A névadó pedig nem más, mint az MLSZ nemrégiben megválasztott elnöke, az OTP vezére, Csányi Sándor. Csányi úr persze nem a hasára csapott, és nem is család kedvenc pónijáról nevezte el a professzionális bajnokságot. Ennél eggyel elegánsabb megoldást választott, amikor rábökött a cég érdekeltségébe tartozó egyik vállalatra, amelynek marketingeseinek egyből eszükbe jutott, hogy az eddig csak titkon dédelgetett álmukat, azaz az NB1 névszponzori címének megszerzését valóra váltsák. A választás a rendkívül jól ismert és a focihoz ezernyi szállal kötődő Monicomp Zrt.-re esett. Az informatikai, nyomdai és logisztikai szolgáltatásokat kínáló vállalat és a futball közös metszetét első pillantásra nehéz megtalálni, de ettől még létezhet. Többnyire fmcg márkák (pl. a belga Jupiler League) nagyritkán tőkeerős bankok (Barclays Premier League) jelentkeznek névszponzornak - már ahol egyáltalán eladják a nevet - , a focitól ennyire távol álló, elsősorban B2B tevékenységben érdekelt vállalatok elég ritkán, hirtelen példát sem tudnék mondani az elmúlt 100 évből.
Nálunk amúgy a névszponzorálásnak már komoly hagyománya van.A mostantól a Monicomp Liga nevet viselő bajnokságot először a Raab Karcher vette meg kilóra, utána pedig a három sörgyár versengett egymással. Először Borsodi, aztán Arany Ászok, végül Soproni Liga lett a szerencsétlen NB1 neve. Ez nem véletlen, hiszen egy ilyen névszponzori státusz nagyon komoly befektetés, ami csak nehezen térül meg, ha egyáltalán megtérül. A Monicompnak is egy vaskos összeget kellett letenni, aminek nagyságát titokként kezelik az érintettek. Csak annyit lehet tudni, hogy az ígéretek szerint egyenesen a klubokhoz jut majd a feltehetően több száz millióra rúgó summa. "A 3,1 milliárd forint saját tőkéjű vállalat célja, hogy a tapasztalatok, a tudás és a szinergiák kihasználásával további ágazatok, így a kereskedelem szereplőit is üzletei partnerei körébe vonja" – derül ki az mlsz.hu beszámolójából, ami olyan szépen hangzik, hogy szerintem higgyük is el, és örüljünk annak, hogy újra pénz áramlik majd a magyar fociba. Ti hogy hívnátok legszívesebben a nemzeti bajnokságot.
Néztem ezt az óriásplakátot, néztem, és próbáltam magamon egy restartot nyomni, mert olyan szinten lefagytam a piros lámpánál, hogy csak heves dudaszóra voltam képes visszaszerezni az irányítást a testem fölött. Hozzá vagyok szokva a szar reklámokhoz, a kényszeredett szójátékokhoz és a szeszélyes évszakok szintű poénokhoz is, de mindezt így egyben viszontlátni egy dolgos hétköznap reggelén, olyan kihívást jelentett az agyamnak, amit nem tudott kezelni. A dagadt nő szalonnája mint hőszigetelő réteg, összehasonlítva a kőzetgyapottal egészen elképesztő mélységét tárta fel előttem az igénytelenségnek.
Insightot, koncepciót még csak eszembe sem jutna keresni, de azt hiszem még az ötletet is hiába kutatnám. Ha a múltkor azt írtam, egy reklám kapcsán, hogy ilyenkor büszke vagyok rá, hogy a reklámban dolgozom, ezúttal azt kell mondjam, hogy fülem-farkam behúzva fogok ma hazamenni, nehogy valaki meglássa a tekintetemen, hogy közöm van a magyar reklámokhoz. Nem gondoltam volna, hogy a lesz olyan pillanat, amikor a vágódeszkára tett madarasteszkós csirkefarhát nagy piros ármegjelöléssel még jónak fog tűnni.
Ha tetszik a blog, facebookon még több akciós THM-et és intelligens molekulát találsz.
