Egy reklám sikerét az is mutatja, hogy mennyire sikerül a fogyasztók fantáziáját megragadnia, hogy azok önként és dalolva vigyék tovább annak valamelyik elemét, vagy akár az egész koncepciót. Itthonról így hirtelen a büszkemagyaros-petőfis-énígyszeretlekmagyarországos reklám juta az eszembe (direkt nem írtam márkát, kíváncsi vagyok, hány embernek ugrik be a hrdető), külföldön pedig az Old Spice sokak által imádott, mások által gyűlölt reklámja az, aminek sikerült mémmé válnia. A kampány fő eleme egy szemtelenül jól kinéző fickó, aki közli, hogy bár nem nézhet így ki mindenkinek a pasija, mint ő, de az illata azért lehet ilyen, ha a régifűszeres tusfürdővel mosakszik. Sokan próbálták már meglovagolni ennek a filmnek a sikerét. A sok amatőr próbálkozás mellett volt egy egészen profi fősulis verzió, forgott belőle egy aprítógépes, sőt még egy poltikai hirdetés is.
A legújabb a The Sun magazin filmje, ami végre valahára elkészítette az eredeti film női verzióját, nagy örömet szerezve ezzel minden férfinak. A film amúgy a Page 3-t, azaz az újság szinte fogalommá vált harmadik oldalát hivatott népszerűsíteni, ami a meztelen csajos képeknek ad otthont, és ami hagyományosan az újság legolvasottabb része. Mivel is reklámozhatták volna ezt mint valami csajos ötlettel, amihez ez az Old Spice spoof ha nem is tökéletes, de azért elég ötletes ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni. A Sunnak amúgy nem ez volt az első reklámparódiája, nem is olyan rég készítették el az iPad paródiáját, ami talán még ötletesebb is ennél.
Amikor először láttam a Való Világ negyedik szériáját beharangozó szpotot, nem hittem a szememnek. Nem értettem, mire lehet jó ez a szinte szándékosan vacak, lapos, kiszámítható és közönséges reklám. Aztán rájöttem, hogy igazából nincs is ezzel nagy baj, hiszen nem lehet elválasztani a reklámot attól a terméktől, amit reklámoz. Márpedig a Való világ pontosan ilyen, a reklám nem ígér mást mint amit a műsor majd nyújtani tud. A sztori, már ha annak lehet ezt nevezni, rém egyszerű. Papa és mama mennek hazafelé, majd egy útfelbontás zárja el az útjukat. Itt egy feltűnően visszataszító munkás áll eléjük, aki miután az ijedtségtől kiesett a Cobretti felügyelőt megszégyenítő hanyagsággal a fogai között tartott fogpiszkálója egy hegyeset köp az éppen feltört aszfaltra.
A Szeszélyes évszakok legsötétebb időszakát idéző poénok azonban csak ekkor kezdődnek, van itt kipottyant protézi, izmos csippendélekkel kacérkodó granny, majd a végén a slusszpoén, a kantáros gatyás, kacsintgató munkáslegény a volánnál. A politikai korrektség miatt a másik filmben a nagyfater is választhat magának egy bögyös légkalapácsos lányt, így ő sem marad ki a jóból. Azonban a legidegesítőbb a reklámban mégsem ez, hanem hogy ennyit sikerül kihozni egy olyan fasza és gazdag kampánysorból (Most mindenről te döntesz), amiért minden, akciós kamatlábakon, intelligens mosóporokon és immunrendszert erősítő molekulákon szocializálódott kreatív sírva mondana köszönetet. Nektek bejön ez a vv-égtelenül eccerű reklám, aminek egyetlen pozitívumaként talán azt lehet elmondani, hogy pont olyan, mint amilyen maga a műsor? Szavazzatok, amíg stohlosan az ujjaimmal T alakban meg nem érintem a kezemben lévő segédkártyákat! Indítom az órát, emelem a búrát, most!
