Gigászi projektbe fogott az Intel és a Toshiba. A különleges kampányban egy olyan webizódokból álló történetnek lehetünk majd szemtanúi, melyben a közönség dönthet a főszereplő sorsáról. Az Inside nevű web-thriller egy olyan nőről szól, akit elrabolnak és bezárnak egy szobába. Az Emmy Rossum által játszott Christina azonban nincs egyedül, hiszen fogva tartója egy laptopot ad neki (wtf?), amin keresztül kommunikálhat a közösségi oldalakon. Valószínűleg nem lesztek meglepve, amikor azt mondom, hogy a laptop Toshiba márkájú és Intel proci ketyeg benne...
A “finom termékbemutató” mellett Christina legfontosabb feladata természetesen az, hogy kiderítse, hol tartják fogva. Ehhez elvileg bárkitől segítséget kérhet majd, de pontosan nem tudom ez mit jelent – a sajtóközlemény szerint az érdeklődők tweeteket és Facebook postokat is írhatnak majd szerencsétlennek. Az interakciónak azonban itt még nincs vége, hiszen egy szerencsés néző szerepet kaphat a filmben, ha webkamerán keresztül felolvas a szövegkönyvből és a rendező, D.J. Caruso kiválasztja. A film és az interaktív kaland július 25-én indul. Kíváncsian várom, hogy mi lesz belőle!
Csak pár hét telt el, mióta napvilágot látott a Greenpeace Volkswagen-ellenes vírusfilmje, de máris itt van a következő lejárató kampány a békésnek közel sem nevezhető zöldektől. A környezetvédelmi szervezet ezúttal a két legnagyobb sportszergyártó multi, a Nike és az adidas orra alá tört borsot. A Detox challenge nevű kezdeményezésben arra hívják fel az emberek figyelmét, hogy a márkák olyan kínai gyárakkal állnak üzleti kapcsolatban, melyek mérgező vegyi anyagokat eresztenek a folyókba. “De a nagy márkáknak van választási lehetőségük. Figyelmen kívül hagyhatják ezt a hírt, vagy megláthatják a lehetőséget, hogy változtassanak és felszámolják a toxikus anyagokat” – áll a Greenpeace oldalán, ahol a szimpatizánsok egy petíciót is aláírhatnak a jó ügy érdekében.
A kampányhoz készült videó egyébként egész jóra sikerült, maximálisan átjön belőle a Nike és az adidas filmek hangulata. Még egy ál David Beckham és Snoop Dogg is helyet kapott a kicsit hosszú, másfél perces videóban.
Idén 50 éves a világ legnagyobb független ember jogi szervezete, az Amnesty International. Az 1961-ben indult egyéni kezdeményezés Peter Benenson, angol ügyvéd nevéhez fűződik, aki ekkor írta meg az „Elfelejtett foglyok” című cikkét az angol „Observer” napilaban. Beneneson két portugál diák történetét mesélte el, akiket 7 évre jogtalanul bebörtönöztek a Salazar rezsim alatt. A cikk pozitív fogadtatása miatt elindították az „Amnesztiát 1961” kampányt, hogy segítsenek azokon, akiket „bárhol a világban azért börtönöztek be, kínoztak meg vagy végeztek ki, mert véleménye vagy vallási nézetei elfogadhatatlanok kormánya számára.”
Ma, 50 évvel később az Amnesty International a világ legnagyobb független emberi jogi szervezetévé vált, 3 milliónál is nagyobb tagsággal, több mint 150 országban. A szép évfordulóra egy különleges videóval készültek, melyben megmutatják 5 évtized igazságtalanságát és az emberek szabadság utáni vágyát. A stop motion technikával készült filmben rengeteg munka van, de megérte. Nézzétek meg ti is, és a hozzá készült werkfilmet is!
Aki járt már fesztiválon, az pontosan tudja, hogy lehet bármennyi Toi-Toi vécét is telepítenek a fesztivál területére, nincs az az isten, hogy a fákat ne tekintsék a srácok (de néha még a lányok is) fakultatívan kijelölt pisilési területnek. Ezt az "igényt" felismerve a holland Andeboom nevű designer páros egy hihetetlenül vicces ötlettel rukkoltak elő. Ha már úgysem lehet leszoktatni az embereket a fánál vizelésről, akkor tegyék azt higiénikussá úgy, hogy konkrétan piszoárokat szerelnek fel azokon a helyeken, amelyeket a leginkább szeretnek e célra használni a fesztiválozók.