Minduntalan felmerülő kérdés, hogy a filmek vetítik előre a várható jelenségeket, vagy a valóság utánozza a filmekben kitalált eszközöket. Ezúttal a Tom Cruise-féle Minority Report (Különvélemény) című film egyik ikonikus jelenetét citálja minden reklámszaklap, azt kérdezve, hogy az alkotók csak megsejtették, milyen irányba halad majd a reklám, vagy a reklámszakemberek próbálják megvalósítani a filmben látott eléggé riasztó utópiát. A film egyik jelenetében a Cruise barátunk egy metróállomáson sétálva kamerák kereszttüzében találja magát. A szerkezetek egy pillanat alatt beazonosítják, és az "Anderton úr, önnek most jól esne egy pohár Guinness!" üzenettel találják meg. Egy másik jelenetben egy GAP boltban köszönti egy gyors retina scan után a helyi automata, örvendezve annak, hogy újra felkereste a boltot az alany.
A film felemlegetése nem véletlen, ugyanis a közelmúltban az NEC japán vállalatóriás egy ehhez nagyon is hasonló reklámeszközzel rukkolt elő. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy nagy, a falba épített LCD kijelző, amihez egy kamera és egy kis kütyü tartozik. A kamera képes arra, hogy az előtte elhaladó személy nemét, etnikai hovatartozását és korát a gyártó szerint 85-90% pontossággal megállapítsa, és ez alapján válassza ki azt a reklámot, amit lejátszik az illetőnek. A cég vezetője az ajkai timföldgyár igazgatójának határozottságával utasította vissza a vádat, miszerint ők megsértenék a személyiségi jogokat, mondván hogy csak a találatokat raktározzák el, azt hogy azok éppen kihez tartoztak, nem. Az NEC a prototípus sikerétől tette függővé a további lépéseket, de szeretnék ezt a rendszert nemcsak Japánban, hanem Amerikában is elterjeszteni. Szurkolok, hogy majd Magyarországra is jusson majd legalább egy ebből a masinából, mert nagyon kíváncsi vagyok, mihez kezdene mondjuk a karján Özge kutyát hurcoló Steiner Kristóffal vagy Terry Blackkel az arcfelismerő algoritmus. via:guardian.com
Automatából pénzt felvenni ma már természetes dolog, mint ahogy egy üdítőt vagy egy csokit vásárolni is, de BKV jegyet is csak azért furcsa, mert többnyire szinte lehetetlen őket működésre bírni. Ennél azonban sokkal furább dolgokat is árulnak a világ különböző pontjain automatából. Itt van mindjárt az aranyautomata, szerény nevén a Gold To Go. Dubaiban ezek szerint napi szükséglet lehet a munkában megfáradt olajsejkeknek, akiknek ezentúl nem kell elfojtaniuk, ha mondjuk a munkahelyük és az otthonuk között jtör rájuk a vágy.
Ennél nem kevésbé furcsa jelenség a már két éve működő marihuána-automata, amelyből persze szigorúan csak orvosi célra lehet füvet vásárolni. Ezt sajnos nem teheti meg boldog boldogtalan, mivel előzetes regisztrációra, vényre és pontosan meghatározott, orvosilag előírt adagra van szükség, ráadásul a kötözködő masina még az ujjlenyomatunkat is ellenőrzi, és csak bankkártyával enged vásárolni. Pedig milyen jól jönne egy ilyen gép, ha az ember egy buliban csak amúgy orvosilag megszorul.
Az atlantai repülőtéren iPodot pottyanthat az ember a kezébe, Japánban, az automaták mennyországában pedig gyakorlatilag a pornótól a sörön és cigarettán át egészen a friss tojásig, bármit szerezhetünk magunknak a gépekből. Említést érdemel még a focilabda-adagoló, a sültkrumpli automata, ami a pénzbedobástól számított 90 másodpercen belül friss hasábkrumplit varázsol a kezünkbe. Ha ez még nem lenne elég, itt van a repülőtereken nagy slágernek számító nyakkendő- és a Londonban biztos üzleti siker esernyőautomata is.