Mennyivel megy az új Subaru WRX STI? Pontosan 24 FPS-sel (Frame per second), amit ez a látványos vírusfilm bizonyít be nekünk. A kanadai DDB reklámfilmjében nem a hagyományos módon mérik a kocsi sebességét, hanem egy egész szokatlan módon. Az alapötlet egészen zavarba ejtően egyszerű, hasonló megoldást néhány éve még a budapesti metróalagutakban is láthattunk, ahol a falra szerelt monitorok képeiből állt össze a mozgófilm, ahogy a szerelvény elhaladt mellettük. Itt egy 1 km hosszú pályaszakaszt övező kerítést borítottak be egy animáció fázisképeivel, amelyeket egytől egyig szépen megrajzoltak kézzel, majd az autó sebességéhez igazított távolságokra felhelyezték őket. Az egyes képek annak köszönhetően állnak össze egy animációvá, hogy a Subaru a megfelelő sebességre gyorsul, a ráerősített kamera pedig rögzíti a látványt. Nincs a filmben egy szemernyi CGI, semmiféle számítógépes trükk vagy csúsztatás, épp az adja az erejét, hogy ilyen profin képesek voltak ezt megcsinálni. Kicsit hasonlít a Hondának arra az ötletére, amikor az aszfaltba martak különféle mintákat, amelyeken megfelelő sebességgel áthaladva az útzajból összeállt egy dallam, de ettől még nagyot üt. Érdemes belenézni a making of videóba is, amiben fény derül a részletekre is.
Egy kis nosztalgia, mai dizájn és webkettes lendület. Úgy tűnik ezt a receptet próbálja alkalmazni több márka is, és így igyekszik új életet lehelni a régi termékekbe. Ezen az úton indult el többek között a SeMe Original csapata, akik fiatal tervezőket alkalmazva próbálják meg újraéleszteni gyermek-és kamaszkorom emblematikus márkáit, a Seniort és a Métát. A Váci Kötöttárugyár által készített Senior és a Skála Coop saját márkája, a Méta sokaknak talán már nem mond semmit, nekem viszont annak idején egyet jelentett a coolsággal. Ez volt a legközelebb, amennyire egy átlagos fiatal kerülhetett a Nyugathoz, na persze a jugós adidas cipőket leszámítva. A két márka megújult honlapját nézegetve ma sem tűnnek rossznak a TV tornában és a Skála reklámokban nyomatott márka. Ezeket csak online lehet megrendelni a SeMe honlapján, ahol érdemes szétnézni. A forgalmazók ügyesen bánnak a social média eszközökkel is, amit a frissiben elindított senior-méta tumblr mikroblog is jelez.
A másik retro termék, amibe új életet próbálnak lehelni, a macskanyelv. Ezt egyrészt egy vidám, gyerekbarát és kifejezetten jó dizájnnal próbálják elérni (a tervek mellesleg az egyik legnevesebb, nemzetközi csomagolásdizájn blogra is felkerültek), másrészt meg egy közösségi médiára hangolt, a facebookon és a mikroszájton zajló kezdeményezéssel, amelynek keretében kinyújtott nyelvű fényképeket kérnek a vásárlóktól, hogy a legjobbak végül a dobozon is megjelenhessenek. Nincs érdekeltségem egyik termékben vagy annak reklámozásában, ennek ellenére remélem, hogy sikeresek lesznek, mert nagyon szimpatikus mind a kezdeményezés, mind pedig a hozzáállás. Egyetek ti is macskanyelvet Senior mackófelsőben!
