Akárhogy is nézzük, a fogorvosunk nem tartozik a kedvenc ismerőseink közé. Ugyanúgy a dolgát végzi, mint a fodrászunk, de az ő székéből valahogy mégsem megszépülve állunk föl, hanem féloldalasra puffadt arccal, csorgó nyállal és félzombira szedált aggyal. Ezen többek között az a tudat sem segít, hogy több szikéje és fúrója van, mint egy hentesnek és egy asztalosnak együttvéve. A munkája viszont kétségtelenül fontos, főleg, ha nem mosunk alaposan fogat. Az alábbi rövidfilm akár fogkefe, fogkrém vagy bármilyen szájhigéniás termék reklámja lehetne, mert ha megnézitek, biztosak lehettek benne, hogy ezentúl gondosan fogat fogtok mosni minimum naponta kétszer.
Az idei Newport Film Fesztivál beharangozó filmje egy unortodox fogorvosról szól, aki nem fél extrémen drámai eszközöket is igénybe venni. Többet nem is szeretnék a szpotról mondani, legyen elég annyi, hogy a rendezőinek, Erich Joiner-nek és Robert Richardsonnak, portfóliójában olyan filmek szerepelnek, mint a Django Unchained, a Kill Bill, vagy az Inglourious Basterds. Aki fél a fogorvostól, előre szólok, ne nézze meg! Én pedig megyek fogat mosni.
A graffiti és az egész street art igenis értékes műfaj, de nem mindegy hogy ki, hová és mit fúj ki. Az agyon-vissza tagelt aluljárók, kaszabasza "műalkotásokkal" teli házfalak és telefirkált vasúti kocsik egy kicsit sem esztétikusak és csak tönkrevágják a városképet. Sokan, sokféleképpen próbáltak már meg ezellen küzeni, a párgai városvédők kezdeményezése viszont egy egészen új oldalról közelíti meg a problémát. A szépen filmezett reklámban egy sejtelmes alakot látunk, aki arról beszél, hogy számára az, amit csinál az önkifejezés egy formája. Újra és újra visszatér a megszokott helyeire, hogy otthagyja a falakon a kézjegyét. Csakhogy ő nem a telefújt, hanem épp ellenkezőleg, a megtiszítatott falfelületeire büszke. Touché!
Biztos ismerős mindenkinek a helyzet, amikor egy új dolog annyira beszippant, hogy legszívesebben teljesen elfeledkeznénk a mindennapi teendőinkről, és minden időnket az új kedvenc dolgunkkal töltenénk. Az alap, hogy dolgozni nem mennénk, a kutyát sem vinnénk sétálni, de a barátainkat, sőt még a barátnőnket is mellőznénk. Kaját is csak akkor rendelnénk, ha a túléléshez feltétlenül szükséges és takarítani is csak akkor kellene, a ha a szeméttől már nem látszik a monitor. Jobban belegondolva. kéne valaki. aki mindenhol helyettesít. A 72andSunny ügynökség pontosan ezt az érzést dramatizálta a Call of Duty: Black Ops 2 The Replacer nevű kampányában.
Most a játék új kiegészítőt kapott, ezért a kampány is folytatódik és a Fargoból ismert Peter Stormare-hez egy segítő társul. Így a két helyettes jó zsaru-rossz zsaruként végzi helyetted a mindennapi kötelességeidet - kivéve, amikor tényleg jó zsaru-rossz zsarut kellene játszani, mert akkor mindketten rossz zsaruk. Szendvicset készítenek helyetted a gyorsétteremben, bevezetik a kábelt a zuhanyból kilépett nő lakásába vagy fogják a táskát, amíg a barátnőd vásárol. Ahhoz, hogy tényleg gondtalanul lövöldözhess a Call of Dutyban, a www.getreplaced.net/ oldalon rendelhetsz kaját, takarítónőt, kutyasétáltatót, de ha ez nem elég, akkor még macskás videót is posztol helyetted az internetekre, hogy tényleg senkinek ne tűnjön fel a hiányod. Az insight tökéletes, és a dramatizálás is igen jóra sikerült. Nektek kellene két ilyen helyettes?
A got milk? kampánysorral már évtizedek óta próbálják népszerűsíteni a tejivást. Ezek között voltak jobb és rosszabb próbálkozások, a legutóbbi, a Goodby Silverstein & Partners ügynökség által készített kampány szerintem kifejezetten jól sikerült. A Kaliforniai Tej Terméktanács most azzal próbál kedvet csinálni a tejiváshoz, hogy azt ígéri a fogyasztóknak, hogy ha tejet isznak lefekvés előtt, akkor úgy alszanak majd mint a tej. Vagyis ha üdítő vagy tea helyett egy pohár langyos tejecskét lefetyelnek be este, zavartalanabb lesznek az éjszakáik és nem fordulhatnak elő olyan kisiklások, amilyeneket a két reklámfilmben láthatunk.