 |  |  |
Ha állatokról van szó, a kutyakaját és különféle felszerelési tárgyakat kínáló gépezet szinte már hétköznapi, hiszen az élő csalit áruló automata vagy a homárhalász játékgép mellett ezt már észre sem veszi az ember. Sajnos ezek közül egy sem elérhető itthon, pedig jónhányra lenne azért kereslet. Ti mit árulnátok még az utcán? Kopogtatócédulát? Kutyaszarszedő zacskót? Papírzsebkendőt? Szedjük össze a legjobbakat! (A képek amúgy kattintva szép nagyra ugranak)
Ezen a héten folytatjuk elmebajos marketingötletek sorozatunkat. Volt már itt szó a gyerekeit reklámfelületként kiárusító családról és az Unoqlo twittekért árengedményt akciójáról, ezúttal pedig egy New York-i divatáruház, a Desigual marketingesei rukkoltak elő egy olyan ötlettel, aminél garantált volt a figyelemfelkeltés. A három hónappal ezelőtti akció sikerén felbuzdulva újra megszervezték az Undie partyt, aminek lényege, hogy az egyik legforgalmasabb bevásárlóutcában található bolt előtt sorban álló első 100 ember ingyen, a második 100 pedig 50% kedvezménnyel választhat magának egy felsőt és egy nadrágot/szoknyát az üzletben. A dologban az egyetlen csavar az volt, hogy fehérneműben kellett sorakozniuk a bátor vásárlóknak, ami elég furcsa látványt nyújtott még New Yorkban is, pláne hajnalban, hiszen aki biztosra akart menni, az bizony a boltnyitás előtt már jóval elfoglalta a helyét a sorban. Kíváncsi lennék, mekkora sikere lenne itthon egy ehhez hasonló akciónak. Szerintem lenne hozzá elég vállalkozókedvű ember, bár félek tőle, hogy idehaza nem elsősorban a fiatal célcsoport állna sorba az üzlet előtt. Ti miért lennétek hajlandó sorban állni alsógatyában illetve bugyiban? via:advertisingage
Asskickin' vagyis kurvajó a Diesel új cipősorozata, ami az angolban egyúttal seggen rúgást is jelent. Erre a szójátékra épül a cég új reklámkampánya, ami lehetne kényszeredett is, de a szójáték jellegét és a célcsoportot figyelembe véve egyáltalán nem az. A Diesel cipői utcai divatcipők, amit igyekeznek a hasznukra fordítani, és egyenesen a Nike-nak mennek neki a reklámokban, próbálva ezzel egyfajta ellenpólust képezni az alapvetően sport célra készült cipőkkel szemben. Nem rossz az irány és nem rosszak a cipők sem. A "kampánygondolat" olyannyira egyszerű és gazdag, hogy egy egész sorozatot is fel tudtak rá húzni, körbejárva a fő témát, a segget. Az egyik filmben egy hatalmas cipőjármű kerget egy segget, hogy fenékbe billentse, egy másikon egy szép párnás női feneket láthatunk lassított felvételen rengeni hosszú másodpercekig. Egy harmadikban gyakorlati tanácsokat kapunk, és nagy műgonddal bemutatják nekünk a különféle seggberúgó technikákat, egy kevésbé sikerült filmben pedig egy asskickin' balettjelenetet láthatunk. Nem egy magasröptű kampány, de hogy sikeres lesz, és rengetegen fognak beszélni róla, az egészen biztos.
Sokszor merül fel a kérdés egy társadalmi célú kampánnyal kapcsolatban, ami nem tesz mást, mint felhívja a figyelmet egy problémára, hogy tulajdonképpen mi értelme is van. Hiszen én a számítógép vagy tévé előtt ülve nem tudunk tenni semmit Ahmenidzsád atomprogramja, a szomália vérengzések vagy éppen a családon belüli erőszak ellen. Akkor meg mi értelme is van az emberek arcába tolni efféle üzeneteket? Erre ad választ az Amnesty International már-már pofátlanul egyszerű filmje. Ezúttal a kivitelezés az elmúlt időszakban megjelent több animációs reklámfilmjükkel ellentétben kisebb hangsúlyt kap, de hatást pótolja az a kis csavar, ami ha jó pillanatban kapja el az embert, egészen zavarba ejtő tud lenni. Ennek hatására talán mindenki megérti, hogy egy ember figyelme ugyan nem elég, de ha tömegeket érdekel egy adott probléma, ha kellően sokan fordítják tekintetüket egy irányba, akkor a nemzetközi figyelem, a közvélemény ereje (ami a politikusokat mozgatja) elég lehet a változáshoz. Nagyon jó munka.