via:kreatív
Lehet annál semmitmondóbb szlogent találni egy egyelektronikai bolthálózatnak, mint hogy Hülye azért nem vagyok? Hogy lehet, arra a Currys & PC World Megastore áruházlánc a bizonyíték, ami a Galaxis legnagyobb áruházlánca szlogennel hirdeti magát. Az, hogy ez végül mégsem annyira kínos, mint amennyire lehetne, egy ügyes húzásnak köszönhető. Mégpedig annak, hogy leigazolták a Star wars sorozat két emblematikus robotját, azaz R2D2-t és C-3PO-t. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki gyerekkorában nagyott nézett, amikor kiderült, hogy kednvenc robotját nem Artunak és Szrípiónak hívják, hanem egy kódszámmal jelölték őket, de ez most annyira nem tartozik a tárgyhoz, mint a két robot az elektronikai áruházhoz. Kellően idegenül is mozognak az árucikkek között, ami rengeteg kifejezetten jópofa poénra ad lehetőséget. R2 flörtje a rózsaszín szőnyegtisztítóval vagy 3CPO udvarias párbeszéde a pórszívórobottal nem az egyetlen vicces szituáció a filmben, amiből szerintem sikerült egész sokat kihozni a készítőknek, azaz az M@C Saatchinak. Ha tetszett, lájkoljátok ti is, és az erő legyen veletek! via: adrfreak
Félig művészeti alkotás, félig társadalmi célú üzenet az az installáció, amelyet többek között kormányzati támogatásból hoztak léte az amerikai-kanadai határnál, Vancouver közelében. A kanadi kormány azért adott pénzt ennek a látványos és figyelemfelkeltő eszköznek vagy ha úgy tetszik műalkotásnak a megvalósítására, hogy ennek segítségével hívják fel a figyelmet a tiszta levegő megőrzésének fontosságára. A Lead Pencil Studio nevű művészcsoport agyszüleménye tulajdonképpen egy vasszerkezet, ami hálószerűen nyúlik az ég felé, hogy körbevegye a semmit, pontosabban szólva a levegőt, amelynek megőrzésére hív fel. Nem tudom, hogy az üzenet pontosan hány embernek lesz majd érthető ott a helyszínen, nekem mindenesetre nagyon tetszik.
Feltételezett ügyfél: Akadémiai Kiadó
Feltételezett brief:
Sziasztok!
Szeretnénk egy kicsit felpörgetni a nagyszótár eladásokat (tudom-tudom, ki vesz manapság nyomtatott szótárat, de ez van, ki vannak nyomtatva és foglalják a helyet a raktárban, szal lépni kell). Ezzel kapcsolatban lenne egy komolyabb kampányunk: valahogy azt kéne megmutatni, hogy mennyire fontos, hogy az ember értse, amit mondanak neki - vagyis hogy legyen szótára. Lesz hozzá promó is, de ne ezen legyen a hangsúly és jó lenne angolosra venni a figurát - az angol az a szótár, amit a legtöbben vesznek még mindig.
Üdv,
Az ügynökség feltételezett válasza:
Hello!
Gondolkodtunk, hogy hogyan tudnánk a leginkább kézzelfoghatóvá tenni, hogy milyen elveszett az ember szótár nélkül: a stratégánk adta az ötletet, hogy készítsünk olyan plakátokat, amiknek a lehető legkevesebb értelmük van. Megvalósításként párbeszédre gondoltunk, mert ez már önmagában is elég értelmetlennek tűnik egy plakát esetében, másrészt meg egy egymástól teljesen független kérdés-válasz pár könnyedén lehetővé teszi a termék beemelését - a lényeg pont az, hogy semmi semmihez ne kötődjön, így csak arra kell ügyelnünk, hogy maga a szótár is teljesen ad hoc módon kerüljön képbe.
A párbeszédeket-szituációkat angolos stílusban írnánk meg, a briefet figyelembe véve. Például egy lord és egy inas beszélget:
- Megérkezett a frissítője, uram!
-James, ez a szótár elsőrangú!
De lehet extrémebbre is venni a figurát, például egy rendőr és egy punk beszélget:
- Ugye tudja uram, hogy közterületen tilos részegen vizelni?
- Ráadásul ez a szótár A-tól Z-ig érvényes!