Az egyikben egy klasszikus álomklisé, a repülés, a másikban pedig egy idilli, parfümreklámba illő, jócsajos jelenet válik egy pillanat alatt rémálommá, köszönhetően a nyugtalan alvásnak. A reklám két szereplője, a vadlúd és az irdatlan randa fickó szerint ezen viszont nincs mit csodálkozni, mert tej nélkül nem lehet rendesen lóbőrt húzni. Nektek amúgy bevált valaha ez a trükk? Vajon tényleg jobban lehet aludni tőle vagy ez is inkább amolyan "eddmegaspenótotéserősleszel" és az "egyélrépáthogymegtanuljfütyülni" kategóriájú gyerekhülyítés? Sörrel megbízhatóan működik, de tejjel még nem próbáltam.
Brazíliában négy percenként egy futballpályányi esőerdőt pusztítanak ki értelmetlen és barbár módon a fakitermelő cégek, négy percenként egy ilyen hatalmas terület válik gyakorlatilag terméketlenné. Hogy erre a sokkoló adatra felhívják a figyelmet, egy olyan médiumot választott a helyi Grey ügynökség, amire sokkal fogékonyabb a brazil közvélemény. A focit. A rutinos meccsnézők ismerik azt a technikai megoldást, amikor a meccsek elején vagy épen meccsek alatt az élő képre vetítik a csapatok címerét, nevét és az állást. Ezt egy real time számítógépes technika teszi lehetővé, aminek köszönhetően úgy tűnik, mintha a játékosok lába alá, közvetlenül a gyepre festették volna a szöveget.
Ezt a techinkát most egy elképesztően látványos módon arra használták, hogy egy brazil-dán női válogatott meccsen, a korábban már említett négy perc alatt a zöld gyepet barnára színezzék, terméketlenné téve ezzel a pálya egész területét. A furcsaságot nem lehetett nem észrevenni, a négy perc elteltével pedig lerántották a leplet a dologról, és megjelenítették a képernyőn a poszt bevezetőjében már említett, sokkoló adatot. Nem hiszem, hogy ettől bármelyik favágó sírva dobta volna el a láncfűrészét, de hogy sokakban hagyott nyomot a megmozdulás, az biztos. Márpedig addig, amíg nem követelnek elég sokan változást, nem is fog történni semmi, tehát a figyelemfelkeltés az egyetlen eszköz, amivel harcolni lehet a pusztítással szemben.
El tudnátok képzelni a Mad Men-t dohányfüst, szexizmus és napközbeni piálás nélkül? Én nem, de szerencsére nem is kell, mert holnaptól újra nézhetjük, hogyan árulja a Sterling Cooper Draper Pryce az amerikai álmot a füstös hatvanas években. A sorozat hatodik évadának debütáló epizódját óriási várakozások övezik, amit a Shutterstock is kihasznált egy kis önpromóra.
A stockphoto oldal egy plakátoksorozaton mutatja meg, mi lenne ha a kedvenc reklámossorozatunk napjainkban játszódna. Írógép helyett Macbook, cigi helyett pilátesz, black russian helyett pedig áfonyaturmix. Agyrém nem? Oda a sárm és a báj. Az ötlet és az időzítés egyébként zseniális. Ti várjátok már?
Bizony, a fogmosás nem valami újkori úri-muriság. Az ősember hamarabb tudta a bölény steak darabjait kimosni a fogai közül, mint a nevét a porba írni. Az Ogilvy egy kis időutazással egybekötött történelemórára visz minket a Sonicare-nek készített szpotjában.
A látványos filmből megtudhatjuk, hogyan fejlődött a fogkefe az őskori fogbotból, ötezer év alatt lepedékgyilkos, vibráló eszközzé. Nem könnyű kiszúrni, de a fogkefe-történeti szempontból jelentős momentumokat olyan helyszíneken forgatták, mint a Keleti pályaudvar, a Nemzeti Múzeum, a Moulin Rouge vagy a Kálvin tér.
Save Our Sons és a Duchenne Alapítvány elkészítette a világ első petíció aláíró robotkarját, hogy felhívják a figyelmet a Duchenne-féle izomdystorphiára (gyermekkori izomelhalás). A robotkar azt tudja, amit a betegek nem - írni. A kart a TheMostPowerfulArm.com oldal irányítja, ahol egyszerűen aláírhatjuk a petíciót a Facebook adataink segítségével.