Ennek lényege, hogy egy cső egy külön tartályba vezeti a vizeletet, ami így éppen olyan, mintha a megszokott tojtojokban könnyítenének magukon a fiúk, csak gyorsabb, kényelmesebb és ezerszer érdekesebb. A P-tree (angolul a pee pisit, a tree meg ugye fát jelent) névre keresztelt szerkentyűt a most zajló Roskilde fesztiválon próbálták ki élesben, az ott készült videó tanúsága szerint nagy sikerrel. Nem bánnám, ha a Szigeten is belefutnék ezekbe. Ti igen?
Emlékszem, amikor először mentünk Ausztriába autóval a 3 éves öcsém megkérdezte a szüleimtől, hogy "Milyen színű az a Bécs?" Ezen nyilván mindenki jót nevetett, de csak azért, mert nem tudta, hogy ez egy nagyon is mély gondolat, ami néhány évvel később valódi értelmet nyer majd. Egy lelkes művészcsapat ugyanis tető alá hozta a the color of nevű honlapot, ahol mindennek, még a fogalmaknak is megtudhatjuk a színét. Mindig is szeretted volna tudni, milyen színű a boldogság? Vagy éppen a szomorúság? vagy hogy milyen színű lehet a béke? Esetleg a gyűlölet? A the color of segítségével most kiderítheted. A projekt és az oldal lényege, hogy egy algoritmus leszippantja a Flickr képmegosztón megtalálható, az általunk megadott szót tartalmazó random képeket, majd azokat egy algoritmus alapján összegzi, egymásra pakolja.
Ennek végén egy egészen izgalmas és látványos kép kerekedik ki, ami jól tükrözi az adott fogalommal kapcsolatos képek színvilágát, így bátran mondhatjuk a kifejezésre is, hogy ilyen vagy olyan színű. Persze nem kell komolyan venni, de egy kis játéknak mindenképpen érdekes. Én például megnéztem néhány szót, és meglepve tapasztaltam, hogy az addict szó pirosas, az advertising sárgás, a Budapest pedig kékes-sárgás színű. Új keresésnek viszont csak az álljon neki, akinek van egy szabad perce, mert az alkalmazás viszonylag sokáig számolgat. A többek keresgéljenek a galériában, ahonnan többek között az is kiderül, milyen színe van a haragnak, a féltékenységnek vagy éppen a melegnek.
Azt, hogy ijesztőnek szánt feliratok és sokkolónak szánt képek díszelegnek a cigarettás dobozokon, szinte meg is szokhattuk már. A hatásuk elég kétséges, sokan kifejezetten viccesnek találták őket, és úgy gyűjtötték azokat mint óvodás a spáros Garfield matricát. Az amerikai kormány azonban most még tovább feszíti a húrt a dohánycégeknél, és egyenesen egy felboncolt hullát tol a rágyújtani vágyók arcába. A 2012 szeptemberében életbe lépő törvénytervezet értelmében ugyanis kilenc botrányos kép kerülne a dobozokra.
Ezek között van végstádiumos rákbeteg, koraszülött csecsemő, a szokásos rohadt tüdő, tracheotómiás lyukon füstöt fújó ember, és egy a proszektúrán felboncolt hulla is. A képeknek a javaslat szerint a dobozok elejének pontosan a felét kell elfoglalnia, a dohányreklámokon pedig a felület 20%-át kell kitennie. Ahogy várható volt, a dohánycégek azonnal megtámadták a különböző fórumokon a tervet, és minden követ megmozgatnak, hogy megtorpedózzák a szövetségi kezdeményezést. Ha olyan erősek lesznek, mint a hazai lobbi, akár sikerrel is járhatnak, bár Amerikában azért egy kicsit nehezebb dolguk lesz. Mit gondoltok erről? Van még ezeknek a képeknek és figyelmeztető szövegeknek hatásuk? Dohányosok! Titeket zavarnának? Elgondolkoznátok-e egy kicsit valami máson is, mint hogy milyen dizájnos fedődobozt vegyetek a cigiteknek? via: The New York Times
Bevállalós online kampányt indított a világ egyik legnépszerűbb skót whiskeyje, a Ballantine's. A márka kemény fába vágta a fejszéjét, hiszen élő adásban közvetít vírusvideókat a nemzetközi Facebook oldalán. Szándékosan írtam vírusvideót, hiszen a live stream filmekben megvan minden, ami arra kell, hogy később virálisan is terjedjenek; merészek, szokatlanok és olyan különleges emberekről szólnak, akik valamiért “nyomot hagynak” a világban. Ez az alkoholmárka legújabb szlogenje is, ami nem túl eredeti, mégis elég ahhoz, hogy mindenféle őrültséget csináljanak élő adásban.
