Új reklámtrend van kialakulóban: a Coca-Cola félperces szösszenetei után a McDonald's is egy szuperrövid, eklektikus és pszichedelikus filmekből álló kampánnyal jött elő. Kezdjük ott, hogy két éve még a storytelling volt az egyik legnagyobb buzzword, (azóta mondjuk a buzzword is kiment a divatból) és ennek megfelelően mindenki karaktert épített, történetet kreált, folytatásos reklámfilmet forgatott, ha kell, ha nem. A Meki most ezeknek tökéletesen az ellentétét csinálta a gyorséttermi hamburgerek Cadillacjének kampányában: nyolc rövid, 16 és 21 másodperc közötti filmet készítettek, ami leginkább úgy néz ki, mintha '88-ban a középiskolai videómontázs órára készültek volna vizsgafilmnek.
Ogilvy mondta, hogy ételt csak mozgásban szabad mutatni. A New York shop Translation igen jól megtanulta a leckét, ugyanis a klipekben nem, hogy mozog, hanem rögtön repül is a Big Mac, először például a Grand Canyon fölött, majd rögtön ezután hat darab éneklő és szinkronban forgó fej között. A nyolc videó, mind különböző stílusban készült, de ami mindegyikre jellemző, az a lo-fiba hajló retro-futurisztikus hangulat és persze a középen pöffeszkedő hamburger. A filmek remekül működnek egyenként is, de együtt tekintve alkotnak egy olyan szürreális sorozatot, ami korosztálytól függetlenül indítja be a Pavlovi értelemben vett nyálelválasztást.
Szóval, aki most épp egy reklámfilm épkézláb sztoriján gondolkodik, ami ráadásul még valamennyire kapcsolódik is a termékhez, dobja ki nyugodtan az egészet, állítsa be középre a terméket, durrantson körülötte konfettit és mondjon hozzá egy olyan egyszerű és zseniális szlogent, mint a gondolkodj a száddal, és készen is van a film. Ti harapjátok?
Az utcákat elöntő kutyaszar nemcsak nálunk probléma, a világ sok pontján küzdenek az utcákat nyilvános kuyavécének néző gazdikkal. Egy spanyol kisvárosban a helyi aktivisták egy egészen brutál megoldást választottak arra, hogy szembesítsék ezeket a kutyatulajdonosokat viselkedésük következményeivel. Megelégelve a korábbi barátságos, jópofizó kampányokat (mint például a távirányítású üldözöszar), ezúttal egy igencsak drasztikus megoldáshoz folyamodtak.
Az aktivisták közkedvelt kutyaürítő helyeken álltak lesben, és kifigyelték, melyik gazdi nem szedi össze a szart kedvence után. Megtették ők helyette, majd kedvesen, ártatlan pofával tudakolták meg a kutyuli nevét. A név és címjegyzékből ez alapján beazonosították a tulajt, majd a lakhelyét is. Ezután már csak az volt hátra, hogy bedobozolják a kutyagumit és visszavigyék azt a feladóhoz. A gazdiknak persze egyszerre esett le az álluk és fordult fel a gyomruk a küldeményt látva, amihez egy figyelmeztetést is mellékeltek, amiben jelezték, hogy a követező alkalommal egy 30 és 300 euró közötti csekk is fog érkezni a büntetéssel. A kampány eredményeképp állítólag 70%-kal csökkent az aknák száma, ami még ha egy kicsit túlzónak is tűnik, elég biztató eredmény. Nincs kedve valakinek itthon is postára adni egy-két dobozt? Lenne tippem, hol nézelődjenek.
Az egyik legkönnyebben mémmé váló téma a neten a cukiság. Cuki macskák, kutyák, sárgerépát majszoló kölyöksünök után úgy tűnik most a nyulak korszak köszönt ránk. Alig pár napja szántotta körbe a netet a mosdókagylóban wellnessező nyúl, most pedig az Ibisz hotellánc dobta le a cukiságbombát, és egy olyan reklámot forgatott, amiben összebújó nyulakkal demonstrálják, hogy milyen kényelmesek az új, pihepha ágyakkal felszerelt szobáik. A majdnem minden koncepciót nélkülöző, és pofátlanul kizárólag a cukiságmérő kiakasztását célzó filmben gyakorlatilag semmi más nem történik, mint hogy a kis, nagy, szőrös és kevésbé szőrüs nyulak jobbra-balra ungrándoznak, míg a végén (vagy bemagnebéhatozva vagy a légkondival összeterelve) összebújva szundikálnak az ágy közepén. Akinek nem bírja az ilyesmit a gyomra, jobban teszi, ha menekül, akik viszont boldogan néznek békésen szundító kölyöknyulakat, a világ összes macskás videójáért se hagyják ki ezt a reklámot. Megjegyzem, ebből nem szívesen néznék egy making of videót, ahol nagy valószínűséggel több idő ment el a nyúlbogyók ágyneműről és szőnyegről való begyűjtésével, mint magával a forgatással. Nyussz!
