egyszer csak kisétált a zuhany alól) semmit sem mondanak. Pedig Jockey Ewing és Tintás Barnes rivalizálásánál abban az időben kevés izgalmasabb dolog volt a tévében. Aztán ahogy a sorozat, úgy a benne játszó színészek is szépen kikoptak a médiából. Larry Hagman csak néha tűnt fel egy kis reklámhaknira, de a Samanthát alakító Linda Greyt még annyit sem lehetett látni.
Most azonban az ausztrál M&C Saatchinak eszébe jutott a két színész, amikor a Quantas légitársaság újonnan indított dallasi járatát kellett hirdetniük. Adta magát a dolog, hogy a két ikonikus szereplőt használják a kampányban, pláne hogy egy kis pénzért mindketten azonnal igent mondtak. Innentől kezdve már csak a sminkeseken és a Photoshopot kezelő operátorokon múlt, hogy sikerül-e olyan állapotba hozni a két színészt, hogy azokra nézve ne a Walking dead című zombisorozat egyik trailerére számítson az ember. Őszintén szólva nem igazán sikerült, pedig azt hinné az ember, hogy ha Gollamot le tudták animálni, akkor Larry Hagment is össze lehet foltozni egy állókép erejéig, de úgy látszik, nem tart még itt a technika. A kép kattintásra megnő, de nem vállalok felelősséget a következményekért.
Vannak olyan ötletek, melyek csak akkor működnek igazán, ha gyönyörűen vannak kivitelezve. Ilyen az Intel legújabb Facebook alkalmazása is, ami önmagában nem nagy durranás, viszont annyira szépen van megcsinálva, hogy a szám is tátva maradt. A Museum of Me összegyűjti a Facebook felhasználó posztjait, képeit, videóit és adatait, majd egy gyönyörű kiállítást rendez belőlük. Korábban is láthattunk már ehhez hasonló, elemzős appokat (pl.: 1. 2. 3.), de ilyen szépet még soha.
Az Intel az utóbbi időben egyre jobban űzi a vírusmarketinget, hiszen pár hónap leforgása alatt ez már a harmadik ügyes húzása. Ott volt a tavaly év végi Intel Bass Jump videó, idén a The Chase és most ez a Facebook-os gyöngyszem. Próbáljátok ki ti is mindenképpen!
Az én gyerekkoromban az volt még a menő, akinek a volt igazi matchboxa, a Hot Wheels akkoriban még nem volt igazán ismert itthon. Azóta viszont a Mattel márkája hozzánk is betört, és minden gyerekkel megszerettette a fém kisautókat, na meg meg a hozzájuk tartozó narancssárga ugratókat, hurkokat, kilövőket és rámpákat. Az Indy 500 verseny programjához kapcsolódva a Mattel elhatározta, hogy ezt az élményt eggyel közelebb viszi a nézőkhöz, és egyvalakinek megvalósítja a gyerekkori álmát azzal, hogy az egyik legemblematikusabb V alakú, rámpával egybekötött ugratót megépíti a valóságban is, hogy egy valaki egy kocsival végigszáguldhasson rajta, és megdöntse a levegőben ugratás világrekordját.
A szerencsés fickó végül nem más lett, mint Tanner Foust, a Top Gear amerikai verziójának egyik házigazdája, aki mellesleg kétszeres drift bajnok is egyben. Ő ülhetett be a speciálisan átalakított Hot Wheels autóba, ami a félelmetes és egészen elképesztő látványt nyújtó rámpán leszáguldva 332 láb (kb 101 méter) távolságot tett meg a levegőben, megjavítva ezzel a korábbi Guinness rekordot. Az egész projekt lélegzetelállító, lenyűgöző és mesébe illő, még így a számítógép monitorán keresztül is átjön a mutatvány hangulata. A kampányt már hónapokkal ezelőtt elkezdték felvezetni, videókat és képeket (flickr album itt) tolva a készülő látványosságról, a hétvégén pedig végre is hajtották azt, magukkal ragadva sok ezer embert a helyszínen és sok milliót a tévék és a számítógépek képernyője előtt.
Vajon hogyan lehet egy villanyautót egyedien reklámozni? Manapság egyre több autómárka teszi fel magának ezt a kérdést. De szerencsére ott vannak a jó öreg reklámügynökségek, ahol stratégák és kreatívok várják harcra készen a briefet és mindent megtesznek a sikerért. Azt gondolhatnánk, hogy ezek a szakemberek különböző oldalról közelítik meg a témát, különösen akkor, ha más ügynökségen és más országban dolgoznak. Ennek ellenére most egy olyan különös egybeesésnek lehettek szemtanúi, amire viszonylag ritkán van példa a reklámszakmában.