Hozzám a kampány második filmje jutott el, amelyben K.A.R.L, egy párizsi tetoválóművész varr nem mindennapi tetkót egy őrült fickónak. A QR kódot is magába foglaló műalkotás több mint 3 órán keresztül készült, amit a lelkes Facebook rajongók végig nyomon követhettek és kommentelhettek. Azt sajnos nem tudom, hogy élőben mennyien nézték (pedig ez elég fontos infó lenne) de a Youtube-ra felrakott videót 2 nap alatt máris 50 ezren néztek meg. Legközelebb egy tehetséges graffiti művész fog bemutatót tartani a rajongóknak. Addig is, nézzétek meg az animált tetkót!
Először költői kérdésként akartam feltenni a poszt címében, hogy vajon tényleg jó döntés volt-e a Spar Jó döntés! kampánya, de rájöttem, hogy ez még viccnek is rossz lenne, nemhogy költői kérdésnek. Valahányszor meglátom a tévében valamelyik jódöntéses filmet, vagy elsétálok egy ferdén felállított óriásplakát mellett, megpróbálom kitalálni, mi lehetett az az érv, amivel sikerült ezt a kampányt eladni az ügyfélnek. Azt a variációt, hogy maga az ügyfél találta ki az egészet, zárjuk ki, már csak azért is, mert túl könnyű lenne a felelősséget csak az ügyfél nyakába varrni. Feltételezem, hogy több koncepció is versengett egymással, és végül kellett, hogy legyen valami, amiért ebbe szeretett bele az ügyfél, és nem valamelyik másikba, amiben - reményeim szerint - több volt az értelem.
Feltételezem, hogy a csöppet lapos szójáték "sokszínűsége" és "sokoldalúsága" győzhette meg őket arról, hogy jó döntés lesz ezt a szlogent választani. Szinte hallom az érvelést, hogy mennyire sokrétűen értelmezhető ez a mondat, ami lecsupaszítva egyszerűen csak a szokásos, "minőséget olcsón" szintű üzenetre fut ki (hiszen ezért jó döntés az áruház), amit a többi versenytárs is igyekszik magáról elmondani. De ez még megbocsátható lenne, hiszen az alkotók vagy legalábbis az ügyfél nem biztos, hogy tudta, hogy több sör is használta már ezt a kifejezést (megörülve annak, hogy a döntés a söröskorsóra is utal), mint ahogy azt sem, hogy az "Okos döntés mindennap" szlogen a mai napig olvasható minden Aquareles palack oldalán. Az igazi fájdalmat a filmekben kijátszott "döntős" (értitek, haha, én is alkottam egy újat!) poénok jelentik, amelyek között favágótól Puhl Sanyin és Talámcsin át a billencses kiskutya füle is felvonul, amire ki lehet játszani egy szinonimát.
De még ennél is fájdalamasabbak és értelmetlenebbek a nem két forintért felszerelt, speciális, megdöntött óriásplakátok, amelyeket biztos azzal sikerült az ügyfélre tukmálni, hogy milyen figyelemfelkeltőek lesznek majd, és hogy fognak majd a hasukat fogva kacagni a mélyen tisztelt vásárlók. Hát jelentem nem fognak, legfeljebb néznek értetlenül, és azon gondolkodnak majd, hogy ha a Spar nem tudja megkülönböztetni a jó döntést a rossztól a reklámjaiban, vakon meg tudja-e az üzleteikben. Nektek bejön a kampány? Ha szerintetek jó döntés volt, adjatok magas pontszámot, de ha szerintetek valódi márkaépítés és valódi üzenet helyett nem jó szójátékokat játszani, döntsetek az alacsonyabbak mellett!
Erre hív fel a Mooncup nevű menstruációs segédeszköz, magyar nevén intim tölcsér gyártója, ami a tamponhoz hasonló kis vacak, csak éppen műanyagból van. Ennél mélyebben nem szeretnék elmerülni a témában (akit érdekel, itt mindent megtalál), a lényeg sokkal inkább a reklámkampány, amit e köré a nem túl barátságos szerkentyű köré szerveztek, hogy így demonstrálják azt, hogy a Mooncup a legjobb választás azoknak a nőknek, akiknek fontos a higiénia. Ennek lényege, hogy szeretni kell a legintimebb testrészünket (hogy miért írok többes szám első személyben, azt nem tudom így hirtelen), mert ha fontos nekünk, akkor óvni akarjuk, és Mooncupot veszünk majd a betét és a tampon helyett.