A városban járva-kelve nincs nagyobb kincs egy ingyenes wifi spotnál, pláne olyan helyen, ahová nem kell beülni, nem kell érte sem kávét, sem kisburit venni. Ezt a csalit dobta be Scrabble is, és mobil wifi hot spotokat létesített olyan városi helyeken, ahol igazán jól jött a járókelőknek. Persze nem csak úgy ajándékba adta, a sávszélességért cserébe egy kicsit megmozgatta a wifizni vágyók agytekervényeit. A wifi-vadászoknak egy gyors Scrabble partit kellett játszaniuk, ahol annyi ingyen percet szerezhettek maguknak, ahány pont értékű szót sikerült kirakni a megadott betűkből. Imádnivalóan egyszerű ötlet, ami ráadásul nemcsak játékélményt, hanem egy hasznos szolgáltatást is nyújt a felhasználóknak. Én szívesen kipróbáltam volna, le is töltök gyorsan a céges wifin egy Scrabble appot!
Ha a világ Svédország kívüli részén születtél és feszengeni kezdesz, amikor az IKEA bútorok mássalhangzó-torlódásos neveit kell kimondanod, nem vagy egyedül. A bútorboltban például, ha azt kellene kérdeznem, hogy merre találom az ISFJORDEN állótükröt, hamarabb kezdeném körbeírni a könnyen felismerhető tulajdonságai alapján, mint hogy kísérletet tegyek a nevének apró nyálcseppek kíséretében való kiejtésére.
A svédek eddig csak nevettek rajtunk és azon, ahogy a számukra faék egyszerűségű bútorneveket kimondjuk, de most 60 év után megkönyörültek a világ nagyobbik felén és létrehozták az http://www.ikeainswedish.com/ oldalt, ami megmondja, hogyan is kell kiejtened a rettegett neveket. Az oldal egészen egyszerű: rákattintasz a kívánt termékre és egy kedves női hang beolvassa a helyes kiejtést. Egyelőre nem sok bútordarab díszeleg az ismeretterjesztő oldalon, ami annak is betudható, hogy ez egy kis csapat hobbiprojektje, és közülük is csak ketten svédek, de én mindezek ellenére hálás vagyok nekik. Nektek melyik a kedvenc bútornevetek?
Napközben legjobbat aludni kétségtelenül a Forma-1-re lehet. Nem sokkal ebéd után, pont a délutáni szieszta idején, egy kis monoton zúgás és motorhang, az elalvás legjobb barátja. De durmolás tekintetében simán dobogós még a vonat és az autó is, mert ezek még ráadásul álomba is ringatnak. A könyöktámaszra nyálatcsorgatni, miközben ritmusosan ring alattunk a jármű, az egyik legjobb dolog, amit utazás közben csinálhatunk. A gyerekeket sem véletlenül ringatják: ha minden igaz, az anyaméhben töltött időkre emlékezteti őket, ahol ugyanilyen ütemesen lebegtek, az anyuka minden egyes lépésnél.
Ezt az erős insightot ki nem használni, erős hiba lett volna, és a VW nem is ment el a lehetőség mellett. A történetünk az éppen hazafelé tartó apukáról és a hátul angyalian alvó kisbabáról szól. A piros lámpánál automatikusan leálló motor viszont közbeszól, és minden megállásnál felébreszti szegény babát. A gondos apuka természetesen elkezd kiskapukat keresni, hogy meghekkelje a rendszert, de ez, mint kiderül nem is olyan egyszerű. A dráma és a geg harmóniájába még sikerült beleerőltetni egy összekacsintást egy másik kéken gondolkodó VW-es apukával is.Ti leállítjátok a motort a lámpánál?
Régen a zenebuzik voltak a buli tagadhatatlan királyai, mivel pillanatok alatt megmondták, hogy mi üvölt a hangfalakból, miközben zenetörténeti jelentőségük szerint gyorsan kontextusba is helyezték azt. A technika fejlődése viszont ezt az apró örömet is elvette tőlük, mivel Shazaam-mal a kezében bármelyik amatőr kb. ugyanerre a teljesítményre képes. Mindezek tükrében felmerülhet bennünk a kérdés, hogy szükség van-e hagyományos, élő műsorvezetőkre a zenetévékben?