Három különböző autómárka, három különböző ügynökség, három teljesen megegyező reklámfilmjéről van szó. A Mitsubishi, a Renault és a Nissan szpotjai egytől-egyig ugyanarra a koncepcióra épülnek. Mi lenne akkor, ha a világon az elektromos dolgok is benzinnel működnének? – teszik fel a kérdést a filmek, melyekben sokszor még a jelenetek is megegyeznek.
Az köztudott, hogy a Nissan és a Renault néhány évvel ezelőtt szövetséget kötött, és a két autómárka stratégiája bizonyos fokig egy kézben összpontosul. De ahogy a közleményben és az eddigi kommunikációjukból is kiderült, a “két partner úgy erősíti egymást, hogy közben megőrzik identitásukat”. Ezek után érthetetlen, hogy miért forgattak le két különböző ügynökséggel, két ugyanolyan filmet. Különösen akkor, ha az ötlet a Mitsubishi korábbi filmjéről van koppintva, ami még az év elején jött ki a piacra. Nézzétek meg ti is a hármas ikreket!
Nissan Leaf (2011. május) Ügynökség: TBWA (USA)
Renault (2011. május) Ügynökség: Publicis Conseil (France)
Mitsubishi (2011. március) Ügynökség: ismeretlen
A különös egyezésre egyik kedvenc blogomon, a francia Joe la Pompe-n bukkantam rá, ahol a sokat látott szerző is értetlenül áll a dolog előtt. Ti mit gondoltok?
Ha a barátnők és feleségek nem engedik el a férfiakat a sörözőbe, akkor elmarad a görbe este. Ha elmarad a közös sörözés, akkor kevesebb sör fogy. Ha kevesebb sör fogy, akkor a sörgyártók profitja is csökkenni fog. Hogy lehet ebből az ördögi körből kitörni? Meg kell valahogy békíteni a párokat, tiszta sor. Tavaly volt már erre egy díjnyertes próbálkozás, amikor a sörözőkbe hangszigetelt fülkéket telepítettek, amelyek belsejéből bárki felhívhatta a barátnőjét, miközben a háttérben az általa kiválasztott hangeffektek szóltak, legyen az baleseti sebészet vagy éppen egy óriási dugó.
Ezúttal a Norte cég állt elő egy zseniális megoldással, amelynek köszönhetően a párjaik nemhogy elengedték, de majdnemhogy sörözni küldték a férfiakat, sőt, talán még büszkék is voltak rájuk. Az akció lényege az volt, hogy a sör által felbérelt munkások különféle, közhasznú projekteken dolgoztak a kampány ideje alatt. Iskolákat újítottak fel, utakat hoztak rendbe, szemetet szedtek, parkosítottak elhanyagolt területeket, és még egy sereg, igazán nemes dolgot. Mindössze annyit kértek, hogy a vásárlók vegyenek Norte söröket a kocsmákban, és a kupakokat dobják a gyűjtőkbe. Minden bedobott kupak fejében egy percet dolgoztak valahol, vagyis minél több sör fogyott, annyival több nemes cselekedetet hajtottak végre a Norte emberei. Így a sörözni vágyók igazából nem is sörözni, hanem jótékonykodni mentek a kocsmákba, amire még a legszőrösebb szívű feleségek sem mondhattak nemet, hiszen élhettek volna azzal a tudattal, hogy a körzeti iskolát az ő szigoruk miatt nem újították fel. Zseniális ötlet, nagyszerű kezdeményezés és egy emlékezetes reklámkampány. Erre inni kell!
Ti melyik hangutánzó szóval írnátok le egy autó hangját? Brümm? Vrümm? Brrrrr? Vrrrrrr? Akkor ti sem ma kezdtétek a matchboxozás! Egy mai kisgyereknek azonban már egészen mást jelent az autó, és elképzelhető, hogy a filmben ábrázolt jelenet néhány év múlva már általánossá válik. Hogy pontosan mi? Inkább nem lőném le a poént, nézzétek meg a romániai Saatchi arcpirítóan egyszerű, és nem utolsósorban olcsó reklámfilmjét, ami zseniálisan mutatja be az új Lexus CT egyik legfontosabb termékelőnyét. Nekem a szavam elállt tőle!
Mióta kikerült a külföldi blogokra a Volkswagen legújabb, ehető printkampánya, mindenki arról beszél, hogy ezt korábban mások már megcsinálták. Ezért kicsit utánanéztem, hogy az elmúlt években milyen ehető reklámokkal csillapították a fogyasztók éhségét és kiderült, tényleg nem a német autómárka volt az első. Íme, a kreatív menü:
Előételnek ajánlanám ezt a friss VW kampányt, melyet az afrikai Ogilvy sütött ki. Az ehető printkampányban a legújabb Golfot tálalják egy – számunkra szokatlan – metaforával. “Eat the road” – szól az üzenet, amely arra a féktelen száguldásra és élvezetre utal, amit az autóval átélhetünk. Összetevők: ragadós rizs-liszt, víz, só, propilén-glikol, különféle színezékek és egy csipet glicerin.