A lehetőségek száma szinte végtelen, úgyhogy ha kell, szívesen küldünk további példákat is.
Üdvözlettel,
Na ki lehetett az, aki ezzel a kedves gondolattal megajándékozta az emberiséget? Hát persze, hogy a lassan már szélsőségesen embergyűlölő szervezetként számon tartott, állatvédő PETA, ami újabb és újabb finoman szólva provokatív, kicsit keményebben fogalmazva kifejezetten bunkó kampányával hívja fel magára a figyelmet. Ezúttal a halak érdekeiért szálltak síkra az állatvédők, és azt szerették volna megértetni az emberekkel, és főleg a horgászokkal, hogy a hal is csak ember, de legalábbis érző lény. Tudományos kutatásokra hivatkoznak, amikor azt állítják, hogy a halak ugyanúgy éreznek fájdalmat, ugyanúgy szenvednek mint mi, ezért a sporthorgászokat egyszerűen kegyetlen aberráltaknak nevezik, és egyetlen motivációjukként csak azt tudják elképzelni, hogy valamit, valószínűleg a kis pöcsméretüket kompenzálják. Ezt egy óriásplakát keretében Nagy-Britanniában most világgá is kürtülték, amit megtehettek, mivel az ASA (Advertising Standard Authority) jóváhagyta a hirdetéseket.
Amikor az első plakátot megláttam, vegyes érzések kavaroogtak bennem. Egyrészt örültem annak, hogy a cég marketingesei hajlandóak voltak bevállalni valami szokatlan reklámmegoldást, amiért feltétlenül dicséret illeti őket. Másrészt azt éreztem, hogy a tűzzel játszik a cég, hiszen akadhatnak olyanok, akik velem ellentétben nem veszik majd jó poénnak ezt az egészet. Egy ilyen veszélyes terméket gyártó cégnek mindig vigyáznia kell a botrányokkal, márpedig ebben azért benne van a lehetőség, nem is annyira a film, mint az élet miatt. Bennem például még nagyon élénken él a tényői családgyilkosság idején keringő kép az ott használt Stihl fűrészről, azt hiszem mi sem hiányzik jobban a Stihlnek, mint hogy ehhez hasonló dolgokkal azonosítsák.
A kreatív online-ról kiderül, hogy a filmet forgalmazó Budapest Film kereste meg a céget az ötlettel, ők pedig némi vacilálást követően rá is bólintottak. Az, hogy ők sem egészen biztosak a dologban jól jelzi, hogy a szpozoráció tényét nem ismerik el, ők csak osztott médiafelület foglalásról beszélnek, ami a metróhirdetés kapcsán még igaz is, a city light posztereket nézve azonban elég furcsa magyarázat. Ezeken ugyanis a film posztere látható, amelyből mintha letéptek volna egy darabot, hogy alóla a Stihl egyik impozáns, ebben a szövegkörnyezetben pedig kicsit félelmetesnek tűnő terméke, mellette pedig a szövegkörnyezetben kifejezetten vicces Vágatlan verzió felirat szerepel. Szerintetek jó húzás volt ez vagy sem? Milyen hasonló párosításokat tudnátok még elképzelni? Gladiátor-Salvequick? Ollókezű Edward - Fiskars? Pókember - Chemotox? Féktelenül - BKV?