A francia Trace zenetévé ezért megrendezte a mindent eldöntő csatát: ember a gép ellen, vagyis Trace a Shazaam ellen. A verseny teljesen egyszerű, aki hamarabb felismeri, hogy melyik nóta szól, bevéshet egy strigulát, és az nyer, aki előbb éri el a 75-öt. Az ötlet alapvetően zseniális a DDB Paris pedig remekül hangsúlyozta ki a gépi tévedhetetlenség és az emberi agytekervények drámai csatáját. Szerintetek ki lesz a győztes?
Emlékeztek arra a régi reklámra, amiben annyira rugalmas volt az intimbetét, hogy lovagolni, falatmászni és még bungee-jumpingolni is lehetett vele? Én még elég kistáska voltam akkoriban, és nem nagyon tudtam mi az az intimbetét, de az leesett, hogy elég király cucc lehet. Na, a Nike Free még ennél is jobb. Annyira rugalmas, hogy Roger Federer, a tizenhétszeres Grand Slam győztes teniszező, semmi mással nem tudja a rajta kifogó legyet lecsapni, csak a cipő rendkívül rugalmas talpával.
A vicces film egy sorozat része, amiben sportolók kerülnek olyan helyzetekbe, amit csak a cipő segítségével képesek megoldani, vagy éppen a cipő rugalmassága miatt képtelenek. Nekem tetszik ez a mókázós irány, ami kicsit lazítja a márka hihetetlen céltudatosságról és eltökéltségről szóló imázskampányainak hangulatát. Természetesen ezt a kampányt is a Wieden Kennedy készítette, akik annak idején a Just Do It szlogent is megálmodták.
A feleségeket rábeszélni egy teljesen felesleges darab vásárlására a bútorboltban, majdnem annyira lehetetlen, mint trafikboltba gyereket vinni. Számukra a praktikum és az ár sokkal fontosabb tényező, mint a menőség. Te például rá tudnál beszélni egy nőt, hogy neked a nappaliba a legnagyobb szükséged egy eredeti szurkolói székre van, egyenesen a lelátóról? Ráadásul 1899 dollárért? A Heineken rejtettkamerás kihívás elé állította a focikedvelő férjeket: ha sikerül rábeszélniük feleségüket, hogy megvegyék a széket, kapnak két jegyet a Bajnokok Ligája döntőjére.
A legtöbb férfi olyan kiváló érveket kezdett felsorakoztatni a székek mellett, mint a strapabíró, nem kell félni, hogy a kutya szétrágja, vagy most az indusztriál a menő. Volt viszont olyan is, aki akkora öngólokat kezdett rugdosni egyezkedés közben, mint a "szék beszélt hozzám", vagy a feleség által felvetett tényre, miszerint majdnem annyiba kerül, mint az esküvői ruhája, "majd veszel olcsóbb ruhát", de mondjuk a mit tudsz bele pakolni kérdésre a "seggemet" válasz sem a kívánt irányba terelte a beszélgetést. Nektek sikerült volna rábeszélni?
Amikor a vicces hangú ismerősötöktől kaptok emailt, ti is az ő nevetséges hangján szoktátok elolvasni a levelet? Fejhangon, cincogva, erős akcentussal vagy esetleg rajzfilmhőshangon? Én minden alkalommal, miközben éppen próbálom visszafojtani a kitörő nevetést. Ha nem a megfelelő betűtípussal írsz, ugyanennyire nevetséges hatást kelthetsz. A Comic Sans ugye, az egyik legnagyobb betűtípusbűnözés, amit elkövethetünk, de egy graffitis tipó is elég furán hat egy gyászjelentésben.
Az Uniball pont ezt próbálja dramatizálni a Ha a betűtípusok beszélni tudnának kampányában. A szpotokban olyan helyzeteket mutatnak, amikor a rosszul választott tipók miatt az üzeneteink nevetségessé válnak. Például amikor viktoriánus tipóval írod a sittes haverodnak, hogy ki fogod szabadítani, nem biztos hogy rádbízza majd az életét. Ugyanígy, a gyereknek sem a legjobb választás, ha egy gospel kórus mondja el, hogy elcserélték a kórházban.Az ötlet egyszerű és remekül működik a filmekben.
Hogy lehetne egy rovarirtószert annál hatásosabban reklámozni, mint hogy megmutatjuk annak gyilkos hatását. Erre gondolt az Orphea 4D rovarriasztó spray gyártója is, és egy olyan óriásplakáttal rukkolt elő, amin az elpusztított rovarok rajzolták ki a fő képi elemet, ami nem volt más mint egy hatalmas spray felhő, ami a plakát bal oldalán feltütentett flakonból jön ki. Egyszerű ötlet, látványos eredmény, talán csak a plakátra ragadt 230 000 szúnyogoknak, légynek és muslicának nem tetszett.