Miután aláírtuk, az oldal elküldi nevünket a robotnak, ami felírja azt a petícióra és a róla készült fotót a Facebook oldalunkra posztolja. Az oldalon élő stream is van, ahol a robotot nézhetjük munka közben. A Havas Worldwide ezzel a kampánnyal remekül kihasználta a technológia adta lehetőségeket, ahelyett, hogy egy újabb szívbemarkoló szpotot készített volna, ahol a betegségben szenvedő gyerekeket mutatnak. Szép munka.
Live Video app for Facebook by Ustream
Remélem már mindenki rendesen besonkázott, és a jól kiérdemelt hímes tojásokból is csak a hím maradt. De ha ez még mindig nem lenne elég egy kiadós húsvéti hosszú hétvége után, és most az egyszer te akarsz lenni az az ember, akinek kolbászszaga van a négyeshatoson, ez a termék neked szól. A P&G szerint ugyanis, a bacon az új mentol.
A Scope szájvízmárka bacon ízesítésű szájvizetet dobott a piacra. Hiánypótló? Ha a reggeli ízét akarod érezni, amikor éppen kimosnád a maradékát a szádból, mindenképpen! Tudom, most úgy érzed, ezt te már rég kitaláltad, de sajnos ebből az ötletedből sem te fogsz meggazdagodni. Egyébként a Procter sem, mert ha eddig nem esett le, ez csak az ő áprilisi tréfájuk. A poént amúgy elég jól végigvitték, a termék aloldalt és twitter hashtaget is kapott, és egy rakás sajtóközleményt is kiküldtek az újságíróknak. Nektek melyik volt a kedvenc április elsejei reklámotok?
Biztosan emlékeztek a tavalyi Drama Button kampányra, amiről mi is irtunk. Ha unalmasnak találtad a belvárosi életet, csak meg kellett nyomnod egy gombot, és boom, jött a dráma. A díjnyertes ötlet úgy látszik a Renault-nak is nagyon tetszett, mert most gyakorlatilag egy az egyben lenyúlták. Ja nem teljesen, mert átnevezték "Va Va Voom" gombnak.
Két-két gyanútlan férfit és nőt tesztvezetésre visznek az értékesítők, majd amikor eljön a megfelelő pillanat, a mit sem sejtő sofőrökkel megnyomatják, a zavarbaejtően fura nevű gombot. És boom, vagyis voom, jön is a dráma: első látásra egymásba szerető idegenek, eltűntnek hitt apa és lánya találkozása, francia riksapékség ingyen baggettel, - és persze a mindent eladó szex - félmeztelen pasik és alulöltözött nők Moulin Rouge-t idéző tánca. Miután a szegény tesztvezető, már azt sem tudja, hol van, az értékesítő olyan lazán mondja a következő úticélt, mintha a világ legtermészetesebb dolga történt volna. Hát ez csak természetes, hiszen Renault-ban ülsz. Egész vicces és szórakoztató lenne a kampány, ha nem egy hónap híján pontosan egy éve láttuk volna a dráma gombot.
Az Apple termékek megjelenéseit mindig óriási hisztéria előzi meg. Az elhivatott vásárlók képesek napokig sorban állni, csak, hogy elsők közt kaparinthassák meg a legújabb almás kütyüt. A Somersby rájött, hogy végül is a ciderük is almás, szóval miért ne lehetne a körül is hiszti? Az új spoof szpotjukban a hosszú sorokban várakozó, majd az Apple Cider Store-ba beözönlő embereket figurázzák ki.
Néhány analógiát jól elkaptak, például amikor a lelkes vásárló megkérdezi a frissen csapolt pohár ciderről, hogy vezetéknélküli-e, vagy az eladó a kiváló tartalomról és könnyű használhatóságról beszél, akár egy iPohone-ról is lehetne szó. De mindezek ellenére a végén elhangzó, kevesebb app, több alma sor teljesen megbocsáthatatlan.
A dél-afrikai TBWA egy rakás briefet küldött vissza ügyfeleinek, de most kivételesen nem azért, mert nem akartak dolgozni rajta. Épp ellenkezőleg, rájöttek, hogy a dizájn részlegükön sokkal kevesebb megbízás landol, mint az ATL-en, ezért fogták az ATL-es briefeket és megmutatták mi mindent ki tudnak hozni belőlük. Ollóval és szikével estek neki a lapoknak és papírcsákó, vagy -repülő helyett, a márkák sajátosságait tükröző, háromdimenziós papírszobrokat faragtak. Például üvegben lévő hajómakettet egy vodkának, vagy pecsétfoltos inget egy mosópor márkának. Az ügyfeleknek ez annyira megtetszett, hogy nem csak, kirakták az iroda falára az elkészült műveket, hanem megrendelésekkel is elkezdték bombázni az ügynökséget. Így lehet önpromót csinálni egy kis papírmunkával.