Nekem is nagy meglepetés volt, de igaz a hír. A facebookon tegnap már kikürtöltem, milyen megtiszteltetés ért a Magyar Reklámszövetség szervezésében kedd este, Egerszalókon megtartott reklámkonferencián. Az MRSZ idén indította útjára a Golden Brain díjat, amelyet nyolc ketegóriában osztanak ki a legkülönfélébb területeken dolgozó reklámszakembereknek. Ezen felül létrehoztak egy plusz kategóriát is, amit az Év szakemberének hívnak,és annak ítélik oda, aki a zsűri szerint abban az évben kiemelkedően teljesített vagy a legtöbbet tette a hazai reklámért. A 16 tagú, igencsak illusztris összetételű zsűri úgy döntött, hogy ezt a kitüntetést nekem ítéli oda, ezzel ismerve el az addict blogon folytatott tevékenységemet. Bár már a köszönő szövegemben (amit mellesleg valós névvel írtam alá) és a facebookon is megtettem, szeretném itt is megköszönni nekik ezt a díjat, amit kifejezetten nagyra értékelek.
Furcsa ez az egész, mert amikor majdnem pontosan 3 éve elindítottam a blogot, még magam sem tudtam, mire számíthatok. Arra biztos nem gondoltam, hogy képes leszek ennyi ideig tolni, de arra sem, hogy ez az egész ennyi embert érdekel majd. Az azóta havi több mint százezresre nőtt olvasótábor, az összesen 1,5 millió egyedi látogató, a 4000 feletti facebookos és 2000 körüli twitteres követő, és az egy hónapja elnyert goldenblogos Év szakmai blog cím azt mutatta, hogy a többségnek tetszik, amit csinálok. Azt azonban sosem tudtam, hogy a a szakma miképpen vélekedik erről az egészről. Örülnek-e neki, amiért valaki megpróbálja megszerettetni az emberekkel a reklámot, vagy épp ellenkezőleg, nem tartják jó ötletnek, hogy valaki egyszerre próbálja megszólítani a szakembereket és a laikusokat. Ez a díj azt mutatja, hogy az előbbi, aminek én nagyon örülök, és köszönöm mindenkinek, aki akár csak egyetlen hozzászólással vagy kattintással is hozzájárult az addict sikeréhez.
Az esetleges reklámbevételek sok embert késztettek eddig is arra, hogy ötletes vagy éppen őrült módokon próbálják meg reklámfelületté változtatni a testüket. Míg Puhl Sándor csak a zakóját adja bérbe minden tévés szereplésnél, volt, aki a homlokát bocsájtotta árverésre, hogy a végén feltetováltassa a legtöbbet kínáló cég logóját. Nemrég egy kifejezetten dekoratív, főiskolás lány alakította médiafelületté a melleit, az e-beyen keresve hirdetőket az eléggé szem előtt lévő területre. Így aztán szinte nem lepődik meg az ember semmin. Illetve mégis. Amikor ugyanis a legutóbbi kezdeményezésről hallottam, a cikk címe alapján barokkos bulvárújságírói túlzásra számítottam. Nekem elsőre legalábbis hihetetlennek tűnt, hogy egy család több mint egy évre áruba bocsássa magát apukástól, anyukástól, gyerekestől, lakásostól. Úgy, ahogy van.
Pedig a Missouiri állambeli Martin család éppen ezt tette. Egy korábbi projekthez hasonlóan arra vállalkoztak, hogy mostantól kezdve minden nap olyan pólót visel majd a család, amelyen az épp aktuális napot megvásárló hirdető készít majd nekik. Január 1-jétől indulva, naponta egy dollárral drágábban lehet megvenni a hirdetési helyeket a négy családtag pólóján, akik az egyre növekvő összegekért cserébe lefotózzák, levideózzák magukat, írnak róla a twitteren, facebookon és a projekt honlapján. Én támogatok minden érdekes reklámkezdeményezést, de nekem ez már túlmegy egy határon. Ti el tudjátok képzelni, hogy ilyen szinten áruba bocsássátok a családotokat? Megéri ez az egész?