Ezért a kampány szervezői arra buzdítják a nőket, hogy osszák meg a többiekkel, hogy hívják a legnemesebb szervüket, vagy ha eddig még nem becézgették, akkor válasszanak neki nevet. Eddig nem kevesebb mint 14 000 (!!!) különféle becenevet gyűjtöttek össze a rajongók (ezeket ezen a honlapon megnézhetjük, vagy akár újabbakkal is gazdagíthatjuk. Ha ez igaz, akkor igencsak felköthetjük a gatyánkat, mert nem tudom, össze tudnánk-e gyűjteni együtt ennyi variációt. A 14 000-ből 25-öt ki is választottak, amelyeket dalba foglaltak, hogy ezzel is meghozzák a kedvet a becézéshez és a témával való foglalkozáshoz. Ti milyen becenevet tudtok, amit esetleg a többiek nem? Jöhetnek a kommentek között, persze ha lehet, azért NMHH biztos módon.
Vajon mi lehet a fő termékelőnye egy hipermodern mikrohullámú sütőnek? A gyorsasága. Ebből indultak ki a Y&R Thailand munkatársai, akik azt a feladatot kapták, hogy különleges módon népszerűsítsék az új LG SolarDom mikrót. Az ügynökség a gyorsaságot egy meglehetősen morbid ambient akcióval szemléltette: mozgó tengeri kajákat telepített egy forgalmas bevásárlóközpont akváriumába. De a sült makrélák, szójás sabák és panírozott királyrákok valójában kis robotok voltak, így "döglötten" is izegtek-mozogtak a vízben.
Az ügynökség így szemléltette, hogy a mikró annyira gyors, hogy akár egyből az akváriumból is meg lehetne enni a halakat. Nekem kicsit döcög a koncepció, de úgy tűnik az embereknek tetszett a dolog, hiszen 80%-kal nőttek a termék eladási mutatói az első hónapban, a Cannes-i zsűri pedig egy Arany Oroszlánnal jutalmazta a kampányt Outdoor kategóriában. Most már csak azt nem értem, hogy az összefoglaló videóban, miért tűnnek animáltnak a halak. Ti mit gondoltok? Igaziak a halacskák vagy CGI az egész?
A fogyasztókra zúduló reklámok tengerében manapság egyre nehezebb megragadni a figyelmet, legyen akármilyen különleges is a közölni kívánt üzenet. A márkáknak minden új lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy kitűnjenek a reklámzajból, és az emberek csak rájuk figyeljenek. Tökéletes eszköz erre a célra az úgynevezett Audio Spotlight technológia, amely lehetővé teszi, hogy a hang – normális valójától eltérően – csak egy határozott sávban legyen hallható, akár igen komoly hangerővel is. Így direkten, egy-egy embert megcélozva lehet kommunikálni a potenciális fogyasztókhoz, akik biztosan meg lesznek lepődve. Bár korántsem új technológiáról van szó, eddig csak kevesen használták fel reklámokban.
Legutóbb Ausztráliában, Auckland egyik hipermarketjében vetették be a rendszert, hogy felhívják a vásárlók figyelmét a fair trade banánokra. A különleges installáció a lelkiismeret szerepét töltötte be, és így sarkallta az embereket a banánok megvásárlására. Akik kipróbálták mind azt mondták, hogy olyan mintha egy belső hang beszélne hozzájuk. Ha jól belegondolunk, ez minden márka álma, hiszen ki ne szeretné, hogy odafigyeljenek rá, végighallgassák, amit mond és mindezt ráadásul privátban, négyszemközt? A dolog tökéletes lehetne, de azért felvet pár etikai kérdést. Ti mit gondoltok róla? Meg lennétek lepődve, ha pl. a Sparban a polcok előtt állva azt hallanátok, hogy "jó döntés"?
Eleged van a különféle reklámokban visszaköszönő, nem kicsit idealizált "igazi" férfiakból, akik tökéletesre csiszolt felsőtesttel, 42 foggal, csábosan hullámzó loknikkal mosolyognak kissé debilen a kamerába, és már attól boldogok, hogy az arcukhoz ér a borotva/ hónaljukhoz ér a stift/megnyomják a parfüm adagolóját? Ha szerinted az igazi férfi nem lovon ül, és nem teremnek a kezében gyémántok csak mert illatos tusfürdővel mosakszik, akkor biztosan szimpatikus lesz majd az Asan tusfürdő reklámjának őszinte, kissé talán túlzottan is természetes főhőse.