A Komen Eten a nálunk is futó formátum, a Hal a tortán és a Vacsoracsata belga változata. Ahogy az itthoni verziókban, a sztárvendégek a belga műsorban is hazafelé, az kisbusz/limuzin/autó hátsó ülésén értékelik aznapi vendéglátójuk teljesítményét, és mutogatják a pontokat. Persze bekötve még véletlenül sincs senki, pedig egy reklámban ezért már előre lehet számolni a GVH büntetéssel. Erre ugrott rá a belga Poximity ügynökség is, akik a műsor beállításait utánozva forgattak egy szpotot az egyik szereplővel, aki a szokásos módon magasba emeli a pontszámot, közben viszont az autó hirtelen lefékez, ő pedig gyönyörűen lefejeli a kamerát.
A vacsorának 7 pont, a biztonságnak viszont egy kövér zéró jár, hiszen még ha nem is balesetmegelőzési műsorról van szó, talán nem kellene felelőtlen viselkedést propagálni. A filmet aztán a tévécsatorna Youtube oldalára tették fel, ahol azonnal ráharaptak az emberek, és a videó gyorsan körbeszaladt Belgiumban. Én is jót röhögtem a poénon, ami végre sokkolás nélkül hívja fel a figyelmet a biztonságos közlekedésre.
Korainak tűnhet már az első negyedévben kikiáltani, de 2013 már most a kecske éve a reklámban. Láttunk már idén farkast Oscar Cannes-esélyes szerepben, és egy póni is igen nagy sztár lett, míg Tim Burton unikornissal próbálkozott, de egyikük sem gondolhatta komolyan, hogy egy poszt Grimm-mesebeli farkas, egy csillámpóni, vagy egy zombi unikornis legyőzheti a szuper agresszív kecskéket. Ezek a karakterek, mind lerágott csontok. Már az oviban is jetirákot vagy axolotl-ot mond az összes menő nagycsoportos, ha megkérdezik mi a kedvenc állata.
És itt jönnek a képbe a szuperagresszív kecskék. Először a Doritos Super Bowl szpotjában tűnt fel a chipszabaló kecske, aki ha nem kap tápot, terrorizálja a gazdáját, most pedig a Mountain Dew újított be egy makacs diktátorkecskét. Az állat neve egyébként Felicia, bár gyanúsan férfihangon kiabál a pincérnővel, aki üdítővel próbálja kínálni. A szpotot Tyler the Creator nevű, alig 22 éves rapper, saját ötlete alapján rendezte és egy egész sorozat lesz belőle. Nektek tetszik ez az őrült-állatos vonal?
Mit csinál a művész, ha bezárják egy konténerbe? Szaftos portrékat fest ketchuppal. Nem, Nathan Wyburn nem őrült meg, csak a Felix ketchup kérte fel, hogy fesse meg a Facebook rajongóik arcképeit, a márka 50 éves születésnapja alkalmából. A pop-up festőműhely csütörtökig lesz megtekinthető Helsinki belvárosában, benne Nathannel, aki azt bizonyítja, hogy a ketchup nem csak művérnek jó, miközben épp halhatatlanná teszi a márka rajongóit. A festőnek biztos nem mondta anyukája, hogy "az étel nem játék", vagy, hogy "szépen egyél, vagy elveszem", mert korábban már megformázta Simon Cowellt lekváros-pirítósból és Lady Gaga-át is cukorból.
A cél eleinte az volt, hogy naponta tíz portré készüljön el, de ez már az első nap megbukott, a mindössze hat megfestett képpel. Ez mondjuk nem meglepő, mivel egészen részletgazdagra festi alkotásait a művész. Annak, aki részt szeretett volna venni a projektben, jelentkeznie kellett profilfotójával, de erre természetesen nem mind volt alkalmas: ha a kép nem volt elég kontrasztos vagy rossz szögből készült, rögtön kiesett. Aki elég szerencsés volt, hogy kiválasszák, megkapta az elkészült ketchup-portréját a Facebbok timeline-jára, a festésről készült time-lapse videóval együtt. És ha még a konténert is megkeresi a modell, a saját ketchup vigyora mosolyoghat vissza rá a konyhája faláról. Ti szeretnétek egyet?