Városban, pláne nagyvárosban kerékpározni nemcsak idehaza, hanem külfödön is veszélyes dolog. Persze nyilván sok tekintetben jobb a helyzet a nálunk fejlettebb biciklis kultúrával rendelkező országokban, de vannak olyan objektív körülmények, amelyek nem az adott nemzet közlekedési felfogásától és moráljától függ. Ilyen potenciális veszélyforrás, amivel minden bicajosnak jó lenne tisztában lennie, a különféle járművek holttere. Ha egy autó mellett szeretnénk elmenni, nagyjából tisztában vagyunk vele, hogy hol takar be a sofőrnek a kasztni, de egy teherautó, pláne egy kamion esetében azonban erről halványlila fogalmunk sincs. Ezen akart változtatni egy ügyes nonprofit kampánnyal a Transport for London (vajon a Vitézy által megálmodott BKK tényleg hasonlítani fog erre?), azaz a brit főváros közlekedését összehangoló csúcsszervezet. A biciklik kormányára húzható szórólapokat aggattak a lparkolt bicajokra, amelyeken az alapvető információk mellett egy AR, azaz augmented reality kód volt. Ezt otthon a számítógép webkamerája elé kellett csak tenni, és a monitoron, a kód helyén máris egy kamiont láthattak a kerékpárosok, mellette rengeteg bicaj képével, ami mind egy-egy olyan járgányt ábrázolt, ami a vezető számára tökéletesen láthatatlan a holttér miatt. Szerintem nagyon ötletes, hatásos és jól célzott kampány volt, ami talán hozzájárult ahhoz, hogy a biciklisek, a saját jól felfogott érdekükben, jobban odafigyeljenek a rájuk leselkedő veszélyekre. forrás:wemadethis
Úgy látszik, az angliai T-Mobile továbbra sem száll le a flashmobokról, és még mindig látnak benne fantáziát. Amíg az eredmények visszaigazolják ezt, talán igazuk is van. A Liverpool station-ön megszervezett össznépi tánc, majd a nálunk is bemutatott, Pinket is felvonulható óriás-karaoke után október 27-én a londoni Heathrow repülőteret szállták meg, hogy egy gigantikus produkció keretében üdvözöljék az éppen hazaérkezőket. Összesen mintegy 300 beépített embert helyeztek el az 5-ös terminálon, akik különféle feldolgozásokban énekelték el Etta James “At Last”, Mel Torme “Comin’ Home Baby”, Mark Morrison “Return of the Mack” című dalát, de elhangzik a videóban Iggy Pop kultikus dala, az “I am the Passenger” és George Michael & Aretha Franklin duettje, az “I Knew You Were Waiting (for me)”is. A meglepett utasok hol kissé ijedt, hol csak meglepett reakcióit 18 rejtett kamerával vették filmre, és vágták egybe a Welcome Back című 3 perces videóban. Bár maga az alapötlet egy cseppet sem eredeti, hiszen hasonló énekes produkciókat láthattunk már a neten nem is egyet, a szervezettség és a méret valahogy mégis elviszik a produkciót. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vírusfilm már az ötödik a Viral Video Charton.
Egy csöpögős, leginkább a szoftpornó filmekben megszokott, túljátszott jelenettel indul, de aztán egy váratlan fordulatot vesz a Studio Bussels rádióállomás humoros reklámja, amiből kiderül, mi köze van a zenének az igazán jó szexhez. A világért sem akarom lelőni a poént, ezért nem is írnék többet a reklámról, hacsak azt nem hogy a film az előttem teljesen ismeretlen, Mortierbrigade nevű belga ügynökség munkája. Csak azt kérdezném meg tőletek, szerintetek mi a legjobb zene szexhez? Pattogós? Ritmusos? Lassú? Valami klasszikus? Esetleg egy horrorfilm soundtrackje? (A filmet a Youtube hamarosan lecsaphatja, ha ez megtörténik, itt is megnézhetitek.)
Úgy látszik, a nagy öregek kezdenek kifogyni a pénzből, mert mostanában egymás után dőlnek meg olyan tabuk, amelyekre eddig gondolni sem lehetett. Olyan együttesek adták be a derekukat egy-egy reklám kedvéért, és nyilván hatalmas összegek fejében ugyan, de eladták a zenéjüket vagy éppen magukat. Legutóbb az egyik legnagyobb rock legenda, a Motörhead teljes legénysége vállalt reklámszerepet a BBH London által készített kampányban. Mentségükre legyen mondva, hogy ők legalább alkoholt hirdetnek, és még értelme is van a megjelenésüknek a szpotban. Nem akarom lelőni a poént, de mivel az, hogy a legendás Ace of Spades-t unplugged játszák teljesen belassulva, nem igazán nevezhető poénnak, így elmondhatom, hogy az egész az 1664 sör "Lassíts a tempón" szlogenjére fut ki.