A szpotban egy jól ismert reklámklisét állítottak a feje tetejére, így miközben a kozmetikai reklámokban megszokott, behízelgő narrátorhangot és üres marketingszöveget halljuk, a képek teljes kontrasztban állnak ezzel. A főhős ugyanis nem úgy mosakszik, ahogy azt egy reklámban megszokhattuk, hanem ahogy mondjuk egy férfi öltözőben szokás egy hajtós focimeccs után. Köldökszöszt szed, elenged néhány galambot, a zuhanytálcába vizel, fület piszkál és a csempére fújja az orrát, vagyis élvezi, hogy egyedül van, és nem kell mindenféle etikettnek megfelelni. Nekem mondjuk azt hiszem ideje lesz mélyen magamba néznem, mert ezek közül elég keveset művelek zuhanyozás közben, ami meg is ijesztett egy kicsit, hiszen így nehezen fogok megfelelni az igazi férfi követelményeinek. De ti még magatokra ismerhettek a karakterben. Na ki érzi azt ezek után, hogy ő igazi férfi?
Vannak olyan reklámok, melyeket látva egyetlen kérdés fogalmazódhat meg bennünk: miért nem nekünk jutott az eszünkbe? Ilyen a Wrigley ambient kampánya is, amely a márka legújabb, Extra Polar Fresh nevű rágóját népszerűsítette. A német BBDO Proximity reklámügynökségnek nem volt könnyű dolga, ugyanis azt a feladatot kapták, hogy a 20-49 közötti célcsoport ne csak halljon a termékről, hanem próbálja is ki azt.
Egy átlagos hostess promó helyett azonban sokkal kreatívabb módját választották a samplingnek. Megtalálták azt a tökéletes helyet, ahol az emberek önkéntelenül is a szájukba tesznek dolgokat: egy parkoló bejáratát. Az autósok a sorompóknál ösztönösen bekapták a brandelt kártyát – aminek a széle be volt vonva Polar Fresh mentollal – így máris "megkóstolták" a rágógumit. Hát nem zseniális?
A Cannes-i zsűri sajnos nem így gondolta. A kampány nem jutott tovább a shortlistről, de ettől függetlenül nálam nyerő. Mit gondoltok?
Vagy mégsem? A Reporters Without Borders a sajtószabadságért és az újságírók jogaiért küzdő nemzetközi szervezet sajtókampányában arra figyelmezteti a politikusokat, hogy a cenzúra mindig visszafelé sül el, és épp az ellenkező hatást váltja a ki a közvéleményből. A kampányhoz a valóságban valószínűleg teljesen ártalmatlan képeket használtak fel, amelyeket úgy kockáztak ki, hogy azok épp a cenzúrázástó váltak félreérthetővé. Így vált az öregurasan olvasgató Putyinból kedélyesen maszturbáló Putyin vagy a Hillary Clintont üdvözlő Obamából bögyörésző Obama. A kampány mindenképpen ügyes és emlékezetes, és én biztosan emlékezni is fogok rá, bár már egészen más kérdés, hogy ezt hány olyan politikus látja majd, akik tényleg alkalmazzák a cenzúrát az ellenvélemények elnyomására, és akinek valójában az üzenet szól.
Biztosan emlékeztek még a pár hónappal ezelőtti – a SuperBowl-ra készített – Volkswagen szpotra, melyben a kis Darth Vader csintalankodott a családi házban. A filmet több millióan látták és azóta kapott egy Cannes-i Arany Oroszlánt is. Nem meglepő, hogy a nagy sikeren felbuzdulva mások is megpróbálják meglovagolni a kis sith lovag sikerét. Pár héttel ezelőtt például a képregényeiről és szuperhőseiről ismert Marvel használta fel, hogy promózza legújabb filmjét a Thort.
És most itt van egy újabb rókabőr, de ellentétben a Marvel filmjével, ez tetszik. A reklámot a Greenpeace készítette mégpedig azzal a céllal, hogy világgá kürtölje, milyen gonosz (és sötét) a Volkswagen, amiért az európai széndioxid-kibocsájtás mértékének csökkentése ellen lobbizik. A “Csatlakozz a lázadókhoz” című szpotban kicsit eltúlozzák a dolgot, és a Halálcsillaghoz hasonlítják az autómárkát, de ezen már meg sem lepődünk ismerve a Greenpeace-t! Ti mit gondoltok a reklámról?