Aki vezetett már igazán, de igazán fáradtan, az tudja, hogy az álmosság egy hosszú autóúton kegyetlenül veszélyes. Nekem nem egy ismerősöm van, aki szenvedett már hasonló balesetet, sőt egy közeli rokonom is egy ilyen ütközésben halt meg. Ha így jobban belegondolok, velem is fordult már elő, hogy egy-egy másodpercre elbóbiskoltam a kormánynál, sőt arra is emlékszem, hogy egy alkalommal a szegélyfestés kattogó hangja ébresztett fel. Amíg az ember nem tapasztalta meg a saját bőrén, nem is igazából tudja felmérni, mennyire erős ellenfél is a volánnál a fáradtság. Erre a veszélyre hívja fel a figyelmet két, a Thai Health Promotion nevű társadalmi célú szervezet megbízásából készült sajtóhirdetés, amelyek végtelenül egyszerű eszközökkel mutatják be a leragadó szemhéjak és a ránk leselkedő vészhelyzetek összefüggését. Megrázóan egyszerű és hatásos.
 |  |
Feltételezett ügyfél: McDonalds's
Feltételezett Brief:
Sziasztok!
Egy igazi csemegével szolgálhatok nektek - természetesen ezúttal is csak átvitt értelemben :D.
Lesz egy új termékcsaládunk, McWRAP - tortilla tekercses cuccos 3 ízben. Ami a kihívást jelenti: nem építhetjük a kommunikációt arra, hogy hű de finom vagy hű de egészséges a cucc (inkább nem részletezem, hogy miért :)). Azt se mondjuk, hogy hű de mexikói, mert azt a Burger King tolja. Meg azt sem, hogy szép, mert ezt nem tudjuk garantálni és különben sem jogászbiztos.
Hogy akkor mégis mit mondjunk? No ez a csemege rész, ötleteljetek bátran - lepjetek meg minket ;).
Üdv, J.
Ügynökség feltételezett válasza:
Sziasztok!
Hosszas agyalás után a sok megkötés miatt egyetlen koncepciónk maradt talpon: EZ VAN!
Ez érvényes a terméken kívül magára a koncepcióra is, szal kérjük ezt választani :D.
A lényeg kb ez lenne: lehet, hogy semmi vonzó nincs benne, de akkor sem kapsz mást. Másképp: nem kell szeretned, de neked is jobb lesz, ha megszokod!
Ami a konkrét kivitelezést illeti, arra gondoltunk, hogy tök bejövős lenne, ha bukott szoci és/vagy szadeszes politikusokat mutatunk, a bukásuk utáni, immár hétköznapi szituációkban (például demszky a trolira vár, kezében a wrappal). Ezzel azt üzennénk, hogy ők is megszokják az új szitut, akárcsak a fogyasztó fogja az új jövevényeket.
Van egy B tervünk, arra az esetre, ha esetleg a politikusok nem állnának kötélnek: hamburgerek szájába adnánk (bocs a képzavarért) mindenféle, a wrapokra vonatkozó, fikázós a dumákat - mintegy a fogyasztót szimbolizálva. Egyaránt le kell nyelniük, hogy immár wrapok is lesznek a McDonaldsban, még ha ez egyáltalán nem is tetszik nekik (a B terv előnye, hogy nem kell szereplőkre költeni).
Remélem bejön az ötlet és tudtok választani az irányokból - ha mégsem, csörrentsetek és egy wrap mellett átdumáljuk ;)
G
Aki mostanában az Andrássy út és a Nagymező utca kereszteződésénél járt, az valószínűleg észrevette már a járdára festett klaviatúrát. Én sajnos az elmúlt napokban nem jártam arra, ezért nem tudtam a saját szememmel megnézni, de az elmondások alapján kifejezetten jól néz ki a felfestett billentyűzet. Az eredetileg gyalogátjárónak tervezett zongoraklaviatúra Helena Czernek és Klara Jankiewicz munkája, mely a Bęc Zmiana Alapítvány, Varsó Város Promóciós Irodája, valamint a varsói Képzőművészeti Akadémia Ipari Formatervezés szaka által 2008-ban meghirdetett pályázat nyertes pályaműve volt. Az ötlet a Nemzetközi Chopin-év jegyében jutott el Budapestre, és a lengyel intézet segítségével valósulhatott meg. Sajnos nálunk csak amolyan kiegészítésként a zebra folytatásaként lehetett felfesteni a billentyűket, de az elmondások alapján a dolog így is működik. A különleges zongorabillentyűzet szeptember 13-tól egészen az év végéig díszíti majd az Andrássy út egy rövid szakaszát. További képeket a Lengyel Intézet Chopin emlékév honlapján találtok.