Persze nem ők az egyetlenek, akik ilyesmire vetemedtek. Még hogy a punk nem halott? Akkor minek nevezzük azt, hogy a legendás Sex Pistols simán eladta a Pretty Vacant című számát egy mezei sportfogadó-iroda egyik reklámjához, aminek ráadásul az égvilágon semmi köze sincs az együtteshez. Aztán ott volt Iggy Pop, aki lila háttér előtt győzködött bennünket a biztosítások előnyeiről, és a Judast Priest is eladta egyik számát a Hondának. Úgy látszik, volt igazság a korábbi posztomban, és tényleg mindennek és mindenkinek megvan az ára, csak közben talán mi leszünk szegényebbek egy-egy gyermeki illúzióval. Alapvetően nincs ebben semmi rossz, hiszen a reklám nem ördögtől való, csak sokszor mégis furcs a nagy idolokat látni, ahogy egymás lábát tapossák a kasszánál. Megyek is inkább, és hallgatok valami jó kis reklámzenét. via:copyranter
Nem teljesen tiszta nekem, hogy az általam nem igazán ismert Hyperakt ügynökség megrendelésre vagy önszorgalomból, proaktívan készítette-e az Adobenak ezt a Photoshopot népszerűsítő filmecskét, de a végeredmény szempontjából tulajdonképpen mindegy is. A lényeg, hogy tele van egyszerű, zseniális gegeggekel, amiken az art directotoktól kezdve a DTP-seken át a hobbifotoboltosokig mindenki jókat fog mosolyogni majd. A filmben egy srác napindulásán keresztül mutatják meg, milyen jó is lenne, ha a rendelkezésünkre állna a valós életben is a Photoshop. Ha bármikor nyomhatnánk egy Cancelt arra, amit csináltunk, ha egy kis retussal tökéletesíthetnénk a megjelenésünket, és mondjuk borotválkozás helyett elég lenne a Clone Stamppel nyomni néhányat az arcunkra. Milyen jó lenne egy határozott Delete paranccsal rendet rakni a szobában, vagy mondjuk egy copy+paste kombinációval klónozni magunknak egy autót. Te mire használnád a Photoshopot a valóságban? Nyomnál egy Undo-t az iszapkatasztrófárara? Elblöröznéd Kiszel Tünde fejét, vagy láthatatlan layerre tennéd Vujity Trvtkót? via:fubiz
Az egészben talán az a legfurcsább, hogy csak most szánta rá magát a Sony, hogy végső búcsút vegyen a kultikus termékétől, amelynek nagy része volt a vállalat felemelkedésében. Én legalábbis nem tudtam, hogy még gyártanak klasszikus, kazettás walkmaneket. Az utolsó szériát a Sony tájékoztatása szerint még áprilisban szerelték össze, és ha ezeken sikerült túladnia a cégnek, soha többé nem gyártanak ezután kazettás walkmant. A legendás tárgy 1979-ben látott napvilágot, és hatalmas szerepet játszott a kazetta formátum térnyerésében. A képen a TPS-L2 típusú készülék látható, ami a világ első, hordozható, tömegtermelésben előállított sztereó magnója volt. Az walkmanekre az első csapást a Discman 1984-es megjelenése jelentette, aztán amikor az MP3 térhódítását meglovagló iPod a polcokra került, már biztos volt a szalagos kismagnó halála. Érdekesség, hogy egy másik kultikus termék a floppy lemez gyártásának leállítását is idén jelentette be a cég, úgy látszik 2010 a nagy búcsúzások éve lett a Sonynál.