Korábban egyszer már összegyűjtöttem a legkínosabb reklámszlogensémákat, amiket akkor vesznek elő a marketingesek, amikor végképp semmi ötletük sincs. Mindig azzal hitegetem magam, hogy ezek kizárólag ügyfelektől jönnek, és a kreatívok körmük szakadtáig próbálnak ellenállni a nyomásnak, míg végül falhoz szorítva, a végsőkig küzdve kénytelenek feladni a harcot. Az egyik kedvenceim az "A ...." szerkezetű szlogenszörnyek(Az ablak, Az autósiskola), a másik a mindenféle mester (A sajtmester, Zármester, Virágmester), de legjobban mégis a Több mint szerkezeteket szeretem.
Ez a legmodorosabb, egyben a leginkább semmitmondó variáció, ami olyan mintha mondana, üzenne valamit, miközben épp ellenkező hatást ér el, és azonnal közröhej tárgyává válik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a többmint.hu honlap, ami nem más mint egy folyamatosan bővülő gyűjtemény, ahol a különféle Több mint szerkezető fősorokat szedik össze a szerkesztők, hogy így vegyék kedvét mindenkinek, aki még ezt szeretné használni egy reklámban. Szemezgessetek a felhozatalból, és vigyétek hírét az oldalnak, hátha ezzel is hozzájárulhatunk a tömm mint pusztulásához. Mert ami itt folyik, az több mint szégyen!
Az Aegon több mint biztosító. Hogy mennyivel? Azt most így hirtelen nem tudnám megmondani.
Szép példa a Lazurán favédőszer plakátja, amely a Hogyan ne csináljunk reklámot nem létező tankönyv borítóképe lehetne:
A magyar állampapír több mint üzlet! Hogy miért? Hát izé! Mindenki nézzen utána, aki nem tudja, nem is magyar!
Nem tudom, csak valószínűsítem, hogy ezt a reklámot igazán csak azok fogják tudni átérezni, akik maguk is apukák (na jó, talán az anyukák is). Akinek nincs gyereke (pláne fia mint nekem), az kevésbé tud azonosulni azzal a végtelenül egyszerű, mégis óriási hatású üzenettel, amivel a Robinsons narancslé, illetve szörp célozta meg az apukákat. Mert egy apának nincs érdekesebb, izgalmasabb és élvezetesebb dolog mint a saját gyermekével tölteni az időt, játszani, viccelődni, mókázni vele, egyszóval nemcsak az apukája lenni a srácnak hanem a barátja is. Persze ez hatalmas kihívás és felelősség is egyben, aminek borzasztó nehéz megfelelni a mindennapi rohanás mellett. De ha sikerül, annál nincs felemelőbb érzés egy apának. Nálam nagyon-nagyon betalált film, egészen a hatása alá kerültem, nem is tudok hirtelen mit hozzátenni.
Az orvosi vizsgálathoz való viszonyban két véglet létezik. Az egyik, aki olyan gyakran jár kivizsgálásokra, mint más kocsmába: egyszer rutinvizsgálatot kér, néha egy CT-t, de néha egy jó MRI is becsúszik. A másik pedig, aki már csak akkor hajlandó elmenni, ha már egy Alien nőtt ki a hasából, és enni kér. Én alapvetően a második típushoz tartozom, így látásvizsgálatra is csak akkor megyek, ha szükség van rá a tízéves jogosítvány megújításhoz. Az alábbi online szemvizsgálat a hozzám hasonlóaknak készült. Anélkül, hogy elspoilerezném, a DraftFCB Toronto tesztjének vége meg fog lepni. Helyezkedj el kényelmesen a monitoron elé és kövesd az instrukciókat. Egy kis angoltudás és hangfal szükséges.
A True&Co melltartómárka anyák napi kampányában azt akarja, hogy minden nő MILF legyen. De nem, most nem abban az értelemben, amire gondolsz. A szleng betűszó ismertségét kihasználva, önkényesen lenyúlták és megváltoztatták "Mom I'd like to fuck"-ról "Mom I'd love to fit'-re. A kampány lényege, hogy küldenek neked 5 méretet, és amelyik nem jó rád azt visszaküldöd. Ja és persze egy MILF feliratú matrica tetkót.
A kampány próbál benettoni értelemben véve polkorrekt lenni, szinte minden nációból dögös anyukákat bemutatva, miközben arra buzdít, hogy mindenki töltse fel a saját anyák napi képét. Csak nekem fura, hogy ha valaki büszke a MILF státuszára, és ezt meg is mutatja, akkor nem kéne ebbe a gyereket belekeverni?