A második fogás a brazil MTV nevéhez fűződik, amely a fenntartható fejlődés fontosságára hívta fel a fiatalok figyelmét. A pikáns kampányban ehető szórólapokat osztogattak, illetve arra kérték a netezőket, hogy küldjenek be olyan recepteket, amiben a flyer is egy fontos összetevő. A győztes pályaművet egy mesterszakács váltotta valóra. (Remélem meg is etették a győztessel!)
Főételnek a Fiat három évvel ezelőtti printjét ajánlanám, amely annyira pompásra sikeredett, hogy a fogyasztók szó szerint elfogyasztották. "Gyorsan tüntesd el ezt a reklámot" – szólt az üzenet, amely a 11 ezer eurós Fiat Pandát népszerűsítette.
Könnyű desszertnek egy ízletes névjegykártyát javaslok, amely a túrák és egyéb kalandok szervezésével foglalkozó BC Adventure konyhájában fogant. A szárított marhából készült névjegyet arra az esetre adták az ügyfeleknek, ha netán elvesznének a vadonban. Na, egy ilyet még én is szívesen bevállalnék.
Ennyi volt a mai menü, remélem ízlett mindenkinek! Ha netán tudtok még hasonló finomságokról, tálaljátok kommentben!
Itt egy remek esettanulmány arról, hogyan lehet kreatívan értékesíteni a kevésbé kapós médiafelületeket. A példát a holland Interbestnek köszönhetjük, akik egy meglehetősen ronda férfi képeivel adtak el óriásplakátjaikat. Hogyan? A férfit elkezdték vetkőztetni. Pár naponként megszabadították egy-egy ruhadarabjától, így folyamatosan változott a kreatív. Először az ing, aztán a nadrág, majd az atléta is lekerült róla, ami elég sokkoló látvány lehetett a helyieknek. “Minél hamarabb reklámozol itt, annál jobb” szólt a plakáton az üzenet, ami nagyon találó volt – főleg, mikor a férfi a fecskéjétől készült megszabadulni. Szerencsére a Rádio 2 közbelépett és inkább megvásárolta a felületet, így a járókelőknek sosem kellett meglátniuk az egyszemű szörnyet.
Ez a zseniális kampány egyébként egy tavalyinak a folytatása. Az ötlet akkor egy Cannes-i ezüstöt ért outdoor kategóriában, a mostani pedig máris magának tudhat egy idei Clio Awards aranyat. Gratulálok az Interbestnek és a holland Young & Rubicam-nek. Csillagos ötös!
Ha akad köztetek olyan, aki még játszik a Farmville-el (én már jó ideje hanyagolom), az biztosan meg fog lepődni, ha mostanában elindítja a játékot. Az alkalmazást fejlesztő Zynga és korunk legfurább popdívája, Lady Gaga ugyanis összefogott, hogy így promotálják az énekesnő legújabb albumát, a ma megjelenő Born This Way-t. A játékban virtuális szomszédai lehetünk Gagának, akinek farmján olyan szokatlan elemek és kiegészítők vannak, mint például unikornis, motoros bárány, gyémántfa és ehhez hasonló bolondságok. A Zynga idáig is nyitott volt arra, hogy reklámfelületeket értékesítsen a játékban, de ez a giga-gaga kampány még engem is meglepett.
Amellett, hogy a díva befészkelte magát a farmra, egy vírusvideóval is népszerűsíti az eseményt a Youtube-on. A kétperces filmben egy farmot és annak furcsa lakóit ismerhetjük meg. Nagyon jó a casting és az ötlet is, ha a játékot nem is, ezt mindenképpen érdemes megnézni!
A Sea Sheperd tengermentő szervezetről és annak akcióiról talán már sokan hallottatok, de eddig inkább a tengereken hívták fel magukra a figyelmet. Ezúttal viszont egy kicsit forgalmasabb és feltűnőbb helyet választottak a kampányukhoz, mellyel a bálnavadászat szörnyűségeire szerették volna irányítani a figyelmet. Az elvileg betiltott, de illegálisan vagy - mint ahogy azt Japán teszi - "kutatási" szándékkal folytatott tevékenység következtében idén eddig már 172 állatot pusztítottak el. A Sea Sheperd aktivistái minden bálna nevében egy posztert készítettek, amely egy-egy bálnát ábrázolt. Ezeket aztán London belvárosába vitték, és a legforgalmasabb utakat szegélyező kerítésekre tűzték úgy, hogy a kerítés vashegyei felnyársalják az állatokat. A látványos megoldás szó szerint szemet szúrt a járókelőknek, és nem meglepő módon komoly médiavisszhangot is keltett, egy kis időre a problémára irányítva a figyelmet az angol fővárosban.