Eléggé scamgyanús az az SC Johnsonnak készült hirdetés, amely arra próbálja felhívni a szülők figyelmét, hogy ha nem őrködnek hoffmanrózsai szigorral gyermekeik egészséges lelki fejlődése fölött, akkor a kicsik szeme olyan dolgokat is láthat a neten vagy a tévében (persze csak az új médiahatóság felállásáig), amiket nem kellene. Ehhez egy furcsa képi ötletet hívtak segítségül, és egy gyerekszemet elforgatva olyan beállításban mutattak meg, ami első vagy - a fantáziánk tisztaságától függően - második ránézésre egy borotvált puncinak tűnik. Mielőtt valaki rám akarná húzni a vizes lepedőt, mondván csak én vagyok perverz, és az egész csak belemagyarázás, elmondanám, hogy tegnap egy gyors közvéleménykutatást tartottam a facebook csoportban, ahol a kommentelők többsége először a kevésbé ártatlan verzióra asszociált a kép láttán.
A dolog pikantériája - már a témaválasztáson túl - , hogy az ötlet nemhogy nem eredeti, de kifejezetten egymás sarkát tapossák a jelöltek az elsőség kétes dicsőségéért. A szempunciból ugyanis készült már francia , bolgár Penthouse , és egy pornószájtos verzió is. Ezek közül egyedül talán az utolsó működik, míg annak valószínűsége, hogy az SC Johnson egy ilyen üzenetet egy ilyen képpel hirdetessen, szerintem elég csekély.
Azt hittétek, az a legnagyobb probléma az iPaddel, hogy drága? Vagy hogy nem tudja megjeleníteni a flashes tartalmakat? Hogy becsillog a kijelzője a napon vagy hogy nincs benne kamera? Egy fenét! Ha tudni szeretnétek, mi a legnagyobb hiányossága, akkor nézzétek meg a Newsday legújabb reklámját, amelyben az újság online kiadását hirdetik, és azt igyekeznek bebizonyítani, hogy az szinte egyenértékű a nyomtatottal. Eközben az is kiderül, mi az a fontos probléma, amire az ígéretekkel ellentétben (There is an app for everything!) még egy iPad sem kínál megoldást. via:trendhunter
Ha szereted a jó reklámokat, vagy utálod a rosszakat, kövesd az addictot a facebookon is.
Az elmúlt másfél évben már megszokhattátok, hogy időről időre új állásajánlatok bukkannak fel az addicton a Jobaddict fül alatt. Hol több, hol kevesebb ajánlat érkezett, de ahogy a blog olvasottsága növekedett, egyre több cég, vállakozás vagy munkaközvetítő gondolta úgy, hogy érdemes itt is közzétennie a hirdetésüket. Mivel mostanában is sokan kerestek meg ezzel kapcsolatban, ezért úgy döntöttem, hogy ezentúl a blog mellett a facebook csoportban is közzéteszem, és a Jegyzetek fül alatt összegyűjtöm az állásajánlatokat. Itt gyorsabban értesülhettek majd ti is ezekről, és talán könnyebb lesz áttekinteni is őket. A hirdetésekért ezentúl sem kell fizetni, nem azért teszem ki őket, hogy én jól járjak, hanem hogy segítsek vele azoknak helyet találni, akik épp munka nélkül vannak, vagy váltanának. Ezért bíztatnék mindenkit arra, hogy küldje csak bátran az ajánlatokat, talán az addict facebook csoport 4000 főt meghaladó táborában akad majd valaki, aki megfelel a követelményeknek. Állásvadászatra fel, ezentúl a facebookon is!
